Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-09-26 / 75. szám
75. szám. (6) F E L S O M A G Y A R O R S Z A G I HÍRLAP Szombat, szeptember 26' ezek a sebek figyelmeztetnek bennünket: »Vigyázz nemzet, ne aludj, mert hűségedért komiszsággal fizettek, odaadásodért úgy bántak veled, mint egy rossz kutyával! «Es talán ez kell a magyarnak, hogy el ne feledje azt a sok rosszat, amely még a jövőbe vetett reménységét is megakarta dönteni. így nem felejtitek el, hogy mi minden roszon ment át a magyar, hogy széles e hazában minden halom egy-egy temető &§ hogy ti gyermekei vagytok az azok alatt pihenőknek! Ha ezt meggondoljátok, nem fogtok soha sem megszűnni lobogtatni Rákóczi és Kossuth zászlaját Zem- plénmegye ormain ! Egry—Lukács—Molnár—Mezei. Alig csillapult le az éljenzés, már megint uj szónok kellett. Egry Bélát akarták hallani. Egry is engedett a közkívánatnak, s erőteljes gyújtó hatású, remek beszédet mondott. - Messze Baranyából jött ide — úgymond — s örömmel látja, hogy itt is ugyanaz a láng hevíti a kebleket, ami az ő szükebb hazájában. Kétszeresen becses ez a lelkesedés itt, a megváltók földjén. De'nem szabad a lelkesedésnek csak szavakban, éljenzésekben nyilvánulnia, most már tetteknek kell következni. Le kell törülni Kossuth vármegyéjének nevéről azt a szégyent, hogy egyetlenegy képviselője sincs innen a parlamentben Kossuth eszméinek. Ezt óhajtja, ezt várja ő ettől a lelkes közönségtől s ebben a munkában szívesen lesz ő is segítségére. Amint eljött az ünnepre, úgy el fog jönni, ha hívják, a munkára, a küzdelemre is. Egry Béla után a zajos hívásoknak engedve Lukács Gyula lépett az erkélyre, s hatalmas tűzzel tartott lelkesítő beszédet. Társai —mondta — azt tanították itt, hogy hogy kell szeretni a hazát. De ez még kevés. Nemcsak a hazát szeretni kell tudnunk, de tudnunk kell gyűlölni a haza ellenségeit. Azért hirdeti ő a szeretet mellett a gyűlöletet, mert ez a kettő kell, hogy együtt, ölelkezve töltse el midiién magyar embernek a lelkét. Hogy Egry Bélának is, Lukács Gyulának is kijutott a lelkes éljenzésekből, azt fölösleges mondani. Lukács beszéde alatt tudta meg a közönség, hogy megérkezett, s fenn van Molnár Ákos képviselő. Persze hogy hallani akarta, s Molnár Ákosnak annyi ideje se volt, hogy meg- vacsoráljon, már ki kellett állania az erkélyre s beszélnie. S beszélt is lelkesen és lelkesítőén. Kifejezte örömmel teljes meglepetését afelett, hogy ilyen hatalmas, lelkes közönséget talált itt. Számított arra, hogy lelkesedést fog találni Kossuth Lajos vá-! rosában. de amit itt lát, az messze felülmúlja "^akozását. Bámul azon, hogy ahol ilyen lelkes tábora van a függetlenségi eszmének, hogy lehet ott a vármegyének valamennyi képviselője kormánypárti. Most már hiszi, hogy vad erőszaknak és zsarnokságnak kellett lenni, amely any- nyira el tudta fojtani ennek a hazafias lelkes népnek a szabad megnyilatkozását. Hiszi, hogy ezután máskép lesz, s erre kész ő is bármikor minden tehetségével segédkezet nyújtani. Zajos éljenzés hálálta meg ezt az ígéretet. De a szó-éhes közönség még mindig nem lakott jól. A zajos hívásra —■ miután a képviselők már elfogytak — kilépett az erkélyre Búza Barna, s lelkesült beszédben kérte a