Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-02-04 / 10. szám

\ 10. szám (4) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, febr. 4. De pusztán azért, hogy ingyen juthatnak egy helyhez, nem szabad alkalmatlan, rósz helyre építeni az iskolát, mert ennek a kis fösvény­ségnek később nagyon megadnák az arat. Ezért a közügy és egy magyar vá­ros jövő nemzedékének legfőbb érdeké­ben, ügybuzgó tanfelügyelőnkhöz azon kéréssel fordulunk, hogy ezen tervet megvalósítani ne engedje! Ne engedje, hogy állam költségen oly helyre épít­senek iskolát, mely e célra semmikép sem felel meg. Inkább mar Adjon minden úgy. ahogy van. Alert ha tanfelügyelő ur erélye­sen közbe nem lép, akkor félős, hogy ezen absurd tervet megvaló­sítják, miután a polgárság, ha fel­háborodással is beszél erről, közbe lépni még sem mer. Hiszen régi betegsége az a ma­gyar társadalomnak, hogy a polgári elem csak bizalmas társaságban bá torkodik a nagyok és vezetők bot­lásait és önzésből eredő hibáit hév­vel és ügybuzgalommal megbírálni Mihelyt azonban komoly tettre ke­rül a dolog, mindenki meghátrál a hatalom és rang előtt. Középosztá­lyunk még ndndig oly szemmel néz a főnemesre, mint mikor ez utób­biak pallósjoggal bírtak és csupa szeszélyből is bárkit deresre huzat- hattak. S.emmikép sem akarjuk még azon egészségtelen felfogást elfogadni,' hogy mennél több hatalom közpon­tosul valaki kezében, az annál na gyobb körültekintésre és önzetlen­ségre van kötelezve és hogy annak hibái annál szigorúbb megbirálás alá esnek. Valamint azt sem akarja a mi középkoriasan fegyelmezett eszünk bevenni, hogy a főnemes annál több nemességre, áldozatkész­ségre, hálára és közhasznú műkö­désre van a nemzet iránt leköte­lezve, mennél messzebbre nyúl visz- sza a nemesi családfájának gyökere és mennél nagyobb terjedelműek a birtokai. Az indítványozó R. G. V. urnák pedig az az üzenetünk, hogy sokkal jobban öregbítette volna pártfogó­jának, Mailáth József grófnak, nép­szerűségét, ha ezen indítványát el­hallgatja. Mert igy mindenki azt véli, hogy a gróf ur ezen közel álló embere segítségével »megdeputatip- náltatni« akarja magát, vagy hogy egy keveset érő ajándékkal a város ügyeire való befolyását tágítani akarja. Vagy ha már indítványozott, azt kellett volna indítványoznia, hogy egy küldöttség arra kérje fel a gróf urat, hogy a Pauliczky-féle telket ve­gye meg és mindeo fentartás nélkül a városnak ajándékozza iskolaépítés cél­jából. Hisszük, hogy a nemes gróf ilyen kérést szívesen teljesítene is, miután ezzel osztatlan elismeréssel jutalma­zott, üdvös tettet vinne véghez. — Már pedig ő, főuraink között párját ritkító buzgalommal szenteli mély tudását és erős akaratát a közügy­nek s valószínű, hogy pénzáldozatot annál készségesebben szentelne ne­mes célra. Tessék ily irányban pró­bálkozni ! A közönség köréből; Nyílt levél Főt. Hiszem Kálmán r. k. esperes plébános ur|ioz Töke-Terebes. A vécsei róm, kath. hívek részé­ről e napokban hat tagú küldött­ség jelent meg előttem, mint mon­dák, ft. plébános űr meghagyásából azt szorgalmazván, hogy a rk. isko­lásokat elkülönítve tanirass >m, meny-, nyiben kath. jellegű iskolánkat közös költségen építettük, és tényleg a két kath. szertartásu gyermekek két tanteremben együttesen tanul­nak, s csak a vallás oktatás alkal­mára válnak ketté rítus szerint. Azonban főtisztelendőséged ezzel megelégedve nem lévén, a teljes elkülönítést óhajtja a miatt, . hogy némely rk. gyermek a göpög rítus szerint