Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-07-01 / 52. szám
Hatodik év 52. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, julius 1. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat Yiésza nem adunk. Szerkesztőség:: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle-iér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. €lő/izetési /elhívás. „Hazánkat csak a közszellem ereje tarthatja fenn“ — mondá pártunknak kiváló országos vezére, Kossuth Ferencz, midőn a zemp- lénmegyei tiltakozó küldöttséget a képviselőház elnökének bemutatta. A közszellem fejlődésének és nyilvánításának legfő tényezője; a sajtó. Egészséges közszellem és egészséges sajtó ok és okozati összefüggésben állanak. Közszel- lem sajtó nélkül nem élhet, nem létezhetik. Ott, ahol nincs, ily egészséges sajtót teremteni és ahol van, a meglévőt minden erővel támogatni, nagygyá fejleszteni: ez hazafias kötelesség és okos csele- j kedet mindazoktól, kik egyedül hazánk és népünk közjavát munkáló közszellem ébrentartását helyesnek és szükségesnek vallják. S ki ne vallaná helyesnek és szükségesnek főképp itt Zemplén- megyében, hol a »Felsőmagyarországi Hírlap« rövid pályafutása alatt is oly fényes bizonyítékát és sikereit szolgáltatta az egészséges sajtó erejének?! és a hol másfelől még nagy feladat vár oly újságra, minő a »Felsőmagyarországi Hirlap«, mely a nemzeti ébresztés, a közéleti tisztesség szócsöve a közügyek egész vonalán. Országgyűlési pártunk óriási küzdelme, az egész magyar nép nagyszerű fellángolása, a korszakalko- tóan érdekes politikai helyzet által pedig minden egyes sajtóorgánum, mely ezt a hazafias közszellemet ápolja, érték- ésj jelentőségben emelkedik. S különösen fontos szerep jut a vidéki sajtónak nemcsak azért, mert a fővárosi sajtó a tapasztalatok szerint túlnyomóan a hatalom szekerét tolja, hanem főképp azért, mert kétségtelen, hogy az országházban folyó epochális küzdelem sohasem fejlődhetett volna oly nagygyá és nagyszerűvé, ha a vidék közszelleme nem segiti; a vidéki közszellem ily gyönyörű ébredése pedig az utóbbi években hatalmasan fejlődött vidéki független sajtónak a műve. Pártunk érdeke megkívánja te: hát, hogy a párt sajtója erős legyen, vagyis azt, hogy a Kossuth eszméit hirdető egyetlen megyei lapot mindenki támogassa, ki a párt hű emberének vallja magát. Amit Zemplénvármegye függetlenségi elemei szellemi és anyagi támogatásban lapunknak nyújtanak; önmaguknak, pártunknak a magyar nemzetnek nyújtják azt. Minket a fokozott támogatás csak nagyobb odaadásra buzdít, és könnyebbé, kellemesebbé teszi a nehéz feladatot, melyet villáinkon viseUink és melyet hiven, lelkesen törekszünk teljesíteni, fi felsőmagyarországi jíirlap szerkesztősége. * Julius hó elsejével lapunkra uj előfizetést nyitunk. Felkérjük azokat, kiknek félévi vagy negyedévi előfizetése június végén lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenaka- dás legyen. Kérjük továbbá lapunk barátait, hogy azt terjeszteni méltóztassanak. A Felsömagyárországi Hirlap kiadóhivatala. fi leszerelt függetlenségi párt. Az országgyűlési függetlenségi pártnak a katonai javaslatok ügyében történt leszerelése, vagy ha úgy tetszik fegyverszünete oly je- lentőségeljes mozzanat, amely felett elmélkedni még mindig időszerű, s amelyről minden valószínűség szerint még ezután is igen sok szó fog esni. Attól ugyanis igen távol állunk, hogy mindenki oly megnyugvással fogadná a függetlenségi párt leszerelését, mint e b. lapok igen tisztelt szerkesztője. Sőt merem mondani, hogy valamint az országgyűlési függetlenségi párt nagy része a leszerelés tényével nincs megelégedve és abba csupán a vezér nyomása folytán kénytelen-kelletlen ment bele: épen úgy nincs azzal megelégedve az ország függetlenségi érzelmű polgárainak legnagyobb része, s a párt eljárása miatt harag, bosszúság méltatlankodás és elkeseredés lángja él szivünkben. Sőt még azt az állítást is még merem kockáztatni, hogy akik úgy nyilatkoznak is a lezzerelés dolgában, mint a t. szerkesztő úr: azok is főképen azétt teszik ezt, hogy ellensúlyozzák a független közvéleménynek a függetlenségi párt ellen irányuló ellenszenvét és támadásait, hogy megmentsék a pártot az elnépszerűtlenedés veszedelmétől, s úgyis bevégzett ténynyel állván szemben: a még nagyobb bajnak elejét vegyék és a méltán bosszús közvéleményt megnyugtassák, elcsititsák, s híveinket a csiiggedés és elkeseredés béklyóiból kiszabadítva, őket összetartani s a függetlenségi pártba eddig helyezett bizodalmok- ban megerősíteni igyekezzenek. Épen azért úgy vélem nem csalódom, ha azt gondolom, hogy a