hallgatóságot, hogy sose feledje el azt a sok remek beszédet, amit ma hallott, s különösen gondoljon rá, ha újra tettre, a meggyőződés nyilvánítására kerül a sor. A borsi kastély, ahová ma zarándokoltunk, omladozó falaival azt hirdeti, hogy aki a magyar nemzet jogáért, szabadságáért küzd, annak koldusbot, üldöztetés, ; számkivetés az osztályrésze. Két ne- ■ vet juttat eszünkbe az a kastély, a régi és a mostani tulajdonos nevét. : Amilyen fényes név az első, olyan sötét a másik. Az egyik elvesztette óriási vagyonát, mert a magyar hazáért küzdött, a másik óriási vagyonhoz jutott, mert a magyarok ellen harcolt. S az utód istállót csinált a dicső birtokelőd szülőhelyéből, talán így akarva jelképezni, hogy Rákóczi csakugyan megváltó volt. S bár 400 év óta mindig ez a sorsa a magyar szabadság híveinek, mégis mindig akaknak, akik vállalják a koldusbotot, az üldöztetést, a már- tíromságot, csak hogy hazájukért küzdhessenek. így teszünk mi is, s már nagyon sokan vagyunk, akik így teszünk. S amikor a mi táborunkban lesz az egész nemzet, akkor megszűnik a szabadság híveinek üldözése, s akkor szabaddá lesz az ország. Ebben a hitben térjünk nyugalomra. Hiszen igaz, hogy nehéz betelni evvel az édes és tőlünk oly sokáig tiltott gyümölccsel, a függetlenségi eszme igazságaival, de holnapra is nagy feladatok várnak még ránk. De hát a nép csak nem akart nyugalomra térni. S Mezei Ernő klasszikusan szép, nagyhatású beszédet mondott, összehasonlítva a vármegye dicső régmúltját a szomorú közelmúlttal, s ezt a szomorú közelmúltat az örvendetes jelennel, amely csak annál lelkesebb, fokozatosabb küzdelemre buzdít. Most már ő is újra otthon érzi magát ebben a városban, s testvérekül köszönti az ünneplőket. Igen örvendek annak, — mondta — hogy Önöket Sátoraljaújhely város polgárait ilyen hatalmas tömegben együtt láthatom. Különösen jól esik ez nekem, azért, mert én önöket eddig csak külön-külön ismertem, csak egyenkint érintkeztem önökkel, most pedig ilyen hatalmasan látom megnyilatkozni a város közönségét. Igen nagy öröm- i mel tölt el az, hogy Ujhely városának polgárai is csatlakoznak a mi elveinkhez, ami eszméinkhez. Most tehát büszkén kiáltom „Cívis roma- nus sum‘; én is újhelyi vagyok. (Szűnni nem akaró, éljenzés). Most pedig arra kérem Önöket, maradjanak hívek a zászlóhoz, amelyhez odaesküdtek. Tartsák meg nemes lelkesedésüket és honszerelmüket, az Isten áldja meg önöket. / * Tíz óra volt már, mikor Kossuth kíséretével levonúlt a függetlenségi körbe ismerkedési vacsorára. Csak ezután oszlott el lassan, csendzavarás nélkül a Wekerle téren álló tömeg. * Kossuth Ferencnek a hozzá intézett beszédre adott válasza után a fáklyás menet — mint írtuk tovább vonúlt, s megállt, a Kossuth ház előtt, az itt összegyűlt nagyszámú közönséghez iá. Bajusz József tartott az ő jól ismert ékesszólásával igen nagy hatású, hazafias és költői beszédet. * Az ismerkedési vacsora Mintegy másfélszázan gyűlhettek össze a függetlenségi kör nyári helyiségében a vendégek s helybeliek az ismerkedési vacsorára. Czigány mellett, tárogató mellett késő éjfél utánig kedélyesen együtt mulattak. Persze felköszöntőkbén se volt hiány. Az elsőt dr. Székely Albert mondotta, az ő