Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-02-18 / 14. szám

FELS OM AGYARORSZAGI HÍRLAP

Szerda, febr. 18.

aljárásbiró előtt mondott szavait illeti, azokra azl mondom, hogy azok talán a »velejtei ismerős« rábeszéléséből és ijjesztésébő! származhattak, mert én Kmetynével a „Nyilatkozat“ megírása előtt ez ügyben sohase beszéltem ; én az ő szavait, mintha én ljjesztettein avagy kényszeritettem volna őt, egyszerűen házugságnak s rágalomnak bélyegzem, s ha ő ez állításaira esküt tett volna, úgy ezennel kijelentem, hogy én őt, öt (5) tanúra támaszkodva hamis eskü és rágalmazás ezimen perbe fogom venni Ez a valódi igaz tényállás !

A mi pedig a tek. Szerkesztő ur cikkét illeti, az meg nem lepett, hisz már rég vártam rá. Talán ép a „velejtei ismerőse“ volt az, a ki rég jóakar a túl ag figyelmeztetett s «horren- dum dictu« rémitgetett, hogy kitesz nek az újságba, ha továbbra is be- folyok ez ügybe.

Ezekután kérem a tek. Szerkesztő urat s cikkírót, szíveskedjék „velejtei ismerősének“ szavahihetőségét máskor jól megrostálni s ártatlan embert nem gyanúsítani illetve vádolni, mivel ez az igazságnak arcül- ütóse, a mit azt hiszem se titokban se »palam et publice» nem óhajt cselekedni.

Velejte, 1903 febr. lö-án.

tisztelettel: Matyaczkó György

velejtei gör. kath. lelkész. *

A főtisztelendő urat értesítem, hogy Kmetynó tényleg azt mondta Su- hayda biró előtt, ami a lapban volt. Esküt ugyan nem tett rá, mert nem volt eskü alatt kihallgatva, de többek előtt mondta, s igy ha nem igaz, amit mondott, tessék megtenni ellene rágalmazás miatt a feljelentést, én is tanú leszek arra, hogy mondta. Már csak azért is szeretném a rágalmazási pert, mert teljes világosságot hozna a dolognak ebbe a terrorizálási részébe. Arra úgyis hiába számíthatunk, hogy a várme- j gye — amint kötelessége lenne — fegyelmi vizsgálatot indítson Argye- lán jegyző ur ellen, s igy derüljön az ügyre világosság.

Különben igen gyanús nekem igy is a főtisztelendő ur levele. Nem értem, hogy fiúiért igyekezett ő olyan nagyon „befolyni az ügybe“ abban az irányban, hogy Kmetynét lebeszélje a követelése érvényesítéséről ? Igen furcsa módja a hívek felett való gondviselés gyakorlásának arra igyekezni rávenni őket, hogy ne követeljék, a mi jogosan jár nekik, s erről öt tanú előtt nyilatkozatokat íratni alá velük. Mi szüksége volt erre, mi érdeke, mi célja volt ebben a főtisztelendő urnák ? Egyáltalában minek avatja magát olyan dologba, amihez nem ért ?

S kérdem, ki volt jobb barátja, őszintébb jóakarója ennek a tót parasztasszonynak? A főtisztelendő ur e, aki ezt a benne bizó s rá hallgató szegény hívét arra akarta rábeszélni, hogy mondjon le az őt jogosan megillető száz forintról, — vagy az, aki azt mondta az asszonynak, hogy ne engedje az igazát, s kiperelte neki a száz forintot? Fő- tisztelendő ur, a keresztény szeretet szellemében feleljen őszintén erre a kérdésemre!

14. szám (2)

Búza Barna.

F. hó 17 én nagy szenzációra ébredt Királyhelmecz lakossága. Ugyanis a városbiró és a pénztárnok a városháza hivatalos helyiségébe reggel bemenve észrevették, hogy a Wertheim szekrény nyitva van és üres.

