Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-02-14 / 13. szám

FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP 13. szám (3.) Szombat, febr, 13. ) J toraljaujhelyben is pld. megragadva a szövetkezeti eszmét, mint valami menlő eszközt, szövetkezetei alakí­tott. Hisz annyi biztató remény, oly sok kedvezmény, Ígéret és a jó ég tudja mi mindenféle kacsegtetés hangzott minden oldalról az iparos osztály felé-. Bizalomteljes remény és örömmel tervezett tehát egy álta­lános iparárucsarnokot, a hol a kü­lönféle ipartermékek, illetve gyárt­mányok, csoportosítva a vevő kö­zönség keresletének rendelkezésére bocsáttatnának, mert csak úgy le­hetne a parlagon heverő szaktudást csoportosítva, a vevő közönségnek bemutatni, ami egy úttal megnyitná és fejlesztené a versenyt is a szak­iparosok között. S itt ismét haszná­lom Főző József barátom ama mon­dását, hogy nemcsak a nagyok és tudósok, hanem a szénaboglyán álló paraszt is tud sokszor okosat mon­dani és cselekedni, amit érdemes meghallgatni és megfigyelni. Az iparárucsarnok üdvös és hasz­nos intentióját a Felsőmagyarországi Hírlap m. é. első számában is, már elégé bőven körül írtam, ez alka­lommal még csak azt jegyzem meg, hogy az iparáru csarnokok létesítő­vel az egyetemes hazai ipar jelleg és minőségben országos organizátiót is nyerhetne. T. i. a mint hazánk megyékre lévén osztva, minden egyes megyéről tudva van, hogy minő a lakossága, a nyelve, tájszólása, ter­melése, viselete, stb ?. épen úgy tud­hatnánk az iparcsarnokokban cso­portosított ipari termékek révén, az egyes megyéknek és ezzel hazánk egyetemes iparáról is pontosan tájé­kozódni. S én úgy vélekedem, hogy e téren sokkal termékenyebb talajra hulna az állam pénzmagja, mint hol­mi »Turul« ezégek és hasonló vál­lalatok és üzérkedők talajára. Nyilatkozat. A sátoraljaújhelyi ipar­testületnek múlt Számunkban közölt nyilatkozatából az olvasható ki, mint­ha Turay János úr nyilatkozatának fogalmazását szerkesztőségünknek tulajdonítaná. Kijelentjük, hogy a közönség köréből c. rovattal a kia­dóhivatal rendelkezik ép úgy mint a nyilttérrel, s .igy mi a nyilatko­zatot csak megjelenése után (Olvas­tuk, abban semmi részünk nem volt. Szükségesnek tartottuk ezt megje­gyezni, mert nem akarunk magunk ellen olyan látszatot kelteni, mintha titkosan intrigálnánk az ipartestület ellen. Hisszük külömben, hogy ed­digi működésünk nem adhatott,okot az ipartestületnek ilyen feltevésre. A szerkesztőség. Válasz a Zemplén „hegyvidéki actió“ re­flexiójára. Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapjának ez évi 6. számá­ban a ruthén akció kérdésében meg­jelent közleményemre a Zemplén 10. száma „hegyvidéki actió“ cim alatt bizonyos kritika- és, cáfolattal felelt, a miről — miután a szóban levő, lapnak rendes és állandó olva­sója nem vagyok -r- csak most má­sok figyelmeztetésére és igy későb­bért vettem tudomást. Legyen szabad tehát becses lapja hasábjain a kérdéses kritikára és cáfolatra szerény válaszaimat rövi­den megadni és pedig a követke­zőkben : Ezen viszonválaszra nem annyira a megeresztett cáfolat vagy kritika súlya, mint inkább a közérdekű ügy fontossága késztet, hogy a sa­játos támadással és cáfolattal szem­ben némi észrevételeimet megte­gyem. A támadó lap közleményemet és annak intentióját úgy látszik vagy meg nem értette, vagy talán szán­dékosan megérteni egyáltalában nem is akarta, mert a helyett, hogy az ügygyei objective foglalkozott vol­na, egyszerűen belekap