tüzes, lelkes, temperamentumos modorában. Székely Albert felköszöntöje, Méiyen Tisztelt Uraim! Nagy ünnepe van ma Zeraplén- vármegyének, nagy öröme Ujhely városának, de legnagyobb öröme függetlenségi pártunknak van B párt nevében van szerencsém szivem mélyéből üdvözölni dicsőségesen harcoló szeretett vezérünket Kossuth Ferenczet, a mélyen tisztelt képviselő urakat és mélyen tisztelt, szeretett vendégeinket. Hála és köszönet érte, hogy a mi kedves vendégeink fáradságos napi munkájukat odahagyták egy pillanatra és szivükben lángoló honfitüz- zel elzarándokoltak ide, hogy megpihenjenek e szent földön. Minden magyarnak eLkellenejönnie legalább egyszer életében ide, hol a mi jóságos és fenséges fejedelmünk Rákóczi Ferencz és ami édes apánk Kossuth Lajos született. Hiszen hazánk e két szentje ugyanazt a levegőt szitta magába, mely e szép hegycsoportozatból lengedez alá, e két szabadsághős ábrándozó kék szemei ugyanezekről a hegyormokról tekintettek alá a nagy alföldi róna- ságra és csapongó képzeletük előtt is az lebegett, a- mi ami zászlónkra is fel van Írva : Hazáért és szabadságért, Szabad polgár függ. hazában! Hiszen az, kinek 101-ik születése napját ünnepeljük ma, itt lakott, itt élt, itt dolgozott és itt gondolta ki azokat a nagy világra szóló eszméket, melyeket szebben, ékesebben, ragyogóbban kifejteni senki sem tudott mint ő, a magyar nemzet örökön élő legnagyobb prófétája. Az édes magyar haza e drága földje, e fold melege, az aranyos napsugár, az éltet adó kék ég ébresztették föl benne az érzések legszebbikét és leg- nemesebbiké, a lángoló honszerelmet. M. t. Uraim ! Kossuth Lajos tudta, átérezte és megértette azt, hogy egyes egyedül a hazaszeretet az, mely a magyar nemzetet egy ezredéven át füntartotta. Régi nemzet királyaink és nemzeti nagyjait1’,, is, mint egy szép virágot ápolták azt, r iert tudták, hogy a hazaszeretet tarthatja csak össze a Magyarországban lakó összes népeket és a lángoló honsze- relmet beleoltották ősi alkotmányukba, nemzeti intézményeinkbe, törvényeinkbe,a magyar nép egész életébe Mintha csak érezték volna, hogy el fognak múlni az évek századjai és a szegény jó magyar nép megki- nozva, bebörtönözve el fogja veszi- teni szabadságát, jogait és alkotmányát, mintha csak sejtették volna, hogy a honszerelem gyönyörű virágát azért kell oly gondosan ápolni, mert jövend majd egy kor, melyben a magyar nemzet egyedüli támasza, ! egyedüli reménysége, egyedüli vi- i gasza a honszerelem leszen. | És igazuk is volt! | Ezer esztendőnek a felét idegenek rabolták el tőlünk, nemzeti létünk ! fele ideje alatt vészes harcok dúltak ! e hazában és legközelebbi szomszé- I dunk Ausztria, ki a mi vérünkből lett nagygyá és gazdaggá, nem engedte évszázadok óta soha és amint a megdöbbentően gyorsan, szomorú történelmi hírre vergődött tegnapi hadiparancs tanúsítja, nem engedi ma sem, hogy a magyar nemzet hadserege, gazdasága, ipara és kereskedelme teljésen magyar, önálló és független legyen. Pedig ezt akarjuk mi is, ezért harcolunk századok óta s ezért fogunk harcolni holnap felszentelendő uj zászlónk alatt addig, a mig csak természet- és törvényadta jogos követeléseinket ki nem vívtuk. Ezt akarta Kossuth Lajos is, az a fénylő üstökös, az az