Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-02-11 / 12. szám
Hatodik év 12. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, febr. 11. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat Yi38za nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős, szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár : egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillér Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosaüti árban köziünk. fi vármegye szégyene. Mi tagadás: borús lélekkel,fájó érzéssel fogadtuk a közigazgatási bizottság hétfői ülésének határozatait. Kinek ne dobbanna meg fájón a szive Zemplénmegyében, mikor azt hallja, hogy Matolai Etele ellen, szeplőtlen tisztességben töltött hosszú közpályája alkonyán fegyelmi vizsgálatot indítanak ? Kinek ne esnék rosszúl, mikor fegyelmi eljárás alatt látja a puritán lelki ismeretességéért tisztelt főügyészt, Mizsák Istvánt ? Nem lehet kiíogásolni a bizottság intézkedését: a törvény szerint el kellett rendelni a fegyelmi vizsgálatot. Bármennyire megvagyunk is győződve Matolai, Mizsák, Nemthy ártatlanságáról, — el kell ismernünk, hogy ez a határozat törvényes és igazságos. És ismét nem tudunk mást vádolni azért az elszomorító látványért, hogy a megye legbecsületesebb tisztviselői fegyelmi váddal terhelve állanak előttünk, s talán meg is lesznek büntetve s nehéz anyagi felelősséggel sújtva, mint a korrupezió gyalázatos, gonosz rendszerét. . Avagy nem azt tehette-e ebben a vármegyében mindenki, a ki jó kortes volt, a mit akart ? Volt-e itt ellenőrzés, felügyelet, azonkívül, hogy a politikai magatartására éberen ügyeltek mindenkinek? És ha visszaélést, bűnt vett észre valaki merte azt szóvá tenni, bejelenteni ? Dehogy merte! Tudta jól, hogy az exisztencziájával játszik. Nem volt szabad semmiért panaszt tenni, nem volt szabad semmiből zajt ütni, — csendre volt szükség, hogy nyugodtan folyhasson a korteskedés, az ellenzék teljes megfojtása. A főispán zsarnokhatalmának rettenetes nyomása annyira lenyűgözve tartott mindenkit, hogy itt pisszeni se mert senki, s talán akkor se szólalt volna meg, ha azt látta volna, hogy lopják és viszik a vármegyeházát. Egy írnok merészelt egyszer szót emelni s bejelentette, hogy panama van az árvakasszában. Azon módon elcsapták, s ráadásul büszkén ki mondta a vármegye, hogy megveti őt is, a vpdjait is. Nem is szólt aztán senki. Ki is mert volna szólni pláne Arnóth- falvy ellen, a ki egyik legelőkelőbb oszlopa volt a kormánypártnak. Hiszen a bolondok házába vitték volna, a ki azt mondja, hogy nem jól kezeli a kasszát ! S Matolay Etelében, a puritán becsületesség mintaképében se volt meg az az emberi erőt meghaladó bátorság, hogy a politikai korrupció rendszerének evvel az óriási hatalmával szembeszálljon, hogy a megye vezetését a főispán kezéből magához ragadja. Érezte, hogy hiába való kisérlet lett volna ez a romlott erkölcsű korban, hát beletörődött a változhatatlanba, hivatali teendőinek becsületes teljesítésére szorítkozott, s kénytelen volt tűrni, hogy a kormánypárti klikkek önkénye egyre lejjebb ragadja a megyei közéletet a politikai s erkölcsi romlás lejtőjén. Es most, mikor a kortesuraiom rendszere az árvakassza botrányainak fertőjébe juttatta a vármegyét, ennek a tisztességes, ártatlan ősz embernek kell megpróbáltatásokat