az aláírá­somnak használt „ruthén barát“ szó­ba és abból igazán nemcsak bizo- nyos gyanúsítást, hanem egész poli­tikai tanulmányt igyekszik kihozni, mert az szerinte — úgymond — faji elkülönítést jelent; pedig hát közleményemben még csak fia sin­csen ilyen fajta gondolatnak, s azt hiszem, hogy abból, de főleg annak végig vonuló szelleme és irányából olyat még a legmerészebb akarat és szándékosság mellett se lehetne ki olvasni; de különben is az ügynek ilyen alapon való megdöntése, a je­len esetben — és fenálló szituációk közepette — igazán céltévesztett dolog. Hogy ón a „ruthén“ jelzőt hasz­náltam, azt se nem faji, se nem más politikai viszketegségből tettem, mert hiszen ez nálam teljesen ki van zárva, de tettem azt tisztán azért, mert ezen ügy a legfelsőbb helyen is — a honnan kiindúlt és a honnan hosszú évek óta szervezve lön — „ruthén akció“ cim alatt szere­pel és azt mai napig máskép ne­vezni nem is hallottam sem hivata­losan, som az irányadó sajtó Utján ; lehet, hogy most másképen fog el- kereszteltötni és akkor majd én is a szerint fogom nevezni, és pedig a legnagyobb készséggel, mert hiszen nekem a cim ellen semmi kifogá­som nincsen, — nem is lehet. Azért kérem szívesen, ne méltóz- tassék az egyes szavaknak philoso- phiai elmagyarázásánál az ilyen fon­tos ügyen csak-úgy keresztül hajtani s az olvasó közönséggel azt akarni elhitetni, mintha a közleményemben állítottak semmi alappal nem birná- nakés mintha semmi másra, mint az érdekelteknek meggyanusitására irá­nyultak volna. Hát már ebben engedőimet kérek és pedig igen nagyot, mert ilyet' előzményes vagy alapos tudás nél­kül állítani egy kicsit erős dolog talán, annál is inkább, a mennyiben azt másról is fel kell tenni, hogy t. i. ha valaki valamit állít, külö­nösen ilyen utón és formában, azt bizonyosan tudja igazolni is. Es, habár nem is határozottári, hanem a mint a sorokból is kitűnik, — bizonyos fentartással jeleztem közleményemben a kérdéses telepí­téseket, — azért annak valódiságát azonnal tudnám igazolni és meg is tenném a támadó lap kedvéért, de csak azért nem teszem és nem te­hetem, mert a dolog ez idő szerint még korai, miután a kirendeltség tényleges működését még meg nem kezdette. De hogy a terv — említettem — érdekeltek által régen, csaknem egy év óta készül, s a lépések minden irányban meg vannak téve, annyi bizonyos, de sőt egész pozitív tudo­másom van arról is, hogy az idegen külföldnek melyik vidékéről, s mely népe van avisálva és minő vásárlási, vagy parcellázási feltételek mellett. Hogy vájjon a kirendeltségnek és általában az intéző köröknek, van-é erről valami tudomásuk ? azt nem tudom. Lehet, sőt valószínű, hogy nin­csen, és épen azért láttam jónak és szükségesnek a dolgot jóelőre jelezni, nehogy ezen kész nagy tervvel an­nak idején váratlanéi! és készület­lenül lepessenek meg s a végeredmény esetleg kellő informáezió hiányában kétes irányt vehetne, miután a köz­ponti úgynevezett véleményező bi­zottság a felvidék mindenféle kö­rülményeivel úgy sem ismerős Ezeket kívántam a cáfolat, részint félreértés, részint indokolatlanság szülte egyes részeire megjegyezni, miről is egyéb idevágó dolgok és tartozandóságokról rövid idő múlva maguk a nyilvánossá válandó té­nyek fognak beszélni és tanúskodni. Aki volt. Az állami tisztviselők fizetésrende­zéséről szóló törvényjavaslatot ma beterjesztette a kormány a képvi­selőházhoz. A függetlenségi párt követeli, hogy a katonai javaslatok tárgyalásának