ezredévszíílte égi tünemény, mely egy másik ezredévet fog bevilágítani örökkön lángoló szent tüzével. Rákóczi és Kossuth dicsőségére fog lobogni ez a zászló, melynek felavatási ünnepére eljöttek a mi szeretettvendégeink, hogy minket lelkesítsenek s velünk lelkesedjenek ha záért é^, szabadságért! Rákóczi és Kossuth képe fog tündökölni ami zászlónkról időtlen-időkig! Rákóczi és Kossuth szelleme fog élni ami szivünkben, ami lelkűnkben örökkön-örökké ! Rákóczi éö Kossuth nevével az ajkamon emelem föl e poharat és ősi magyar szokás szerint, ősi magyar vendégszeretettel ürítem Zemplén világhírű nedűjét vendégeink egészségére. Isten tartsa, Isten éltesse mélyen tisztelt vendégeinket a haza üdvére és dicsőségére! * Székely tapsokkal fogadott felköszöntőjére Kossuth Ferencz válaszolt, örömét fejezve ki, hogy ilyen szépen fellendült Zemplénben a függetlenségi eszme terjedése, s köszöntve azt az derék közönséget, a mely hazafias, önzetlen, odaadó buzgalmával ezt az eszmét itt is diadalra fogja juttatni. A taps és éljenzés lecsillapulta után Mezei Ernő állt fel s köszöntötte ezt a hatalmas újjászületést, amely a hegyaljai szőlők újjászületését juttatja eszébe. Koszorút akar fonni azoknak, akiknek ebben érdemük van, de tudja, hogy ez a koszorú első sorban az egész újhelyi polgárságot illeti. Köszönti a régiek közül Mato- lait, dr. Schön Vilmost, Bajusz Józsefet, a fiatalok közt Búzát, Friedet, Székelyt. Ölbey János gyönyörűen előadott szép beszédben Meczner Bélát éltette. Meczner Béla remek s óriási hatású rögtönzésben köszönte ezt meg, elmondta, hogy mindig, mióta él, a függetlenségi eszme hive, saz is marad mindig. Családi gyásza visszatartotta most a köztevékenységtől, de ha kell és ahol kell, híven ott. lesz mindig, s ha úgy kívánja a párt érdeke, ő szívesen vállalkozik majd a küzdelemre elveiért. Dr. Karáos Samu mély filozófiával és erős lelkesedéssel ékes szép beszédben köszöntötte a függetlenségi párt zempléni ébredését. Sok-sok szellemes, okos pohárköszöntő hangzott még, s mindvégig a legkellemesebb hangulat fejezte be az ünnepnek ezt a felejthetetlenül szép első napját. (Folytatjuk.) ííyilt kérdés Dr. Ballagi Géza képviselő úrhoz. Tisztébe képviselő úr! Még most sem győződött meg arról, hogy a 67-es alapon lehetetlen elérni a magyar nemzeti hadsereget? Még a chlópyi zsarnoki szózat, s a még sértőbb királyi manifesz- tumban foglalt második pofoncsapás sem elég arra, hogy ezt a meggyőződést megerősítse Önben? Vagy több pofoncsapás kell még, hogy teljessé váljék a meggyőződése? Hányadik pofnál fog ez bekövetkezni ? / Es a chlopyi hadiparancs előtt nyomorult hizelkedéssel leboruló kormánypárt undoritóan silány szol- galelktisége sem győzte meg Önt arról, hogy ez a párt csak arra való, hogy a nemzet testét meg- vérző korbácsokat alázattal meg'- csókolja, de teljesen képtelen arra, hogy csak a legkisebb előnyt is kivívja a nemzet számára ? Mikor váltja hát be képviselő ur a bodrog-sárai Ígéretet? Még most sincs itt az ideje? Avagy mint kiváló közjogás'z mit fogad el, mit ir alá inkább: a királyi manifesztumot-é, vagy az ellenzék feliratát? Búza Barna. Fényképészeti czikkek! Műkedvelők részére Lővy Adolf könyv- és papirkereskedésében.