vet magára keresztet,; arain nincs mit megütközni, tudván azt, hogy Vécsén alig van ház, mely­ben a házasfelek vegyes szertartá­sunk ne lennének, és igy megesik gyakran, hogy a kisdedet hol egyik, hol másik szertartásu szülő tanítja imádságra, ehez képest tehát a ke­resztvetést hol latin, hol görög szert. a gyermek, nagyon külö alakjában szokja meg megvallva őszintén nősnek tetszik előttem, ha egy pap küldöttség által akarja szomszéd komparókhussa! a netaláni differen- tiát, elintézni, holott sokkal célhoz- vezetőbb azt vagy, személyesen, vagy irásilag egymás között barát­ságosan elintézni: de másrészről fotisztelendőségedről alaposan felte­szem. miszerint saját,magáról is jól tudja, hogy nekünk és igy nekem nincsen hatalmain jogokat oszto­gatni, pedig azt tenném, ha fenti kívánságát teljesíteném, mely csak is űgv történhetne meg, ha az is­kola egyik tantermét a rk. iskolá­sok rendelkezésére bocsátanám. Igenis ... ha a rk. hívek egyenlő részben járultak volna az iskolaépí­tés költségeihez, még hagyján lenne: de tényleg nem ügy áll a dolog Iskolánkat 1878-ik évben én épít­tettem néhai lelkész elődöm által összegyüjtögetett 8—900 frt. kész­pénz felhasználásával, mely összeg­hez akkoriban Yéese, Gerenda és Miglész községbeli gk. híveim mint túl többségbe i levők . kötszernél is nagyobb arányban járultak hozzá, mint a kissebbségben levő latin szertartásunk. Most tehát "minő lel­kiismerettel lehessen kívánni azt, hogy az egyik tantermet, tehát az iskola felét, 50—00 latin szertartásu iskolások birtokába bocsássam s a ma­gam 100—120 görög ritusu gyerme­keimmel kiszoruljak és egy aj tan­terem építésére legyek kényszerítve azon testvér kedvéért, kit mi a hit- egységénél fogva az iskola közös­ségébe zsellérként készséggel fel­vettünk, mivel hogy külön iskolát építeni képesek nem voltak. Akko­riban tehát, ' ondom, csak a közös- j ségben maradást kérték a rk. hi- 1 vek — most 25 év múlva már ketté í osztás kell nekiek! ... de úgy j látszik, nemsokára az is kevés len­ne! . . . .,Fogadd be a tótot, kiver 1 a házadból“. A vécsei rk. hívek úgy, mint volt jeles papjaik mindenben kifogásta- j tanul meg voltak elégedve a közös I iskoláztatással, és most is csak fő- | tisztelendőséged unszolásának tet- ! tek eleget azzal, hogy előttem meg jelenve az iskola ketté osztását szóba hozták: ezek után tehát kö­zös, ügyünk tisztázása végett indít­tatva érzem » agam ftgéged figyel- | mébe ajánlani alábbi megjegyzé­seimet : Midőn 1874. évben jelenlegi ja­vadalmamat Isten kegyelméből el­foglaltam, nagy lelki örömmel győ­ződtem meg arról, hogy Vécsén a két szertartásu kath hívek között emberi emlékezetet meghaladó idők óta a legszebb egyetértés, kölcsönös vallási tisztelet, szeretet és isteni békesség uralkodik; híveink kölcsö­nösen Összeünnepelnek, egymásnak templomát látogatják és szertartás kiilömbsége nélkül búcsúkra együt­tesen eljárnak: a mint az illő és dicséretes dolog is . ; . mindezeket én főtisztelendőségednek midőn 6—7 év előtt először (é$ utoljára) volt szerencsém házamnál fogadni mint terebesi uj plébánost, egész őszin teséggel élőszóval terjedelmesen előadtam, kérvén a jövőre ftségedtől — elődeihez hasonló szives szom­szédi barátságát és a hivatalosokban béke- közreműködését, melyet is megígérni méltóztatott-. . . Fájda­lom azonban nem úgy lett! nem sokrra fenekestül kezdett fordulni fölfelé minden ... a hol eddig a béke angyala honolt, ma ottan a gyűlölködés és ellenségeskedés szel­leme kezdi magát befészkelni! Es ki. vagy'mi legyen ennek okozója ? Én ? . . . Aki békességben . éltem le életkoromnak 72 évét, különösen lelkésztársaimmal soha semmi össze­tűzésem nem volt, én semmi esetre se adtam okot a gyűlölködésre vagy ellenségeskedésre, hanem igenis adott okot főtisztelendőségednek egy drasztikus kifejezése, melyet ha nem is rósz szándékból, de mégis meg­gondolatlanul használt szent gyó­nás közben, midőn egvik-másik hi j vétől kérdezgette »Jártál-e tpmp- | lomba?