A gyanú rögtön Nagy Barnára, a városnak csak alig egy év előtt megválasztott főjegyzőjére irányúit, mert reggel hiába várták hivatalba, helyette csak egy levelet találtak ott, amelyet Steinfeld István anyakönyvvezető helyetteshez ín- í

tézett, melyben felkéri, hogy aznap délután végezzen helyette egy esküvőt.

Előtte való este a jegyző az irodában dolgozott, kisbirót, szolgát, ki a lámpát akarta nicggyuj- tani, elküldött, hogy nincs rájuk szükség. Bezárta magát és egyedül maradt. Azóta senki sem látta. Egy fiakeressel kivitette ma gát az esteli vonathoz és 20 koronát küldött vele haza a feleségének és két kis gyermekének.

A pénztárból 8C0 korona hiányt konstatált a vizsgálatra kiküldött Bajusz szolgabiró, de a mint beszélik, a hiány sokkal több lesz. A szolgabiróság azonnal táv iratokat küldött széjjel Budapest, Bécs, Hamburg, Bréma és Fiúméba, hogy az esetleg ott szökésben lévő jegyzőt tartóztassák le.

Feltűnt mindenkinek, hogy a fiatal s újonnan megválasztott jegyző már hónapok óta könnyelmű életmódot folytatott, mulatott s pazarul költekezett.

Elszörnyüködik az ember, ha napról napra olvassuk a lopások, sikkasztások s öngyilkosságokat, melyek a magyar közigazgatás szomorú kísérői.

Erős kéz Kell ide, hogy végre valahára kitisztittaszék az Augiasz istállója.

A közigazgatás fejeinek, vezetőinek kellene követelni, hogy végre a minister teljhatalmú kormány- biztost küldjön ki minden irányban a városi és községi pénztárakat mekvizsgálni, vájjon az adók, illetékek, útadók, ebadók rendessen vannak-e elkönyvelve s beterjesztve a központba.

Egyesek ellen indított fegyelmi ügyek évekig húzódnak, úgy hogy a nép kezdi elveszteni a bizalmát és miután látja a közigazgatási igazságszolgáltatás lassúságát és sokszor céltalanságát, menekül s kivándorol egy jobb hazába.

Minister urak! Zemplénvárme- gye ma holnap Amerikában lesz.

fii iparososztály bajai.

Irta: Héricz Sándor.

II.

Azonban mindaz még nem volna elég az ipart pusztító patkányok kiirtására, a melyeket a jelenlegi ipartörvény ha nem is előre megfontolt szándékból tenyésztett, mert feltesz- szük, hogy az ipartörvényt alkotott kormány azzal az intencióval nyitott oly tág tért a szabad iparűzésnek, hogy azzal majd meghonosúl- nak hasznos és szükséges új iparágak, a meglevőket pedig a pénzes emberek hazaszeretettel, nemes am- bitióval nagyra fejlesztik. Ámde nem úgy történt, mert a közös' vámterület gátol és elriaszt uj iparvállalatokba való nagyobb pénzösszegek befektetésétől, a reális és számot tevő tisztességes tőkepénzesnél olyan ambitió, amely csupán hazaszeretetből ipart fejlesztene önhaszon nélkül, ma napság nincs, de talán nem is létezett, és igy a jelenlegi ipartörvény czélt tévesztve gomba módra növeszti az ipar és iparos megrontására a haszonleső üzéreket, a kik a tanúit és szakavatott iparos egyenes megrontására, puszta haszonlesésből ma azt, holnap amazt, azután ismét más és más iparágat űznek, a meddig és a milyen hasznot tudnak préselni, — fejlesztve az egész vonalon, az ipar és iparos iránti bizalmatlanságot, tiszteletlenséget és nem ritkán gyűlöletet a nagy közönségben, amely

részükről mindenféle becsapásnak van kitéve.

Németország tudatára jött ezen viszás állapotoknak és hogy megvédje az ipart és iparost, meg az 1890-es évek elején revízió alá vette ipartörvényót, melynek főbb vonásait ismét a régi ezéh rendszerből merítette.

