Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-10-03 / 77. szám
FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, október 3. 77. szám (3) oldalon, miként méltányolták, de mi szerettünk volna velők azonnal egy testvérisiilési vagy — ha és ameny- nyiben politikai ellenségek voltunk — kíbékülési ünnepet ülni. És ime! a László barátom beszéde szinte jóslattá vált, mert szinte ugyanakkor az országgyűlési többség . csakugyan megtevé az első lépést, amelyben a függetlenségi párt teljes mértékben osztozott. Most már csak jő legyen a folytatás is! A mi közgyűlésünk azonban már másnap délután ismét visszazökkent abba a szerencsétlen kerékvágásba, amelyen haladva megszerezte a legnagyobb mameluk vármegye dicsőségét. Egy miniszteri fenyegetéssel szemben nincs előtte alkotmány, nincs parlament, csak a miniszteri nr'nden- hatóság. Olvastatott a Khuen Héder- váry Károly gróf mint belügyminiszter rendelete, amelylyel a törvény- hatóságokat eltiltja oly határozat hozatalától, mely az adóhivatalokat eltiltaná az önkénytesen hozott adók bevételétől is és megfenyegeti, hogy az ilyen határozatokat n egsemmisiti. Az előadó javaslata az volt, hogy ez tudomásul vétessék. Ez ellen felszólalva, előterjesztem, hogy minden alkotmányos országban, minden parlamenti kormány forma mellett egyedüli biztosítéka a nemzetnek kormányával szemben az adó és ujoncz- megajánlási vagy megtagadási jog. Jelenleg nincs kormányunk, amely megkapta az országgyűléstől a felhatalmazást a közjővedelmek az adó felhasználására, sőt ami több az adó és újonc jutalék ez évre megszavazva sincsen. A nemzet képviselete nincs megelégedve a kormány eljárásával : tehát meg nem szavazta neki az adót és újoncokat. Adót fizetni tehát most nemcsak kénytelenek nem vagyunk, de nem szabad. Ezért azt inditványozám, hogy Írjuk meg a miniszternek, miszerint rendeletét tudomásul nem vehetjük, mert az egyenesen a törvénybe, az alkotmányba ütközik. Egyedül dr. Búza Barna biz. tag pártold indítványomat, azonban mielőtt szavazásra került a dolog, az alispán közvetítő indítványt tett, hogy ne „tudomásul vegyük“, a mi ellen ismételten tiltakoztam, de „mint tárgytalant, irattárba helyezzük.“ Ez kettőnk szavazata ellenében el is fogadtatott. Beszédem alatt közbevett heves ellenszólásaival Molnár István biz. tag tüntette ki magát. Uraim, ott a más oldalon ! Önöknek tehát egy miniszteri rendelet több a törvénynél, az alkotmánynál, az alkotmány biztosítékainál ? Hiszen egy ilyen rendelettől, amely eltilt minket attól, hogy a törvénynek foganatot szerzendők, az adót az önkényt fizetőktől se fogadjuk el: már csak egy lépés egy másik rendeletig, amely elrendeli az adók beszedését, behajtását. És feltéve, hogy mindannyian, vagy a nagy többség elég gyenge lesz adóját önkényt befizetni : mi lesz az alkotmány azon biztositékából, hogy csak az országgyűlésen megszavazott adókat szabad beszedni? Az úgy név. „ex lex“ vagyis azon állapot, melyben az adók kényszerbehajtása fel van függesztve, nem kedvezmény az adófizetőknek, de biztosítéka az alkotmánynak. Tehát nem állhat meg azon érvelés, hogy aki önkényt fizet, attól az adó beveendő. Valóban nevetséges a miniszter hivatkozása a törvény azon szakaszára, amely az adótartozásra felajánlott részletfizetés visszautasítás visszautasítását eltiltja. Ez csak azt rendeli, hogy ha száz korona adóval tartozom, de most csak ötven koronát tudok fizetni, ezt el kell fogadni, visszautasítani