« feleletül azt nyerte: »Ve­rebesre keveset, mivel helyben j oerkó (gk. templom) van tehát va- Uárnaportkint ide jártam«. Erre fő- lisztelendőséged rárivalogva mondái a gyónónak: »No hát akkor már I akár a zsidó buzsnyába is eljárhatsz«. Mit gondol ftdőj úr, mi lett ennek j eredménye? hát bizony nem na­gyon épületes. Hívei ugyanis, kik­kel ez történt, legott hazaérkezésük : után — különféle variatiókkal hol I ferdítve, hol megtoldva, fűnek-fá- nak elpanaszolták a gyónás titkát, egyik hivő adta a szót a második­nak ez ismét tovább, mig végre a| korcsmába is eljutott az eddig hal­latlan, gyónás közötti rendreutasi- j tás. Lett is általános megbotránko­zás! A korcsmában mulatók elitél­ték majd a szentgyónást, majd aj szavakban nem válogatós papot; kigunyolták, pajkos viccekkel illet­ték a papságot és az egyháznak a legszentebb intézményét!! ! Hát mi szükség volt erre ? ! Nincs elég el­lensége az egyháznak, tehát még mi is szaporítsuk ! ? Szertartásom templomának ekkénti megaláztatását és a hívek előtti becsmérlését szó nélkül nem tűrhet­vén, a mint hiszem ft. úr se tűrné az effélét, elpanaszoltam káplánjá­nak, aki éppen az idő tájban teme­tés végzése után meglátogatott, és kértem arra, mondaná meg főtiszte­lendőségednek, hogy máskor óva­tosabban • járjon el a szt. gyónásnál és ne használjon olyan drasztikus kifejezéseket, melyekből bárki is azt következtethesse, mintha főnőké a gk. templomot buzsnyával azoriós­szerinte igy mom költségén épült régi iskolában gyermekeink együtt tanúllak, együtt imádkoztak a nélkül, hogy legki­sebb panasz vagy szertartás csere adta volna elő magát. Es most egy­szerre szakadjunk ketté, osszuk meg az iskolát, mennyiben az eddigi kö­zös iskolázás által — mit tudom én — melyik sz ertartásu fél gyermek­serege lett r . .-se: nak tartaná; mert. ha áll a dolog, akkor ő maga minek jön ide a cerkóba gyóntatni és mi­sézni? hiszen saját hívei elítélik e miatt, hogy őket Czerkótól elide geniteni akarja, maga azonban még­is belemegy. Ennyit és nem többet mondtam a káplán úrnak, és most nem tudom ő ferditette-e félre sza vaimat, ‘■mgy főtisztelendőséged fog­ta rá, mintha én templomomban az évenkinti gyóntatást és misézést régi szokás ellenére plébános úrnak megtagadtam, vagy felmondtam vol­na, (ezeket csak most hallottam először a hozzám jött küldöttségtől) és most. egyre százat merek tenni, hogy Vécsén az ilyenfélére tanút ! nem talál, még ha Diogenes lámpá- i sával keresné is. Ezek történte után ftged a he­lyett. hogy személyesen vagy irási­lag felvilágosítást kért vagy a fel­bomlott békét helyrehozni igyeke­zett volna, nekifogott a szakításnak, és ideges természeténél fogva a ká­kán is csomót keresve, folyton ke­reste az alkalmat az öszetűzésre és híveink közötti béke felháboritására csupán azért, hogy a gyengébb gör. ! kath. testvér-egyház iránt', — még j parnói plébános kólától ismert és j tapasztalt — ellenszenvét a gyűlöl-1 i ségig fokozza! Mert hát mi másnak