szenvedni a mások bűnei, a rendszer és a kormányzat bűnei miatt! A közigazgatási bizottság határozata igazságos, de a sors nagyon, nagyon igazságtalan ! * Es érthetetlenül következetlen a közigazgatási bizottság. Alispán, árvaszéki elnök, fó'- ügyész ellen elrendeli a fegyelmi vizsgálatot. Es evvel megáll. Mért nem megy tovább ? Mért nem rendel fegyelmit valamennyi tisztviselő elien, a ki a pénztár vizsgálatában részt vett ? Hisz ezt csak meg lehet állapítani ! Hiszen az alispán igen sokszor nem volt ott a vizsgálaton, hanem a főjegyző helyettesítette, — a főügyészt meg az alügyész. Hát ezekicel szemben mért nincs igazság ? Tulajdonképen tényleg mindenki ellen fegyelmi vizsgálatot akartak rendelni, a ki részt vett a pénztárvizsgálatban. Annak megállapítása végett, hogy kik vettek részt ebben a vizsgálatban, meg akarták nézni a pénztárvizsgálati jegyzőkönyveket, s akkor kisült, hogy ezek a jegyzőkönyvek eltűntek a megyei levéltárból ! Es ezt a hallatlan botrányt a közigazgatási bizottság egyszerűen tudomásul veszi és elegendőnek farija, hogy felír a belügyminiszterhez s lekéri tőle ezeknek a jegyzőkönyveknek a másodpéldányait, a miket minden évben fel kellett oda küldeni. No hát ez már helytelen, szörnyen helytelen eljárás a bizottságtól ! Mert azoknak a jegyzőkönyveknek, a mikből a felelősség megállapítható, az eltűnése már szinte több, mint gyanús ! Ebben az ügyben azonnal a. legszigorúbb vizsgálatot kellett volttá ind'tani, az irattárnokot pedig, a kinek a kezelése alatt ilyen fontos okiratok eltűnhetnek, felfüggeszteni ! Mert a jegyzőkönyvek eltűnése százszorossá fokozza az árvakassza botrányát, s tág teret enged annak a gyanúnak, hogy itt egy titkos eltussoló működés folyik ! Nem tudjuk megérteni, hogy miért nem indított ebben az ügyben vizsgálatot a közigazgatási bizottság, — s hogy mért nem kutatta tovább a többi felelős tisztviselőket, hogy azok ellen is fegyelmit rendeljen ? Matolai ellen különben csak kéri a bizottság a megyegyiiléstől, hogy rendelje el ellene a fegyelmi vizsgálatot. Nem hisszük, hogy a megyegyülés hajlandó iesz tisztán Matolai ellen rendelni el a fegyelmit. Csak akkor teheti ezt, ha egyúttal elrendeli a pénztárvizsgálatokban részt vett többi tisztviselő ellen is. Legyen igazság ! * Az árvapénztári botrány másik, még sokkal csúnyább részéről, az árvák jövedelmének jogtalan megrövidítéséről a megye vezetőihez intézett kérdésünkre még mindig nem kaptunk semmi választ. Nem mondta meg senki, hogy mi jogon s kinek a rendeletére vontak el évenként 10—15000 koronát az árváktól s hová tették ezt a pénzt? Konstatáljuk ezt a hallgatást s konstatáljuk, hogy már maga ez a hallgatás is egy szomorú felelet: csendes beismerés. Az árvák megrövidítésének a bűnét tehát elkövették. Ki a bűnös, ki fog lakolni érte ? s ki adja vissza az árváknak, a mit éveken át jogtalanul elvettek tőlük ? Mezőssy László mondta egyszer Zemplénvármegye közgyűlésén : »Ha tudnám, hogy a fiam pénze halálom után a zempléni árvaszék kezelésébe kerül, s a fiam a Zempléni árvaszék gyámsága alá jut,— inkább ma kitekerném a nyakát!« Milyen igaza volt ?!-X* A közigazgatási bizottság hétfői ülésének első tárgya az a jelentés volt, hogy az eddigi vizsgálat eredménye szerint az árvapénztár 1899. évi mérlege és ‘zárszámadása hamis. Ezt a mérleget Arnóthfalvy és Schon Miksa ellenőr írták alá. Hamis ösz- szegben van benne kimutatva ’az egyes árvák vagyona, — sok árvakövetelés teljesen ki van hagyva, azonfelül a tételek is hamisan vannak összeadva, nyilván azért, hogy a hiányt igy tüntessék el s annyi végösszeget hozzanak ki, a mennyi épen a pénztárban van. Hogy ki vizsgálta ekkor a pénztárt, azt nem lehet megállapítani, mert az erre vonatkozó jegyzőkönyv, s az 1899. utáni jegyzőkönyvek és mérlegek elhintek a megyei levéltárból / Ezeknek a másodpéldányait most lekérik a belügyminisztertől. A közigazgatási bizottság Szinnay alügyész javaslatára elrendelte a fegyelmi vizsgálatot Schon Miksa ellenőr, Dongó Gy. Géza főszámvevő, Guseo Ferencz könyvelő, Klimó Menyhért volt ellenőr, Nemthy József árvaszéki elnök és Mizsák István tiszti főügyész ellen. Schónt, Dongót és Guseót felfüggesztette az állásuktól is, Klimó Menyhért ellen pedig elrendelte a biztosítási végrehajtást. A fegyelmi vizsgálat foganatosításával id. Meczner Gyula és Nagy Barna bizottsági tagokat bizta meg. A me- gyegyűlést megkeresi, hogy Matolai Etele ellen is rendelje el a fegyelmi vizsgálatot. Egyúttal a büntető bíróságnak is jelentést tesz az ügyről. (Ideje is volna, hogy a bíróság beavatkozzék !) A Kmety ügy. Dókus Gyula akkori megyei főjegyző úr szives volt a múlt évi májusi megyegyülésen ép az én jelenlétemben s rám nézve nagyon megszégyenitő módon előadni a Kmethy-iigyet. Akkor kijelentettem, hogy* a pártoskodó vármegyétől az igazságos bíróság elé viszem az ügyet. Szavamat beváltottam, s most már a magyar bíróság jogerős Ítélete állapította meg, hogy nekem volt igazam, nem a vármegyének. Érdemesnek tartom bő terjedelemben ismertetni ezt az ügyet, amelynek csak 200 korona ugyan a tárgya, de amelyből, mint egy kis tükörből, tökéletes képet alkothat mindenki a zempléni közigazgatás bámulatosan züllött és demoralizált voltáról. Ebből az egy ügyből meg lehet ismerni az egész zempléni közigazgatást. Azért ajánlom mindenkinek, aki pémi fogalmat akar alkotni magának ennek a közigazgatásnak a a romlottságáról, hogy olvassa el. * 1891-ban történt, hogy egy Kmety János nevii velejtei szegény tót paraszt Amerikában volt, mikor sorozás alá kellett volna állania. A sorozás után hazajött Amerikából. Elcsípték, pótlólag előállították, be is sorozták, de utóbb Ersatz- reservbe tették. (Andrássy Gyula gróf gyászos emlékű beszéde óta nem merem magyarul Írni a katonai műszavakat.) Az újhelyi főszolgabíró felelősségre vonta, amiért nem jelent meg rendes időben a sorozáskor, s elítélte 100 forint pénzbüntetésre. Ennek a fele a törvény szerint a- kincstárt, fele Yelejte községet illette. Szegény Kmety lefizette a büntetést, de azután folyamodott a honvédelmi miniszterhez, hogy engedje el neki. A miniszter tényleg feloldotta az Ítéletet, s azután Kme- tyt felmentették, s visszautalták neki a 100 frt pénzbüntetést. A főszolgabirói hivatal már előbb elkiildötte a 100 frt felét az adóhivatalhoz, felét a velejtei elöljárósághoz. (De érdekes, hogy Velejte község számadásában sehol sincs bevezetve ez az go f rt, mint bevétel, sem később mint kiadás, sem az időközi évzárlatnál mint vagyon. Azt mondják, hogy ez csak égy kis hanyagságé) Most aztán a szolgabiróság visz- szakérte az adóhivataltól is, a velejtei elöljáróságtól is az 50—50 foLapunk A oldal.