megszakításával a jö­vő héten tárgyalják le ezt a tör­vényt, de úgy hisszük, hogy a kor­mány nem fog beleegyezni, mert a fizetésemelést nem akarja komolyan s csak pressiónak akarja használni, hogy a függetlenségi párt obstruk- ciója ellen zúdítsa a tisztviselőket. De reméljük, hogy a tisztviselők nem engedik becsapatni magukat. A MEGYE ÉS A VÁROS. Az árvakassza ügyében múlt szá­munk tévesen említette, hogy a pénztárvizsgálatok jkönyvei a me­gyei levéltárból tűntek volna el, mert azok a jegyzőkönyvek az irattárban voltak-, mondják külömben, hogy meg vannak a jegyzőkönyvek, sőt elő tudták volna adni a közigazga­tási bizottság számára is, de nem kérték az irattárból. Hát ez különös: mért nem -kérték, s ha nem kérték, miért jelentették a bizottságnak, hogy nincsenek meg ? Városi közgyűlés. Sátoraljaújhely város képviselő­testülete tegnap, febr. 13-án délután Székely Elek polgármester elnöklete alatt népes, rendes közgyűlést tar­tott, mely az eddiginél élénkebb hangulatban 3 órától este fél 7 óráig húzódott. Az elnöklő polgármester napirend előtt két fontos ügyet hozott sző­nyegre. Első a sajtóban felvetett ama kérdés volt, hogy a városi tanács és képviselőtestület hasson oda, hogy a közkórházi és törvényszéki építkezésnél a helybeli iparosok és anyagtermelők érdekei megvódesse- nek. Minthogy a közkórházi építke­zésre a vállalati árlejtés 12-én már megtörtént a nélkül, hogy az újhe­lyi iparosok vállalati szindikátussá tömörülhettek és az építkezés elnye­réséért önmaguk sikeresen pályáz­hattak volna, nem maradt egyéb hátra, mint felkérni a vármegye alispánját és a kórházi választmányt, miszerint találjanak módot arra, hogy ;a leendő vállalkozó iparosain­kat jogos ok nélkül ne mellőzze és ne ,mellő-zhesse. A polgármester, dr. kellőn Yihuos,, id. Meczner Gyula, dr. Hynoyay Béla, dr. Fried Lajos, Nénjetlty.' Bertalan és Héricz Sándor hozzászólása után a közgyűlés ily értelemben határozott. Bejelentette továbbá a polgármes­ter, hogy közte és a pügyigazgató- ság kfizt hatásköri differenciák kelet­keztek. A p. ü. igazgatóság u. i. saját kiküldöttjeivel a város házi pénztárát megvizsgáltatni kívánja, amit fi megtagadott és ellenállása folytán a p. ü. igazgatóság panaszt tett ajőispánnál, ki az 1889. XXVIII. t.-cz. ti. §-ára utalva utasította pol­gármestert, hogy a p. íi. igazgató­ság kívánsága elé gátat ne vessen. O azonban, mivel az idézett 11. § nem jogosítja fel a p. ü. igazgató­ságot a város egész házi pénztárá­nak megvizsgálására, hanem csak az állami, megyei és községi egye­nes és( közvetett adók ressortját említi, jelentést tett a főispánhoz, hogy ő a város önkormányzatát vé­deni köteles 66 addig, inig a kép­viselőtestülettől ellenkező utasítást nem kap, a házi pénztár célzott vizsgálatába bele nem egyezhetik. Jelentette egyúttal, hogy a pénz­ügyigazgatóság az adóügyosztály restanciáinak orvoslását sürgeti. Minthogy a bajok túlnyomó részben a nagyközség idejéből háramlottak át s a betegeskedő Rakmányi János volt adótanácsos alatt helyrehozhatók nem voltak és az adótanácsosi állás helyett kreált 2 számtiszti állás sem volt még betölthető, mert a szerve­zeti szabályrendelet még a minisz- j teriumban fekszik, ennél fogva fel­hatalmazást kér, hogy négy hó­napra 70—70 kor. havi dij mellett két kisegítő erőt alkalmazhasson, kiknek segítségével az adóügyosz­tály agendái teljes rendbe fognak jönni. A polgármesteri előterjesztés mindkét része helyeseltetek és el­fogadtatott. A közégeszségügyi bizottságnak a köztisztaság érdekében készült elő­terjesztése fontosságánál fogva kü­lön gyűlés napirendjére fog tűzetni. A községi közmunkaváltság meg­állapítása tárgyában az adóügyosz­tály javaslatát a p. ű bizottság el­fogadta. A közgyűlésen elfogadását ellenezte Némethy Bertalan, mert az 1903. évi budgetben a közmunkákra 4000 K. szükséglet fedezésére tel­jesen elegendő összeg: 5300 ko­rona szerepel, a most ajánlott meg­állapítás pedig már 6781 Kor.