tulajdonítsam azt. hogy hogy a gk., férjnél levő saját rk. híveit a szt. , ■ gyónástój könyörtelenül elutasítja i egyedül Azért, mert a mi sátoros ünnepeink későbbre esvén, ehhez képest a gk. férjek rk. nejei későb­ben járulnak a szt. gyónáshoz: azon­ban elüzetvén, felháborodva hozzám jönnek és kérnek, hogy gyóntassam ki őket, hoiott káplánom nem lévén, gyengélkedő agg létemre a maga­mét se győzöm. Avagy nem gyű- lőlségre mutat-e az, hogy — a töb­bit ne említsem — rk. iskolás gyer­mekei részére külön tanitást köve- I tel, holott 1830-ik . év óta templo­Mindannak daczára, hogy a romlott kor szelleme közöttünk-is kezd grasz- szálni, én nem mondok le abbeli re­ményemről, mely szerint Vécsén minden úgy lesz, mint volt; és ép­pen azért az iskola is maradjon úgy, a mint van. Az iskolások szerdán és szombaton vallás oktatásban részesülnek; ne sajnálja fáradtságát plébános úr, de nyisson be bármely időben a tante­rembe, s meg fog győződni, hogy rk. tanoncai vallás dolgában sem állnak hátrább a tersbesieknél, és ha mégis némi kívánni valója lenne, ! tessék bátran intézkedni és attól épen mit sem tartani, hogy adt elle­nezni, vagy az iskola ajtaját előtte bezárni fogom. Ezzel eddig se fenye­gettem, mint hívei előtt — panasz­kodott, ezután sem tennék ilyet, és épen azért, — ha kívánná — megteszem azt is, a mit saját kerü- < lete papjai szoktak tenni, t. i. ha iskolalátogatásra jövend, én nem leszek odahaza. Ezek után nyílt őszinteséggel ki­jelentem, hogy a mint egyrészről a további közös iskolázást beszün- | tetni semmiképen sem áll érdekem­ben, úgy másrészről nincs okom akadályozni vagy útját állaüi annak, hogy ftséged a közösséget felmond­hassa. Tessék bölcs belátása szerint határozni, csak az Isteni béke le­gyen meg. Végül: Főt. Uram ön személyem I ellen tudtommal soha sem Vétett, | és vissont én sem sértettem meg személyében, tehát mi okból tfdrszal- kodunk, avagy zavarjuk egymásnak békés nyugalmát ? Hagylunk ?fel az efélékkel. Alert ha a mindenség al­kotója nem csak tűri, sőt szeretet­tel halmozza az annyi száz és száz­féle vallásu, felekezetű gyarló em­beriséget, mi is tűrjük egymás hit­vallását addig is, amig eljön a nagy nap, melyen beteljesül „Azegyakol és egy pásztor“ jóslata. Kérem ehhez képest engemet, mint az élet terhe- I inek és bajainak viselésébe belefá­radt agg zarándokot engedjen béké­ben meghalni. — „A mit magadnak 1 nem akarsz, te se tedd azt másnak.“ Isten velünk! Vécse, 1908, Jan. 80. Fesztory József gk, lelkész, szentszéki tanácsos. NYILT-TÉR*) , Nyilatkozat. A »Zemplén« politikai hírlap f. évi január 31-iki számában »Visz- szaemlókezések« címmel megjelent közleményre a következőket kell ki­jelentenem. A közleményt kilenc év előtt nem a »Zemplén« számára Írtam. Annak kézirata tudtom és akaratomon kí­vül került mostan a szerkesztőségbe, igy természetesen tudtom és akara­tomon kivííl közöltetett. Kijelentem azt is, hogy a Szemes Károly volt csendbiztosra vonatkozó közlésben engem a jóhiszemű hu­moros jellemzésen kívül sem rosz- akarat, Sem roszindulat soha nem vezetett, mert a ki ismerte, mind tudja, hogy a megboldogult Szemes Károly világéletében tisztességes, be­csületes ember volt. Azért utódaitól, ha kegyeletükben mégis sértve vol­nának, készséggel bocsánatot kérek. Sátoraljaújhely, 1903. febr. 3. Schmied Lajos. Kiadótulajdonos : LANDESMANN MIKSA *) B rovat alatt közlőttekért a szerkesztő neua, felelős.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents