Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-05-13 / 38. szám

38. szám (2) FELSOM AGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, máj. 13. lünkön lesznek a szervezés, hóditás és diadal nagy munkájában. Búza Barna újabb felszólalását dr. Láczay László remek tósztja követte, majd Nessi Pál a függetlenségi párt puritán zászlótartójára, Matolai Ete­lére ürítette poharát és ezzel Mato- Jai irányában a lelkes szeretet zsilip­jeit nyitotta meg. Matolai régi bajtársát id. Bajusz Józsefet éltette, ki több hazafias versével fűszerezte a családiasán kel­lemes vacsorát, és tósztot is mon­dott, melyben a függetl. párt mos­tani harcát az ő 48—49-iki harczuk méltó párjául ismerte :d és arra kérte a vendég utján a pártot, hogy az obstrukczió kezdete óta elmaradott beszédeiket röpiratokban terjeszszék a nép között és igyekezzenek a czi- gányzenét a kurucz-tárogató megho nositásával kiszorítani. Végül ifj. Horváth József köszön­tötte fel a vendégképviselőt nehány talpraesett szóval. Közbe-közbe cigány mellett éne­kelgettünk, hol vig, hol szomorú nó­tákat. Szóval a mi kedves vendégünk már a szép nap előestéjén megismer­kedett a zempléni kuruc-lelkiilettel. Jóval éjfél után oszlott el a tár­saság, mely Nessi Pált szállására (Búza Barna látta őt vendégül) ki­sérte. Vasárnap délelőtt vendégünk több látogatást tett. többek közt gróf Ha­dik Béla főispánnál is. Délben ismét ebéd volt a függetl. kör nyári helyiségében. Még többen voltak itt együtt (vidékiek is,) mint a vacsorán. Testvéries hangulatban folyt le az ebéd. Csak két tószt volt: Pekáry Gyuláé ki a vendégért ivott és Nessi Pál, ki azt melegség tői áthatott lélekből viszonozta. Az ebéd vig czigányzene mellett négy óra utánig tartott. Azalatt egyre sza­porodott a tisztelgő társaság, később pedig már gyülekezni kezdett a kö­zönség a népgyiilésre. A Vacsora és ebéd Rendezése ifj. Horváth József háznagy megszokott ügyességének érdeme. A kitűnő ki­szolgálat a kör vendéglősét dicséri. A népgyülés. Minden vonat, mely délután érke­zik, újabb és újabb csoportokat ho­zott. Egyre szaporodtak a vidéki elv­társak küldöttei, a társadalom min­den rétegéből. Az érkezőket bemu­tatták a központ képviselőjének. Nessi Pálnak tehát módjában volt meg­győződni arról, hogy a népgyülés valóban Zemplénvármegye népgyü- lése, mert minden választókerület, a föld, az ipari munka népe és a szel­lemi munka népe egyaránt képviselve voltíbenne. A népgyülés helyisége, a függetlenségi kör kertje és udvara egyre jobban s végül a zsúfoltságig megtelt, — óriási közönség gyűlt össze. A gyűlés sikere várakozáson felül volt. Nem akarunk a nagyítás gyanú­jába esni, s azért nem is írunk szá­mot, — csak azt a tényt konstatál­juk, hogy a Korona vendéglő tágas kertje s nagy udvara a zsúfolásig tele volt nagyon szép intelligens kö- sonséggel. Szakértő mérnökök állí­tása szerint két-harmadfélezer ember fér el ezen a területen, s igy ennyire bízvást tehetjük a megjelentek szá­mát. Hogy pedig nem csak számra, de súlyra nézve tekintélyes volt ez a gyűlés, annak a megvilágítására csak a vidékről megjelentek közül sorsol­juk fel a következőket: A.-Bereczki: Boronkay Farkas. Sá­rospatak : dr. Zsindely István, Ra- dácsy György, Meczner András, dr. Láczay László, Makiári Pap Miklós, Búza János. Tolcsva í Kolbay Erná­iméi, Constantin Géza, Schönfeld Ede, Hajduczkv István. Erdő-Bénye: Szilágyi József, Tatár József, Mar­ton János, Szepessy István. Toronya: Szemere Emil. Tokaj: Vécsey-Oláh Miklós. Tarczal: id. Andrássy Dániel Andrássy János, Andrássy Dávid, Szaniszló István. Gálszécs: ifj. Koch Gábor, dr. Kemény Dezső. Szacsur: Péchy Adám. Lasztócz : Körtvé'yessy István, Körtvélyessy , László, N.