nem szabad. De ez a megszavazott adóra vonatkozik, és most nem részletfizetésről, de önkénytes fizetésről van szó. Épen igy áll a dolog az újoncok önkénytes belépésével is. Ha oly gyengék leszünk, hogy hadköteles fiainkat mind bevisszük önkénytes belépésre, hiába nem szavazta meg az országgyűlés az újoncokat a kormánynak, ez kineveti az országgyü- 1 lést, az alkotmányt és lesz katonája. E napokban olvasám, hogy a Hu- nyadvármegyei főszolgabirákat megkereste az illető hadkiegészítő pa- , rancsnokság, hogy a járásukbeli had- 1 köteleseket buzdítsák, utasítsák ar | önkénytes belépésre. Kérdést tevék tehát egy felvidéki (a 66-ik ezredhez tartozó) és egy alvidéki (a 65-ik ezredhez tartozó) főszolgabiránkhoz, váljon hozzájok jött-e ilyen megkeresés? és mit tettek vele? A felvidéki válaszolt, hogy olyan nem jött, I az alvidéki nem felelt, de úgy értesültem, hogy az alsó járásokhoz jött ilyen. Ezennel a nyilvánosság előtt kérdezem tehát az újhelyi, bodrog- 1 közi, tokaji és szerencsi járás főszolgabíróját és Sátoraljaújhely város j polgármesterét, miként intézkedtek lazon megkeresésre? és megjegyzem, nogy Hunyadvármegye alispánja eltiltotta szolgabiráit attól, hogy a szóban forgó megkeresésnek eleget tegyenek. Reményiem, hogy a mi 1 alispánunk is igy jár el. Dicsőség Szerencsnek. Hála istennek, még is akadt egy magyar község Zemplénben, amely megmentette ennek a szerencsétlen pecsovics vármegyének a becsületét, í Nem fognak legalább ujjal mutogathatni ránk, hogy mikor még Hunyad- rnegye is ismeri és tudja hazafias kötelességét, épen csak Kossuth vármegyéje hódol meg szolgai hízelgéssel a kormány törvénytelenségei előtt. Az újhelyi mamelukok által oko- j zott szégyent lemosta Szerencs kép- i viselőtestületének bátor hazafias magatartása. Elhatározta Szerencs község képviselőtestülete, hogy mig az exlex tart, nem fogad el állami adót. Jól tették, köszönet érte pártunk kitűnő tagjának, dr. Kovács Gábornak, aki indítványozta, köszönet a szerencsieknek, hogy elfogadták. * A kis Khuen. A boldogtalanul járt Khuen miniszterelnök tudvalevőleg haragos rendeletet adott ki, hogy sehol se merjék többet az adószedést megtagadni, mert ő borzasztó dühös lesz ezért, s megsemmisíti az ilyen határozatot. Gondolta magában a szerencsi járás főszolgabirája, hogy miért ne tehetné meg ő is azt, a mit a nagy Khuen. S kiadott ő is egy ilyen haragos rendeletet, amely szól eképen: A szerencsi járás főszolgabirájától. 27/eln. 1903. Bizalmas! Jegyző ur! A napilapokból értesülve egyes községek képviselőtestületei az ex- lexből kifolyólag oly értelmű határozatot hoztak, hogy az önkéntes adóbefizetők által önkéntesen befizetett adótételek sem fogadtassanak el a községi adószedő által, hanem azok utasittassanak vissza. Miután az ily határozatok úgy azok végczélját, mint a közönség érdekét tekintve elég kárhoztatandók és határozottan elkerülendők, mert mig egyrészről az állam-gépezet működésének megakasztását ezé- lozzák, másrészt a közönségnek is határozottan kárára vannak, mert az összegyülemlett összes adók az ex-lex után egyszerre válván esedékessé, azok végrehajtása sok adófizető polgárnak végromlását fogná előidézni, Siralmasan felhívom hogy az ily értelmű indítványok létrejöttét a nép felvilágosítása és az ügyállás megismertetése által igyekezzék megakadályozni ’s igyekezzék a község birájával is megismertetni, hogy a községházát s illetve képv. testületét politikai természetű ügyek tárgyalásának színhelyéül tenni nem szabad. Esetleges ilyen tárgyú mozgalomról tegyen azonnal jelentést. Szerencs, 1903. szept. 