Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-14 / 80. szám
Hatodik év 80. szám. Szerda, október 14. Sátoraljaújhely, 1903. POLITIKAI ÚJSÁG. > | .1 i ■ ■ i.ni—n. ...................... i i ír.......... Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 1 0 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-lér 502. Hirdetéseket a íegjutányosabb árban közlünk.------ — .........* ■■■" ■■■■■■ . —------=_______________________________;_________________— ____________________________Városi dolgok. Hogy mi lesz a politikában holnap és hogy mi lesz holnapután, ki sejthetné azt most? Vá- lasztunk-é nemsokára, vagy nem választunk már soha többet: ki jövendölhetné azt meg? Mig odafent Pesten a magyar nemzet akarata élethalálharcát vívja az osztrák zsarnoksággal s a haza hűtlen fiainak silány szol • galelküségével, itt a vidéken nem tehetünk mást, mint hogy bízva, remélve várjuk az eredményt. S várakozás közben szétnézhetünk egy kicsit a magunk városában. Van itt is sok tenni, tárgyalni, megbeszélni való. Mert bizony minden igen lassan történik, aminek történnie kell. Módunk lett volna a város járási körének kiterjesztése, gazdag községek idecsatolása utján hatalmas lökést adni Ujhely fejlődésének. Ettől elestünk a saját indolenciánk miatt. Nem hogy •nyertünk volna; még elveszítettünk egy jelentékeny területet. A jövő generáció, amely ennek a nembánomságunknak a keserű gyümölcseit élvezni fogja, kemény Ítéletet fog majd mondani a mai nemzedék önmagát megrontó gyávaságára. De ezen már túl vagyunk, nem segíthetünk rajta. Azaz hogy lehetne és kellene is még segiteni, de ha Ujhely polgársága, s Ujhely vezetői nem mozdulnak, nem tesznek semmit, ha ilyen fontos közérdek se tudja cselekvésre bírni azokat, akiknek cselekedniök kellene, s érthetetlen közönynyel, némán tűri a város ezt a nagy méltatlanságot, ezt a súlyos érvágást, akkor le kell mondanunk a reményéről is annak, hogy ebben az ügyben Ujhely javára valami történjék. De hát hol van annyi sok egyéb megoldandó kérdés, sürgős elintézésre váró dolog? Mi lesz a vízvezeték ügyével.-2 Folyton halogatni lógjuk tavasziad őszre, őszrül tavaszra ? Bevárjuk, mig újra leég egy párszor a város egyik-másik része, bevárjuk mig újra végig pusziit egy pár gyilkos járvány az emberek között ! Ki ne kívánná azt az ideális kényelmet, egészségi, tisztasági és biztonsági előnyt, hogy a lakásán legyen készen a viz, amikor szüksége van rá ? Ki ne lenne kész áldozatokat hozni ezért? S mégis tavasz óta semmi se történt ebben az ügyben. Akkor mondták, hogy szakértővel tervet s költségvetést csináltatnak, meg is szavazták ennek a költségét, de még szakértőnek színit se láttuk. Vagy decemberben fogják majd csináltatni? Mi lesz a ronyva-árokkal ? Örökké tanyája marad a szenynek, piszoknak, miazmáknak, fertőztetője a levegőnek, terjesztője a betegségeknek ? Sürgősen kellene megoldani ennek az ügyét is, ha lehet, úgy, hogy állandóan legyen elég viz benne, ha nem lehet, legalább úgy, hogy időszakonkint végig- tisztsák. Sétatérre, városi kertre szintén nagy szükség volna már régóta. Nem is kerülne sokba, a hely is megvan hozzá a tornacsarnok körül. De minél előbb hozzá kellene már fogni a befásitáshoz, nem évrül-évre halogatni. Huzzák-halasztják a Kossuth- szobor felállításának az ügyét is. A megye magához vette, úgy, látszik csak azért, hogy valahogy a város fel ne állítsa. A májusi közgyűlés utasította a szoborbizottságot, hogy hallgasson meg szakértőt, s annak alapján tegyen jelentést, alkalmas-é a szobor helyéül a Wekerle tér. Május óta csak szeptemberben jutott eszébe a bizottsági elnök urnák a szoborbizottságot összehinni, épen a közgyűlés előtt való napra. Akkor se jöttek össze, s igy a szeptemberi megyegyülésen már nem tárgyalhatták a Kos- suth-szobor ügyét. Azóta két hét múlt el, de a szoborbizottság újra hallgat. Talán a decemberi me- gyegyülés előtti napra újra ösz- szehivják majd. Nyilván úgy gondolkozik a bizottsági elnök ur, hogy veszedelj mes lesz most felállítani a Kos- í suth szobrot, mert még ide is el talál jönni a vitéz osztrák hadsereg, hogy megostromolja szobrunkat, mint a szegedit. A Kossuth-szobor ügyével egyiit késik a heti piac elhelyezésének az ügye is. Hát még azok a dolgok, amiket csak szelíd óhajtásul merünk néha hangsulyoztatni! Például, hogy milyen szükség volna Ujhely- ben egy polgári fiú iskolára. Csináltak polgári leányiskolát, ami még ma is félig-meddig luxusz- portéka, s tizedrész olyan szükség sincs rá, mint a fiú iskolára volna. S fiú iskola van Homonnán, lesz Tokajban, csak Ujhelyben nem lesz. Vagy nem érezzük-é a szükségét egy modern berendezésű szállodának, amilyet épített pl. Szat- már város? S nem érzi-é mindenki, hogy a színházzal kellene valamit csinálni, mert a mostani állapotában tarthatadan ? Emlegetik telefonhálózat létesítését is. Szerencsen már elkészül a telefon, onnan már beszélhetnek majd Budapesttel. Amit Szerencs megtehet, Ujhely is kiviheti ! Csak igy egy végigtekintésre is mennyi tenni, elintézni, megbeszélni való jut eszébe az embernek. S mi minden lenne még ezeken kívül is! T A R G A. Vértanúink! . . . Annyi vértanunk van ! Mint csillag az égen, Tán azért oly fényes Az ón szép nemzetem ?! Ha fénye vén vérnek, Úgy fényes lehetne ! De a föld mélyébe Vannak eltemetve ! . . . Azért szent ez a föld Mert ők ott nyugosznak ! Megvédjük mi őket! Temető hantjukat. Olyan is van köztük ! Kinek hantja nincsen ! Szegény jó mostohám 1... Köztök épen ilyen. Ott feküsznek ketten Az aradi sáncban ! . . , Kantin van fölöttük A borozás járja ! Ha czélba lövetnek A vár legénységgel, Ez a kápolnájuk ! Lázár és Sveidelnek ! Lesz még több! —azt hiszem — Annál szentebbé vált! , . . Mig végre szabadság Angyala itt leszál. Ezt az angyalt küld el, Boldogságos Isten ! Sok volt a szenvedés ! E szegény nemzeten. Majd a béke angyal Fölviszi a légbe ! Mert a föld szabad lesz! Ragyogjanak égbe! Akkor, fönt fénylenek Ott, majd az ég boltján, Hogy sötét ne legyen, Többé . . . e szép hazán ! Ecsed! . . . Ég az ecsedi láp! Ivonstantinápolyba Világit egészen Rákóczi sírjára! . . . A szatmári béke! Jutalma, tűz tenger; S az ég büntetésén Kőtelked az ember ! . . . A tűz tenger ég már! Majd jön a vér tengeré ! . . . így ismét tönkre megy, Sok jó magyar ember. Ez a politika! Hogy béke ne ne legyen! Mindég akad magyar!... Ki renegát legyen. Halasy Szerencs, Pöstyén. Talán az Istenek, Szive dobban itten ? A minek hevétől, Minden kin elpihen. A fájdalom nem jár Már törékeny mankón. Tavasz mosolya ül, Fiatalon aggon. Az elnémult szív is Újra csicserg, dalol, Édes puha karja Ölel, csókot rabol. S a boldogság gyöngye, Mi pillánkon remeg, Az egek urához, Hála imát rebeg. Czinka Panna hegedűje. Czinka Panna hegedűdet Vágd a földhöz törjön össze Hogy ne gyújtson ne lángoljon Sirontul túl is égő tüze. Könyben ázott volt a fája Csalogány dali volt a lelke Azért szólott úgy a szívhez Azért volt oly nagy keserve. Csoda hogy véres könyétől E föld sivár puszta nem lett Ahol árván kóborolnak, Az elárult kurucz lelkek Vágd a földhöz hegedűdet, Némuljon el, ajka hangja, Legalább e sírban legyen A kurucznak nyugodalma. Csak még egyszer.. . Csak még egyszer olvadnék fel csók[ban Mint az arany tüzszemü kohóban Ha úgy tetszik jöhet aztán a vég Az uralmán gúnyosan kaczagnék. Ajakamon a sugárzó mennyel Mi más a sir csupán pihenő hely ? A göröngye csak rózsát teremne Fölszállana illata a menybe. Szemere Emil. A ragadó Vágnak, Sziklás partu tövén, Szívből üdvözöllek Csodaforrás Pöstyén üf* Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében. Lapun 4- oldal.
