Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-01-28 / 8. szám

8, szám. (3) FELSOMAGYAROR SZÁ G I HÍRLAP Szerda jan. 28, mögött azonban más van, amit nem lát sem Szirtnay ur, sem a kormány, de amit igen élesen meglátott a »N. Fr. Presse*. „Üsmerve a sógor kitűnő szoká­sait“, biztosak lehetünk róla, hogy a magyar ipar fejlődését minden kitelhető módon akadályozni fogja. Nagyon jól tudjuk mindannyian, mit hangoztatnak oda át a Lajtán túl, hogy mi csak maradjunk meg továbbra is nyerstermelő országnak. Többrendbeli tapasztalat bizonyítja, hogy miképen tette tönkre egyik­másik fejlődésnek induló iparágun­kat. Egyszerűen nevetséges arra számítani, hogy az osztrák kapzsi­sága és szipolyozása megteremti ná­lunk Magyarországon az ipart. Hi­szen a sógor születése óta kapzsi és évtizedek óta szipolyoz és még sincs iparunk. Biztosak lehetünk róla, hogy kapzsisága növekedni, szipolyozása] erősbödni fog, de ipa­runkat soha meg nem teremti. Mit .ér az, ha az uj kiegyezés jobbnak látszik a réginél, de való­jában nem az, mert a látszat még nem valóság. Nyílt levél méltóságos Dókus Gyula úrhoz. Én is azok között az iparos tár­saim között voltam, akik Méltóságo­dat alispánságának első hetében üd­vözölték. Méltóságos ur válaszában a mai ipari pangásnak egy okát magokban az iparosokban látja. Atyai figyel-: meztetésül felhozza, hogy az iparo­sok költségvetésüket vagy túl ma­gas árban, vagy nagyon olcsón ké­szítik. Es ez igy van, ezt elvitatni nem lehet. Hanem Méltóságos úr ne vegye rósz néven kicsiségemtől, hogy fel­szólalok. Nem feltűnési viszketegből teszem. Kitől tanuljunk mi felnőtt iparosok? (tisztelet a kivételnek) hiszen nagyon sokunknak talán még elemi iskolai előismeretünk sincs ? Ennek nem mi vagyunk az oka. Más államokban a felnőtt iparost is oktatják, nálunk, különösen vidéki! városban, ez ismeretlen fogalom. Régi hiba az a kormánytól, hogy nem állít fel szakiskolákat. Utaztas­son a kormány szakelőadókat vidéki városokban is, hetenként legalább egyszer, hogy az iparos lássa, ta­nulja az ipar fejlését, módozatát. A kiegyenlítési hajlani mi ben- J nünk meglenne. Ha < egy edény! meleg vizet kiteszünk a szabad le­vegőre, az ott felveszi a külső levegő hőfokát. Méltóságos ur azt fogja mondani j ezekre, hogy ha nincs előismerete az iparosnak, a mostani tanítás már úgy is késő. Én nem úgy gondolom. Mi iparo- j sok szeretnénk kiegyenlítődni a mai tudományos levegő hőfokával, hanem a kormány elvonja tőlünk a| boldog kiegyenlítő levegőt. A kormány gyártja a gymnasiu- mokat, gyártja vele a sok félig kép-1 zett embert. Az ipari szakiskolákra mit sem ad, pedig de szép is a szép ipar! Az az állam lehet boldog, a melyiknek fejlett ipara van. Kép­zett szakiparos aztán ügyes, élelmes az tud magának ipart teremteni, azt nem kell adóhátrálékért foglalni. Vagy 8—10 évvel ezelőtt volt Ujhelyben egy iparosok önképző egylete, többször terveztük ebben Hérics Sándor barátommal, szép jö­vőről beszélgetve, hogy ha a jó Is­ten megsegít, majd igy, majd úgy lesz, a központból kérünk szakelő­adókat, rendezünk ipari szakelőadá­sokat. Hanem az akkori főszolga- biró .működésünkben — valószínűleg felsőbb ukázra — szocialista, mozgal­mat látott, üldözött, s tönkre men­tünk. Itt eszembe jut boldog emlékű Baross Gábor akkori kereskedelem­ügyi