-ra rúg, holott ily nagy összegre szük­ség nincs és ezért a váltság egység­árai a lakosság teherkönnyitésáre leszállithatók lennének. Kifogásolja továbbá, hogy a közmunkaváltságról szoló úti törvény és megyei szabály- rendeletben előirt, úgy a szükségleti mint fedezeti részében részletezett és tüzetesen indokolt költségvetés sem eddig, sem most nem készült. A pmesterrel szemben, ki szerint a kiadásokat előre tudni nem lehet (?!) idb. Meczner Gyula igazat ad a fel­szólalónak, mert a közmunkaváltság hovaforditását a képviselőtestület előtti műszakilag és számszerűen előzetesen igazolni kell és azért ajánlja, hogy a 6781 K. kivetés most elfogadtassák, de mondassék ki, hogy abból mit sem szabad elkölteni, mig a czélba vett és műszakilag költség- vetéselendő közmunkák végrehajtá­sára a közgyűlés engedélye ki nem kéretik. Tekintettel arra, hogy egy helytelen gyakorlatot egy csapásra megjavítani nem lehet, felszólaló a Meczner javaslatában megnyugodott és a közgyűlés igy határozott. Tér és idő szűke miatt a gyűlés egyébb tárgyairól legközelebb refe­rálunk, Most még csak annyit, hogy a Kossuthszobor helye dolgában a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a már közölt bizottsági javaslatot, s igy a napi piacz terét át nem engedi, hanem a szobrot az insurgensemlék helyére kéri állítani, viszont ennek áthelyezésére (felajánl két 1 igen megfelelő helyet. A hitelesítő ülés 18-án d. u. 3 órakor lesz. >€gy nagymihályi járásidnak Vigasztalás. Ezen lap múlt számában egy jóhi­szemű adófizető és szavazó polgár­társunk azon panaszkodott, hogy a nagymihályi járás igán gyakran le­hetetlenné válik. Ezért egv magyar adófizetőhöz illő alázatossággal, vagy legalább is tisztelettudással fordul képviselőhöz, főispánhoz stb. stb. úr­hoz, azon kéréssel, hogy a civili­záció, a hazafiság és a szolgabiró érdekében a járásbeli utakat javít­sák. Kétségbe se vonjuk, hogy ezen kívánsága nagyon is méltányos és mindenféleképen igen megokolt. Hi­szen azok a szegény adófizetők legalább is annyit megérdemelnének a vármegyétől és államtól sok, sok adójuk fejében, hogy roskadozásig nehéz igájukat sima utón húzhas­sák. Ezek előrebocsájtása után tehát bizton elhiheti panaszttevő, azaz danaszkodó bajtársunk, hogy igaz, tiszta szivből kívánom, hogy felszó­lalását a kellő siker kövesse. Ámde abban, hogy az óhajtott siker tényleg be is fog következni, tapasztalatainkra támaszkodva, na­gyon is kétkedem. Mert az állam- bölcseség (legalább is: a magyar) azt parancsolja, hogy annak, aki követel, p. o. az osztrák, mindent oda kell adni, de annak, aki csak kér, p. o. a magyar adófizető, még egy hajszálnyit sem. Sőt 'manned aka- ratosabbán kér, annál jobban kell nyúzni. (Amiért csak kér és nem kö­vetel !) A -negyei bölcsesség pedig (ha ilyen is létezik) szintén az államinak nyomdokában halad, Különösen a mi, úgynevezett vezérvármegyénk­ben, ahol a legsimább ut csak a — gjmmpónztárhoz vezetett, de sajna, már az is meggöröngyösödött

Next

/
Thumbnails
Contents