30-án. Pintér István s. k. fsszeljabiré. Mi pedig nem alattomban, nem bizalmasan, hanem nyíltan, mint ahogy magyar emberek szokták cselekedni, tudtára adjuk a jegyző uraknak s a községeknek, hogy a főszolgabíró ur rendelete erőszakos, jogtalan és törvénytelen, mert ő ilyenekben nem parancsol, neki a községek ilyen határozataihoz semmi köze. Azért kérjük a jegyzőket is, a községeket is, hogy ne adjanak semmit a főszolgabíró ur rendeletére, sőt kereken utasítsák vissza ezt az illetékfelen, törvénytelen beavatkozást. A főszolgabíró ur végezze a maga dolgát s ne avatkozzék olyan dolgokba, amikbe semmi beleszólása nincs. Ne fájjon neki az „államgépezet“ feje. A községek pedig ne hallgassanak a Pintér főszolgabíró ur szomorúan fogyatékos alkotmányos érzékére, hanem kövessék azt, amit hazafisá- guk diktál, s ne tűrjék, hogy közegeik törvénytelenül beszedjék az adót s evvel lehetővé tegyék egy gonosz kormányzatnak, hogy törvény nélkül kormányozva erőszakkal megakadályozza a nemzet legszentebb jogainak érvényesülését. Kövesse minden zempléni község Szerencs példáját, s ne törődjék a főszolgabírók haragjával. Ha pedig attól akarják megóvni polgáraikat, hogy az adóra szánt pénzt el ne költsék, mondják ki, hogy állami adóra elfogadhat befizetést a községi pénztár, de csak mint letétet, tehát az állampénztárba nem szállítja be, hanem elhelyezi valamelyik pénzintézetben az exlex megszűntéig. Így nem érheti az a hátrány a polgárságot, sőt ha soká tart az exlex, még kamatot is kapnak a pénzük után. Ez nem politizálás, ez alkotmányunk védelme. Aki politikának minősíti, annak politikáról s közjogról igen homályos fogalmai vannak. Pintér főszolgabíró express küldte meg ennek a rendeletnek egy példányát az alispánhoz. Nyugodt lehet, meg fogják dicsérni érte. De megjárhatja, mert nincs kizárva, hogy jön valahára egy hazafias, alkotmánytisztelő kormány, s az aztán dicséret helyett felelősségre vonja majd a főszolgabíró urat ezért a törvénytelen erőszakosságért. Megyegyülés. I, nap. szept. 29. Igen szép számban gyűltek össze megint a megyebizottság tagjai az első közgyűlési nap reggelén, mivelhogy megint választás volt. Másnap, mikor fontos közérdekű dolgokat tárgyaltak, már nem volt itt senki. Kár is már ezen keseregni ug se segítünk rajta. Ez a nemzedék nem méltó s nem alkalmas az önkormányzatra, mert nincs érzéke a közérdek iránt. S már nem fog megjavulni, legfeljebb ha uj nemzedék jön majd helyébe, amelyben több lesz a hazafiság, több lesz az önzetlenség, több lesz a férfias önállóság. Egyelőre bele kell törődnünk, hogy Zemplénben senkit se érdekel a közügy, hogy ez az ország legsötétebb, legpecsovipsabb vármegyéje. Szép hölgyközönség tette mosolygóvá a karzat kópét. A választás a hölgyeket is érdekli, más egyéb a férfiakat se érdekli. Politika. 