Románia is más ipartörvényt alkotott m. é. március 5-én, a mely ugyancsak szigorúan, féltékenyen őrzi és védi meg iparát és iparos osztályát. Tanúságul szolgáljon ezen ipartörvény nehány főbb pontja. Először: a törvény életbe lépésének küszöbén felvetődik azon kérdés, milyen lesz azon külföldiek helyzete, kik Romániában kézműves ipart akarnak folytatni?

Ha a törvénynek az idegenekie vonatkozó rendelkezései mereven és szigorúan keresztül vitetnek, attól félhetni, hogy az idegeneknek Romániában az ipar űzés majdnem lehetetlen lesz, mert felette sok nehézségekbe ütközik-. A törv. 4. §-a szerint: „idegenek, akik valamely ipar gyakorlásra engedélyt akarnak nyerni, igazolni tartoznak, hogy hazájukban a románok részére a reciprocitás biztosítva van. Ha ezt bizonyítani nem tudják, előzetesen a kereskedelmi és iparkamara felhatalmazását kell kieszközölni. Az idegen honos kormányának ugyan módjában áll a viszonosság igazolását hivatalos utón, a követségek útján megadni, illetve megszerezni, azonban az sokszor nagyon hosszúra nyúlik. (Ami a magyar honosokat illeti, a Romániával kötött és az 1894: XIV. t. ez. becikkelyezett kereske delmi egyezmény 1. cikke biztosítja a viszonosságot Magyarország és Románia között.)

Kézműves ipar Romáuiában csak mesterlevél alapján gyakorolható (1: 8. §.) ezen mesterlevelet az ipartestület annak szolgáltatja ki:

L aki legalább 2 évig dolgozott mint segéd;

2. a ki oly szakiskolát végzett, melynek bizonyítványait a keresk. minister a mesterlevéllel egyenértékűnek nyilvánította;

3. aki igazolja, hogy legalább két éven keresztül vezetett oly szakbavá- gó műhelyt, a melyre mesterlevelét kéri;

4. aki vizsgát tesz három tagból álló szakbizottság előtt, akik közül kettőt az ipartestület választ s a miniszter megerősít, egyet pedig a minister nevez ki.

Már most az idegen országok honosai, ahol mint nálunk, a teljesipar- szabadság uralkodik, ahol egy egyszerű munkakönyv alapján Pityi Palkónak is adnak iparigazolványt, anélkül, hogy számon kérné valaki, hogy legalább megközelítőleg van-e némi gyakorlata ezen iparágban, amelynek üzésére engedélyt kér: hogyan szerezhet az Romániában iparigazolványt? Mert ott az idegen munkakönyvre nem szolgáltatnak ki oly könnyen iparigazolványi jogosítványt mint nálunk. Ott mesterlevél szükséges ahhoz, hogy valaki önállóan ipart űzhessen, azt pedig csak arra hivatott bizottság előtt, a negyedik pontban körülirt vizsga alapján nyerheti el, és ez, ami fejleszti az egészséges ipart és szakértelmes iparosokat teremt. Ahol úgy gondoskodnak az ipar és iparos védelméről, ott biztosan olyan ipar és iparososztály szülemlik, amely méltó az elösme- résre és tiszteletre is. Nem úgy, mint nálunk, hogy a jó magyar iparos kiszóró! saját édes hazájábul, mert megélhetésének alapját egyrészt a lelketlen űzér harácsolja el, másrészt a beözönlő idegen szorítja ki és űzi el az idegenbe. Az olyan csere folytán bizony nagyot vészit e hon, a melynek testén anélkül is elég idegen szipoly rágódik.

Meggyőződés és tapasztalásból mondom mindezeket, mert valamint Sátoraljaújhelyben, ép"en úgy van az átlag az egész országban. Sátorhol elég sűrűn van alkalmam hivatalosan érintkezni Saujhelyben letelepedett olyan iparosokkal, akik a magyar nyelvet nagyon is törve beszélik, némely része pedig egy szót sein tud belőle, szakértelemre pedig bizonyára nem múlják felül azokat a magyar iparosokat, a kik kénytelenek voltak itt hagyni hazájukat.