-Mi­hály: IRontsinszky Ágoston, Petro- vics József. K.-Helmecz: Aczél Izi­dor. B.-Szentes: Dombay Arthur. Czéke: Várlaky Sándor, s még na­gyon sokan. A közönséget d. u. 5 órakor Pe­káry Gyula, a megyei függetlenségi párt és a kör elnöke üdvözölte. Rö­viden előadta a gyűlés okát és czél- ját. Ajánlatára elnökül Matolai Ete­lét, társelnökül Boionkay Farkast jegyzőül Dr. Búza Barnát, társjegy­zőül Dr. Bánóczy Kálmánt kiáltották ki. Matoiai az elnöki székből üdvözli a megjelenteket. Igaz ugyan — úgy­mond — hogy városunkban volt már egy sikerült népgyülés a katonai te- heremelés ellen, de az országos hely­zet szükségessé tette, hogy a magyar nép a maga akaratát nem csak fel­iratokban, hanem küldöttségek utján is fejezze ki a nép alkotmányos kép­viselete előtt. Azoknak, kik az országgyűlésen a a nemzet jogait és érdekeit védik, nagy harczutban szükségük van a nemzet millióinak erre a támogatásra. Zemplén sem maradhat el hazafiui kötelességnek ettől a teljesítésétől. Ezért rendezték a mai újabb nép- gyülést az egész vármegye bevoná­sával. Köszönetét mond azért, hogy a vármegye közönsége megértette a hivó szózatot, mert minden kerületét képviselve látja. Hazafiui örömmel nyitja meg tehát a népgyülést és jelenti, hogy vezérünk, az ország- gyűlési függetlenségi párt is képvi­seltette magát Nessi Pál orszgy. kép­viselő személyében, kit a. gyűlésnek bemutat és egyszersmind a szót neki adja át. Igazi kuruc lelkesedés kisérte foly­ton az ősz elnök megnyitó beszédét és egetverő éljen fogadta A7'«« Pált, ki • csak perczek múlva foghatott hozzá, hogy Kossuth Ferencz és har­cos társai nevében szóljon, beszéljen rendkívüli hatással. Az a hév, az a tűz, mely Nessi lelkében él, a közvetlenség ellenáll hatatlan erejével hatja át a hallga­tóit. Az igazság, a mit hirdet, azo­nos Zemplén fianak vágyaival, gon­dolataival. Természetes tehát, hogy ezt a hálás feladatot csak sikerrel, nyomot hagyó hatással lehet telje­síteni. Ötletes fordulatai, rögtönzései a szónok szellemességét dicsérik és ezek csak fokozták az egyre emel­kedő lelkesülést. Nessi kitűnő beszédjét, valamint a többi szónokokét lapunk legközelebbi száma fogja bő kivonatban ismer­tetni. Most csak annyit jelzünk, hogy miután Nessi Pál képviselőnek a népgyűlés nevében az elnök frene­tikus tetszés között köszönetét nyil­vánított. Várlaky Sándorczékei r. kath. plé­bános mondott szellemes és hatásos beszédet, Utána pedig dr. Zsindely István sárospataki jogakad. tanár, pártunk e kiváló alakja, magvas és hatalmas arányú beszédében feltüntette a tör­ténelmi kapcsolatot az ellenzék, a nemzeti ellenállás mai mozgalma és az utolsó négyszáz év története kö­zött. Végül dr. Búza Barna terjesztette elő a következő határozati javaslatot: A Sátoraljaújhelyben 1903. évi május hó 10-én tartott népgyülés mély hazafias fájdalmát és elkese­redését fejezi ki a felett, hogy ön­magáról és kötelességeiről megfe­ledkezett kormányunk a nemzet hatalmasan megnyilatkozott egyér­telmű akarata ellenére makacsul erőszakolja az országot megrontó katonai javaslatokat, — megbotrán­kozással látja az általános nyomo­rúság közepette épen a nemzettől teljesen idegen, sőt ellenséges in- dulatuudvartartás költségeinek szán­dékolt igazságtalan emelését. — s