10 órakor vonult be az obiigát éljenzések közt Hadik főispán, s megnyitotta a gyűlést. Molnár Béla kérte, hogy először tárgyalja a gyűlés Búza Barna politikai indítványait. A mamelukok hatalmas tábora szavazásra készen várta már a szegény halálra szánt indítványokat. Majd megmutatják ők, hogy ha az egész országban sehol sincs már lojális, engedelmes kormánypárt, Zemplénben még van. S ha mindenütt, még Hunyadmegyóben, még Szilágymegyében is megtxgadják az adófizetést, a hű Zemplén nem tagadja meg. (Nagyszerű is lesz az, ha majd pár hét múlva az egész oirízág egyetlenegy megyéjében se fognak adó* fizetni, csak egyedül Zemplénben. Akkor igazán csak Zemplén fog hozzájárulni az osztrák hadsereg költségeihez, s elmondhatja majd nemes vármegyénk is erről a vitéz hadseregről, hogy „az ón hadseregem“.) S mégse sikerült a mamelu- koknak leszavazni a hazafias indítványokat. Dr. Láczay László arra kérte Búzát, hogy vonja vissza az indítványait, mert most naprul-napra változik a helyzet, s úgy lehet, hogy holnap már a kormánypárt fogja megtenni azt az indítványt, amit ma leszavazni készül. Búza Barna erre kijelentette, hogy nem akarja kitenni Zemplénvárme- gyét annak a szégyennek, hogy itt leszavazzák a nemzeti követeléseket, s nem akarja megszerezni ellenségeinknek azt az örömöt, hogy rámutathassanak egy vármegyére, amely nem foglal állást a nemzet ügye mellett, ezért visszavonja az indítványait. A gyűlés nagyon vegyes érzelmekkel fogadta az indítványok viszszavonását. Választások. Azután rátérhetett a közgyűlés az egyetlen tárgyra, amely a tagokat érdekelte, a választásokra. Megválasztották nagymihályi főszolgabírónak Isépy Zoltán ellenében szavazással Bajusz Andort, szolga- bíróknak Pólányi Jenőt szavazással, s Fehér Elemért közfelkiáltással. Végül még megszavazott a választás után bent maradt 20 bizottsági tag 1 percentes közművelődési s 1/i percentes sorozási pótadót, s ezzel az első napi gyűlés ellaposodva véget ért. II. és III. nap, szept. 30. és okt 1. A pataki járás ügye. Első és legérdekesebb tárgya volt a második napnak a pataki szolgabiróság ügye. Ismeretes Ujhely város indítványa, amelylyel a pataki szolgabirói járás felállításának mellőzését kérte. Némi kis furfang nyilatkozott már ennek az ügynek a napirendre hozatalában is. Az indítvány ugyanis beérkezett a vármegyéhez szept. 25-én. A nagy tárgysorozatot 26-án állították össze. Bevettek abba minden legcsekélyebb tárgyat, a legkisebb falu bábájának a diploma kihirdetését is, csak éppen ez az egyetlenegy, nagyon fontos tárgy maradt ki „véletlenül“ a tárgysorozatból. Ez a szerencsés „véletlen“ persze nagy előnyére vált Ujhely ellenségeinek. Mert az újhelyi bizottsági tagok, bár hallották, hogy ez az ügy is sorra kerül a gyűlésen, miután a tárgysorozatba nem volt fal- vévé, azt hitték, hogy biztosan csak a téli közgyűlés elé fog kerülni, s azért most nem is érdeklődtek iránta. A patakiak ellenbn ^véletlenül“ megtudták, hogy csak .„véietieuü maradt ki az ügy a tárgysoroza ból, s ezen az ülésen tárgyalva lesi s azért teljes számban megjelentek Nem is volt más a gyűlésen, osak a tisztviselők, meg vagy 15 pataki bisottsági tag. S tényleg a tegnapelőtti ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után feláll Ballagi Géza, s kóri, hogy vegyék elő elsőnek a pataki járás ügyét. Búza Barna ellenezte ezt, meri nincs is az ügy a tárgysorozatban, s igy az érdeklődők nem szerezhettek róla tudóméit. Ellenezte dr. Schön Vilmos is, hangsúlyozva a méltányossági szempontot, amelyet Ujhelylyel szemben is érvényesíteni kell. Ezalatt már Búza, s a közben érkező Hericz Sándor s ifj. Horváth József bizottsági tagok elindultak a városba hirtelen összegyűjteni az újhelyi bizottsági tagokat. Azalatt beszélt Ballagi Géza, de nem tudott egyebet felhozni, mint Patak történelmi múltját s kulturális fontosságát. i?«#« hosszasabban fejtegette, hogy a járási székhely számára nem a nagy mult s a kulturális fontosság