Szerkesztő úréhoz hasonló meg- nyugvásban leledző függetlenségiek a vezető szerepre hivatottak és kisebb-nagyobb körben vezető szerepet vivő függetlenségiek sorából kerülnek ki, akik tehát missiót teljesítenek azzal, ha az ország függetlenségi érzelmű polgárait a csüggedéstől megóvni, a párt iránt való bizalomban újraéleszteni s megtartani törekednek a leszerelés tényéből kifolyólag is; de akik épen ezért nem annyira az országos függetlenségi párt ténye bírálatának tárgyilagosságával, mint inkább a párt jövőjének érdeke szempontjából nézik és ítélik a dolgokat. De mi, kik a függetlenségi eszmének szerény közkatonái vagyunk, s kik függetlenségi érzelmeinket nem féltjük a függetlenségi párt tényeinek tárgyilagos bírálatától sem, kik értjük bár a vezérek féltékenykedését, de viszont tudjuk magunkról, hogy a függetlenségi eszmékért való lelkesedést nem olthatja meg bennünk pártunk botlása, s annak világ elé állítása sem: mi igenis hivatásunk megsértése nélkül kimondhatjuk, s hisszük, hogy a tér nem vona- tik meg tőlünk, hogy ki is mondhassuk minden kötöttség nélkül, minden tekintet korlátozó befolyása nélkül, pártunknak minden eljárása feletti ítéletünket, kifejezésre juttassuk közelebbről a mostani leszerelést illető ítéletünket is. Mert ezáltal, ha már a múlt hibáit jóvá nem tehetjük is, de legalább okulást meríthetünk belőle a jövendőre. Bármennyire magasan is lángoljon bennünk a függetlenségi eszmék szeretetének lángja, sőt talán épen azért: igenis ki kell mondanunk nekünk egyformán gondolkozóknak, hogy a függetlenségi párt súlyos hibát követett el, amikór leszerelt, vagy fegyverszünetre lépett. Elfogadjuk szerkesztő úrnak azt az állítását, hogy a függetlenségi párt azt az alternativát állította a kormány és pártja elé : vagy visszavonják a katonai javaslatokat, vagy nem vonják vissza, de akkor adjanak nemzeti engedményeket. Teljesen érteni és méltányolni tudjuk, ha a párt, hogy magától az ex-lex ódiumát elhárítsa, az indemnitás lejárata előtt, május elseje előtt azt a határozati javaslatot nyújtotta be, hogy a katonai javaslatok egyelőre napirendről levétessenek, s más határidőhöz kötött és elsőbbrangú fontossággal biró javaslatok tárgyaltassanak. Ezt tehát nem is hibáztatjuk. Hiszen ha akkor, az exlex előtt elfogadja a kormánypárt azt a határozati javaslatot: akkor az ország egyrészről az exlex alkotmányjogi veszedelmétől, másrészt az azáltal okozott anyagi károktól meg- szabadúl. És tekintve azt, hogy az ország közvéleménye a nemzeti követelmények hangsúlyozása által még nem volt túlon-túl felizgatva : a visszavonás nemcsak a függetlenségi pártnak igazi diadalát jelentette volna, de az országnak a javét is az ex-lex eltá- voztatása által nagy mértékben előmozdította volna. Azonban ez a javaslat a kormány részéről nem fogadtatott el. Jött az ex-lex, s bénáé a késhegyig menő harcz, s most már a nemzeti követelések fokozott hangoztatásával, s mintegy egyenesen azoknak az érdekében. A százra menő, 30 ezer tekintélyes honpolgárt számláló küldöttsége, két nem a katonai javaslatok 4 hónapi, tehát ideiglenes visszavonásának eszméje, de egyenesen a nemzeti követelmények mellett való állásfoglalás sorakoztatta és vitte Budapestre. Ezek a küldöttek, s az ő állásfoglalásukat helyeslő és támogató közvélemény többé már nem 4 hónapi időtartamra való visszavonását várta a katonai javaslatoknak, de igenis várt nemzeti vívmányokat. És mi történt? Mikor már Bécs is megsokalta a dolgot, mikor Bécs is belátta, hogy hibát követett el, mikor a visszavonásra vonatkozó határozati javaslatot el nem fogadta: akkor már tulajdonképen a nemzeti követelésekért folyt a harcz, dacára annak, hogy az egész nemzeti közvélemény tisztán nemzeti követelményekért vívott harezot látott és támogatott már a parlamenti küzdelemben, s ezek érdekében mint egy ember állott már a függetlenségi párt háta megett: — a függetlenségi párt Rückwärts- koncentrirungot fú, s megismétli az ex-lex előtti határozati javaslatát, a küzdelemnek ennyire előrehaladott stádiumában Megbukik a passiva resiszten- cia, fucscsot mond »az erős kéz* politikájának kísérlete, a korona megszakítja a magyar politikusokkal való tárgyalást, a kamarilla ágenseivel tárgyal csupán, s ide küld egy idegent, egy horvát granicsárt békét csinálni: és a függetlenségi párt szóba áll az idegennel, sőt megköti a parlamenti békét azzal, aki a magyar parlamentnek nem tagja, megköti az exlex előtt felajánlott határozati javaslat elfogadásával, legkisebb nemzeti engedmény kivívása nélkül. Ott követett el a független ségi párt nagy bibát, hogy ezt Lapunk 6 oldal.