Az én meggyőződésem tehát az, hogy szükséges ugyan a szaktanító és talán a népvezető is, de sokkal ' égetőbb szüksége van a magyar ipar és iparosnak oly törvényre, a mely megvédje az iparost és ipart egyaránt és mindkettőt visszaadja édes hazájának.

Az árvakassza ügyében folyik a vizsgálat. A két pesti ur folyton dolgozik, de hetekbe kerül, mig valami eredményre juthatnak, olyan zavaros a könyvelés és olyan óriási a vizsgálati anyag.

A közigazgatási bizottság által kiküldött egyik vizsgáló biztos, báró Sennyey Miklós, lemondott erről a megbízatásról. Nagyon helyesen, mert az ilyesmit lelkiismeretesen teljesíteni egy laikus embernek csaknem emberfeletti feladat. Hetekig kell tanúlnia, mig annyira megismeri a kezelést, hogy alaposan elkezdhesse a vizsgálatot. Az ilyesmit csak a kezelésben teljesen otthonos szakember végezheti helyesen, s azért lenne feltétlenül szükséges, hogy egy teljes hatáskörű miniszteri biztos jöjjön le vizsgálatot tartani. De hát a miniszter, úgy látszik, semmit se törődik Zemplénnel.

A MEGYE ÉS A VAROS.

X 25 éves jubileum. Tokaji tudósítónk írja: Ä tokaji járás jegyzői kara fényes bankettet rendezett f. hó 14-én Császár Pál tb. főszolgabíró tiszteletére azon alkalomból, hogy a megyei közigazgatás szolgálatában egy negyed századot hűséggel, becsületességgel, kiváló szorgalommal, lelkiismeretes pontossággal és lelkes hazafiassággal töltött be. A város és közönségének a járás és vidékének ünnepe volt ez. Vagy 150 ember vett részt a banketten, de lélekemelő volt az ünne- peltetés azért, mert egy nagy vidék magyarságának rajongó szere- tete nyilvánult meg a legimpozánsabb módon oly férfin irányában, ki csekély 500 frt évi fizetésért évekig állott hűségesen a magyarosodás szolgálatában oly vidéken, hol ily lelkes, kipróbált katonákra még ma is nagy szüksége van a magyarságnak. Császár Pál végig szolgálta Sztropkótól kezdve egész Zemplén- vármegyét és mindenütt kedves, jó emlékeket hagyott maga után a nép, a közönség körében. Fényes bizonyítéka ennek az egyik falusi jegyző pohárköszöntője, melyben a falujabeli tót atyafiak szép üdvözletét és jó kivánatait tolmácsolta. — Jellemző és ritka jelenség ez oly férfiú irányában, ki biró és ügyészi megbízott is mellette.

Az ünnepeltetés már délután megkezdődött. Füzessóry Ödön járási főszolgabiró vezette az első küldöttséget és fejezte ki a szolgabirói hivatal nagyrabecsülését és forró szeretőiét a hivatal társ irányában. A jubiláns a szép szavak hatása alatt annyira elérzékenyült, hogy örömének, hálájának, köszönetének nem tudott szavakban kifejezést adni. Örömkönnyek közt csókolta sorba munkatársait. Azután j\udász Kálmán városi főjegyző vezetésével a járás és vidék jegyzői kara tisztelgett, méltatva a közigazgatás szolgálatában már 25 évet töltött minta szolgabiró érdemeit. Majd a városi

képviselőtestület jelent meg teljes számban dr. Engl Jakab ügyvéddel az élén, ki remek üdvözlő beszédé- aljaujhely ipartestületében leginkább I ben szorgalmas bányászhoz hason- volt alkalmam meggyőződni arról, állította a jubilánst, kinek világitó