miniszter; ha ő él, már rég van ipari szakiskola. De lám itt is veri az isten a magyart, mert el vette tőlünk és mi itt maradtunk árván. Ösmerem méltóságod hazafiságát, tudom, hogy szivén viseli a kisipa­ros haldokló sorsát. Tudom azt is, hogy úgy fent, mint lent szava suly- lyal bir. Ha egyszer úgy kerülne, a mikor a kereskedelemügyi miniszté­riumban ankét van, méltóztassék ott a kis ipart ilyen irányban támo­gatni. Mert mit látunk? meghívják ugyan ankétre, Jungfer Gyulát. Ték Endrét. Hát ezek az urak nem kép­viselői a kispárnák. Az egyik kirá­lyi tanácsos, a másik, ha jól tudom szinte az és igy ezek az urak aztán rózsás színben tüntetik fel a kis ipar helyzetét. Még eddig az a remény táplált Méltóságos uram, hogy ha már mi nem haladhatunk, fog az újabb ge- nerátió, de ez sem fog bekövetkezni, hogy miért, megmondom. Beállít hozzám a szüle, azt mondja : »fogadja fel fiamat lakatos tanulónak, (megjegyzem, hogy sze­gény szülő), nem akar a gazember tanulni, ped;g szerettem volna, ha tanulna, a pennás ember mégis csak könnyebben él.“ , Hát ez kérem államszervezeti baj! Általános a panasz, nincs az iparos­nak munkája, ez igaz. Hogy miért nincs, azt is megmondom. Ha a he­lyi ipart nézzük, amennyiben azt megfigyeltem, 1901. és 1902. év te­lén, amikor vidékünkön nagy széna szűke volt, divatba jött a secska vágás, az újhelyi kereskedőktől nem kevesebb, mint 450 db cseh gyártmá­nyú szecskavágót vittek el. oly silány kontár gyártmányt, hogy azt két évnél tovább nem használhatja, da­rabonként 28 írtjával. Mennyi érték van ezen a gépen? Legfeljebb 12— 14 forint. Nézzük a bútor ipart. Ausztriából kapjuk ezt is. Oly alkotmány, ha kocsira teszi az illető raktáros, vi- gyázpia kell, hogy széjjel ne hull­jon. A cipész iparról eszembe jut, hogy a karácsonyi ünnepek előtt elhatároztam, hogy veszek úgyne­vezett „filez“ cipőt. Vettem is. Vett apám, sógorom is, 12 koronájával. Kétszeri felhúzás után teljesen széj­jel ment mind a hármunké. Itt is a silány ausztriai gyártmány nyűgöz le. Kerestem aztán filez csizmát, de azt már nem kaptam. Bejártam há­rom kereskedőt, ahol arról értesül­tem, hogy vásárkor el tudott volna adni 300 párt is, ha lett volna. Hát kérem, Méltóságos . ur, veze­tőt, tanítót ennek a népnek és lesz munka. Ha a helyi keresletet kel­lene nekünk feldolgozni, boldogok lennénk, ha vezetőnk lenne a szor­galmunk is fokozódna. Főző József. A MEGYE ÉS A VÁROS. X Az uj fogház építési tervei az igazságügyminiszteriumtól már leér­keztek. Ott fog épülni, ahol az uj törvényszéki palota, csakhogy a fogház a megszerzett telkek csalo­gány utcai részén fog felépülni, mig a palota frontja a Kazinczy-utcán lesz. A fogház 239 fegyene részére van tervezve, a cellák nagy száma azonban megengedi, hogy esetleg 300 rab is tartható úgy, hogy a sző­lőmunkákra elegendő rab lesz itt elhelyezve. Némelyeknek az az óhaja, hogy nagyobb fogházat kerületi fog­házat létesítsenek, mert ebben még több rabot, helyeznek el s igy több szőlőmivelő napszámos volna, érte­sülésünk szerint téves, meit a ke­rületi börtönbe súlyosabban elítélte­ket “helyeznek el, kiket e mun kára kibocsátani nem volna szabad. X Az uj megyei közkorház építé­si vállalatára az árlejtési hirdet­ményt az alispán már kibocsátotta. A zárt ajánlatok február 12-ének déli 11 órájáig adandóic