keserűen tapasztalja, hogy ilyen nagy áldozatok dacára az osztrák uralom egyre jobban és kihivóbban sértegeti a magyart dalba öntött nemzeti gyalázatunknak, a gyűlöle­tes emlékű Gotterhalténak vakmerő erőszakolásával, Egyúttal rajongó lelkesedéssel üd­vözli az országos függetlenségi párt fenségesen hatalmas küzdelmét ame­lyet a nemzet szabadságharcának tekint, s amelytől hazánk újjászü­letését várja. Tőle telhetőleg támo­gatására siet ennek a nemes harc­nak, midőn feliratban ismét kifejezi Kossuth vármegyéjének igazi aka­ratát, s ezt a feliratot kebeléből ki­küldött nagyobb küldöttség utján juttatja a képviselőház elnökének kezébe. A nagy tetszés-zaj lecsillapultával Matolai elnök felhívja a gyűlést, hogy ha valakinek a határozati javaslat ellen valamely észrevétele van, je­lentkezzék. Minden ellenvélemény tisztelettel meghallgatásra talál. De az óriási népgyülekezetből egyetlen ellenző hang sem jelentkezett, ha­nem megújult a lelkes hozzájárulás. Minek folytán az elnök a javas- j latot egyhangúlag határozatta emelt- | nek nyilvánította és felkérte a gyű­lés tagjait, hogy a kik a képviselő- ház elnökéhez menő küldöttséggel — melynek programmját részletesen ismertette — menni akarnak, jelent­kezzenek az elnöknél. S ezzel a nép­gyűlést berekesztette. Az óriási tömeg ezután lelkesedés­sel, de minden legkisebb csendhábo- ritás nélkül oszlott szót. Mig a nép fekete rajban hullám­zott a Széchényi-téren, addig a me­gyei függetlenségi párt választmánya gyűlt össze tanácskozásra, s határo- zatilag kimondotta, hogy akár más törvényhatóság, akár önálló indítvány által a kormánynak megszavaztatni szándékolt bizalmi inditványnyal szemben a legerősebb ellentállást fogja kifejteni a párt, s ez irányban intézkedik is. Este felé, miután vacsora volt a kör kerthelyiségében, a melyen Nessi Pálon kívül a megye és város ösz- szegyült függetlenségi férfiai vettek részt impozáns számban. Dikciók itt is voltak, hatalmas, tartalmas beszéd­ben köszöntette fel Zsindely István Nessit. s költői szárnyalásig szellemes búcsúszót mondott még Nessi Pál. A vacsora után a körben össze­gyűlt vendégek és kör-tagok, férfiak és nők kikisérték hosszú menetben szeretet vendégünkén!, Nessi Pált az állomásig, közben fel-felhangzott a „Kossuth Lajos azt izente«, s azután a peronon összesereglett hazafias közönség dörgő éljenzése között el­indult a vonat. A „Zemplén“ öröme. A „Zemplén“ örül, akkor nekünk tán szomorkodni kéne, pedig mi is nevetünk, mert olyan feltűnő elfogultsággal ir kitűnő laptársunk népgyülésünkről, mintha az akadémia pályadijat tűzött volna ki népgyülésünk negativ képének a leírására. A szerkesztőség siet ugyan elhárítani magáról a felelősséget az­zal a szellemeskedéssel, hogy ők nem voltak képviselve a népgytilé- sen, mert ha valamelyikük ott lett volna, a gyűlés pártkülömbség nél­küli lett volna. Nagyon téved Pista bátyánk; az ő jelenléte nem tette volna pártkülömbség nélkülivé gyű­lésünket, mert hát olyan telivér füg­getlenségi érzelmű ő. akár csak mi. De megmondtuk már régen, hogy zseniális ember, tudja ő lapját, ha kell, a hivatásos újságíró szellemé­ben is szerkeszteni. Hej, pedig nem is régen, mikor noviciusa volt kö­rünknek, kvaterkázás mellett öröm­mel hallottuk kuruc szókimondásait. Meg azután olyan 48-as volt, hogy blattozás közben a kibice ama meg­jegyzésére, hogy a kvart bélakassza túli mellett belmondhatta volna az ultimét is, azt válaszolta : „de akkor nem írnék 48-at!“ Ha azt akarta te­hát, hogy gyüfésünk ne legyen párt­külömbség nélküli, inkább jött volna maga s nem tudósítója, mert nincs oly szabadalmazott kormánypárti, ki erre a tudósítóra azt mondhatná, hogy függetlenségi. A tudósitó urraí csak röviden foglalkozunk. Szerinte a gyűlésen circa 300—400-an lehet­tek és ezek közül is csak 100—200 körül voltak választók. — Mégis csak igen sokan lehettek azon a gyűlésen ha a tudósitó ur nem tudja, hogy 100—110 választó lehetett-e ott, ha­nem kénytelen elvakult szemmérté­ke miatt ily kétszeresen határozat­lan számot mondani. Bezeg majd a megyei közgyűlésen ugyané tudqsitó szerint a tagok óriási töhbsóge fog a kormánynak bizalmat szavazni. S a bizalmat szavazók egy-két tisztvi­selő kivételével csupa szabad, önzet­len polgár lesz. Különben nem is oly hamis a tudósitó állítása, a 100- 200 választó körül állottak a többi ezren. Tudósitó ur — jó éjszakát. A MEGYE ÉS A VÁROS. ^ Megyegyülés. A törvényhatóság rendes közgyűlését Sátoralja-Ujhely- ben kjoj. évi május hó. iS-ának d. e. io órájára tűzte ki az alispán. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai: I. A pénztári és Számvevőségi személyzet fizetése felemelésére for­dított pótadó felhasználása iránti intézkedés , 2. A közigazgatási árva- és gyám- hatósági 1902. évi zárszámadás. 3. Az alispán jelentése a közponli és járási fogalmazói, valamint a köz­ponti és járási irodai személyzetbe szükséges állások szervezése tárgyá­ban. 4. Az igazoló választmány jelen­tése, melylyel a törvényhatóság leg­több adótfizetőinek 1903. évre ös&-_ szeállitott névsorát bemutatja s a választások elrendelése iránt intéz­kedést kér. 5. Alispáni jelentés a közigazga­tás általános állapotáról. 6. Belügyminiszter intézvénye a vármegye árvaszékénél alkalmazott 3 dijnok járandóságának kiutalása tárgyában. 7. Belügyminiszter intézvénye gyámhatósági pénz átadása alkalmá­val felvett szakerők díjazása tár­gyában. 8. Földmivesügyi minisztérium in­tézvénye, a szőllővesszők, oltványok és karók szállításának szabályozása tárgyában. 9. Heves vármegyének átirata önálló magyar hadsereg felállítása tárgyában. 10. Ung és Gömör, Kis-Hont vár­megyék átirata a tisztvisőlők fizeté­sének rendelése tárgyában. II. Barsvármegye átirata egy ma­gyar iskola-hajó felszerelése tárgyá­ban. 12. Pozsony vármegyének átirata a magyar nyelvnek az üzleti életben minél szélesebb körű használata. 13. Moson vármegye átirata a Magyarország és Alsó-Ausztria kö­zötti határok kiigazítása tárgyában. 14. Sárospatak nagyközségének meghívója az általuk rendezendő Rákóczy ünnepélyre. 15. Az alispáni jelentése Sátoralja­újhely r.-t. város pénzkezelésének iránt hozott képviselőtestületi hatá­rozat megváltoztatása tárgyában. 16. As alispán jelentése, melylyel a Hivatalos lap nyomása iránt kötött szerződést a hozott határozat értel­mében megkötve bemutatja. 17. Az állainépitészeti hivatal elő­terjesztése a kisebb munkálatok házi kezelésére, egy dijnok fizeté­sére és egy írógép beszerzésére 25,000 korona átalány kiutalása iránt. 18. Jelentése a A ákáczy-ünnepély rendezésére kiküldött bizottságnak, az ünnepély sorrendjére vonatkozólag. 19. Az alispán jelentése, melylyel az 1903. évi január hó 1-én életbe lépett ügykezelési szabályoknak inegfelelőleg általa átdolgozott s a vármegye szervezetéről szóló sza­bályrendeletet bemutatja. 20. Az alispáni jelentése, melylyel az 1903. évi január hó 1-én életbe lépett ügykezelési szabályoknak meg-

Next

/
Thumbnails
Contents