be. Reméljük, hogy a helybeli iparo­sok és a támogatásukra az iparte§- tület mindent el fognak követni arra nézve, hogy ők nyerhessék el az építési vállalatot, nehogy a sok pénz idegen kézbe vándoroljon. A helybeli pénzintézeteknek elsőrendű kötelességük ebben az ipartestületet és az ipartestületi hitelszövetkeze­teket, támogatni, annál is inkább, mert a megye által felvett 740,000 korona az itteni intézeteknél na­gyon olcsó kamat mellett van elhe­lyezve és igy ezek a - pénzintézetek hivatva vannak Összeállani, iparo­sainknak olcsó hitelt nyújtani és ne­kik lehetővé tennti, hogy a vállalat­ba nyugodtan bebocsátkozhassanak. Ekként egyúttal a megye is nyu­godtan rájuk bizhatná az építést, mert nem kellene attól tartani, hogy pénzforrás hiányában megakadnak. X A mostani törvényszék épületét, illetve a szorgalmi jogot a vármegye tudvalevőleg 80 ezer koronáért meg akarja váltani az igazságügyi kor­mánytól hogy abban fokozatosan el­helyezhesse az összes közigazgatási hivatalokat,azokat is a melyek most külön külön bérhelyeken vannak. Értesülésünk szorint az igazság- ügyminiszterimnnál hajlandók az ajánlatot elfogadni és a belügymi­niszter hajlandóságot mutat arta, hogy a megye által eddig élvezett évi dotációt — bár a pénztárt és számvevőséget az állam átvette — meghagyja, hogy a felszabaduló több­let egy törlesztéses kölcsön fedezé­sére szolgálhasson és ne kelljen e czélra vármegyei pótadót kivetni. Csak helyeselhetjük a szándékot, mert egyfelől a vármegye népét újabb adótehertől csakugyan kímélni kell, s másfelől igen szükséges, a közigazgatás gyorsasága érdekében és a pénztár államosítása után szin­te elengedhetetlen az egymással párhuzamban és nexusban dolgozó közigazgatási hivatalokat egy terü­leten összpontosítani, nehogy a re­ferenseknek s főkép a közönségnek a sok ide-odafutkosással folytonos idővesztése legyen. X A vármegye szégyene. A megyei árvapénztár 64000 koronás hiánya tárgyában még mindig nem jött le a kormány megbízottja, s igy újabb érdemleges lépés nem történt a do­logban. Százféle mendemonda kering a városban, de bizonyos csak az, hogy még eddig semmi biztosat se lehet tudni. |Még vasárnap megkérte a megyei ügyészség a biztosítási zárlatot Arnóthfalvy Tivadar összes vagyonára, s a bútorát azonnal le is foglalták. Hadik főispán a saját hatáskörében kihallgatja az összes tisztviselőket, s igyekszik a dolog nyomára jönni. Arnóthfalvy István ezredes is kijelentette, hogy a leg­szigorúbb vizsgálatot fogja kérni a belügyminisztertől, mert tisztázni akarja az ügyet öccse becsületének érdekében. X Városi közgyülés.A multkorisür- getésiinkken gyors eredménye lett: Dókus Gyula alispán jan. 26-ára ösz- szehilta a városi képviselőtestület alakuló közgyűlését. Mintegy 50-en jelentek meg, az újonnan választott -tagok csaknem teljes számmal. Külömben gyorsan és sablonsze­rűén ment a dolog. Dókus alispán megnyitó beszédében s Székely pol­gármester válaszában elmondta a szokásos frázisokat, s ezzel véget ért a gyűlés. Dókus Gyula jelentette azt is, hogy egy még decemberben történt tévedés miatt nem hitta eddig ösz- sze a gyűlést. Külömben azt a kis pikantériát jegyezhetjük még fel, hogy inig az alispán beszédében a polgármestert tekintetes polgármes­ter urnák címezte; addig a polgár- mester Dókus Gyulát csak igy szó­lította: „Alispán úr!“. Nyilván tar­totta magát a közigazgatás egysze­rűsítésének a szabályaihoz, amelyek szerint minden címzést mellőzni kell, x A városi képviselőtestület szak- bizottságainak megválasztására a polgármester f. hó 30-án délután 2 és fél órára rendkívüli képviselőtes­tületi ülést hivott össze. — Tárgy: Jogügyi bizottság választása. (12 tag). Pénzügyi és gazdasági bizott­ság választása (12 tag). Közegész­ségügyi bizottság választása (12 tag), Közigazgatási és rendőri bizottság választása (12 tag). Közművelődési és szinügyi bizottság választása (12 tag). Kisdedóvó bizottság választása (12 tag). Építészeti, szépészeti és kövezési bizottság választása (12 tag.) Kossuth szobor bizottság (8 tag.) Aizvezetéki bizottság (9 tag,) Fogyasztási adók ellenőrzéséhez (2 tag.) HÍREK. Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szí­veskedjenek, nehogy a lap szét­küldésében fennakadás álljon be. A kiadóhivatal. — Mai számunkból dr. Rudali Izsó nemzetgazdasági politikai cikkének, »Utóhang a kiegyezéshez« c. érte­kezésnek a kiegyezést kereskedelmi szempontból tárgyaló II. része tér­szűke miatt kimaradván, azt csak jövő számunkban folytatjuk. Ugyan­csak ott folytatjuk az esküdtek lajs­tromának közlését is. — Lelkészi kinevezés. Lukács János ujonszentelt áldozár Csékóre h. lel­készül neveztetett ki. — Kinevezések. A m. kir. igazság­ügyi miniszter Szemere Dezső sátor­aljaújhelyi kir. türv. aljegyzőt a sá­toraljaújhelyi törv. jegyzővé nevez­te ki. — A vallás és közokt.-Ugyi miniszter Hlavathy Margit okleveles óvónőt a monoki állami ovódához óvónővé nevezte ki. — Halálozás. ízsépy Vilmos föld- birtokos, zemplénvármegyei törvény- hatósági bizottsági tag, f. hó 25-én élete 46. évében Barancson elhunyt. — Eljegyzés. Szóiló'si Sándor nagy- mihályi gyógyszerész eljegyezte Bu­dapestről Pollatschek Margit kisasz- szonyt. — Violet Gyula, az erdőbényei pa- rochiára kinevezett r. kát. lelkész vasárnap, 25-én foglalta el uj állá­sát. Előző este az újhelyi katolikus kör nagyon szépen sikerült búcsú vacsorát rendezett távozó vezetője tiszteletére. Vasárnap pedig hívei közül 12-en kísérték el Erdőbényére a rajongásig szeretett fiatal papju­kat. A liszka-tolcsvai állomáson az erdőbényeiek küldöttségének élén fogadta Szűcs Gyula ügyvéd, a ki nemcsak mint a város uj lelki pász­torát, de mint a függetlenségi esz­mék hívét is üdvözölte. Violet gyö­nyörű beszédben, meghatva vála­szolt, Elmondta, hogy hive s hirde­tője lesz mindig a szeretet vallásá­nak, s hive lesz hazája függetlensé­gének. »Ha százan lesznek —mondta — az alatt a zászló alatt, én köztük leszek, ha csak tizen lesznek, akkor is ott leszek, s ha már csak egy marad, az az egy is én leszek!« Erdőbényén diadalkapu alatt várta az uj lelkészt az egész község, Itt újra Szűcs Gyula, majd Szilágyi Jó­zsef biró üdvözölte, s Violet gyö­nyörű, lelkes beszédben válaszolt. Azután a templomban tartott küny- nyekig megható, elragadó hatású prédikációt s utána szent misét. Az újhelyi kíséret az esti vonattal jött csak haza Bényéről. Sajnálattal búcsúzunk Violet Gyu­lától, de örülünk, hogy olyan derék magyar község élére jutott, s gra­tulálunk a bényeieknek magyar szi- vü, magyar lelkű, nagy tehetségű fiatal lelkipásztorukhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents