Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-27 / 51. szám
51. szám (2) FELSŐMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, junius 27. nem lehettem rá, hogy fellóptessek valakit. Ez az önök mulasztása volt tisztelt szerkesztő ur! akik pártkötelékben élnek. Én semmiféle létező párthoz nem tartozom, de azért ab- kan a pillanatban megszűntem volna a tanár kollegám érdekében való munkálkodástól, a melyben valaki függetlenségi vagy ehhez közel álló programmal zászlót bont. Egyébiránt a t. szerkesztő urat szemrehányások tételére még a múltra nézve is csak abban az esetben tartanám jogosultnak, ha lapjában a képviselőválasztás alkalmával nemcsak Ballagit és pártját, hanem Hammersberget és pártját is támadta volna. Én különeen nem veszem ezt szerkesztő ur'tól rossz néven, mert hiszen önmegtagadással járt volna e részrehajiatlan állásfoglalása. Sárospatak, 1903. jun. 26. Zoványi Jenő. Nem helyeslem ugyan, hogy függetlenségi párti ember kormánypárti jelölt mellett korteskedjék, még ha nincs is ellenzéki jelölt. De ez felfogás dolga. Külömben örömmel és köszönettel fogadom Zoványi Jenő úr felvilágosítását s a jövőre nézve tett kijelentését. Hiszem, hogy most lesz alkalma ezt a kijelentést be is váltani. Hogy a múltkor nem volt függetlenségi jelölt a liszkai kerületben, az bizony nagy hiba és nekem fájt legjobban. Nem tagadom, hogy némi mulasztás engem is terhel benne, — ezt az okozta, hogy a régi tapasztalatok után nem tudtam elképzelni abban a kerületben sok pénz nélkül választást, s pénzes jelöltet kerestünk, ilyen pedig nem akadt. Most már bevallhatjuk ezt őszintén. De az, hogy én Hammersberget támogattam, méltatlan s igaztalan vád, Tessék elolvasni a liszkai pártgyülósről, a Molnár Béla cserbehagyatásáról irt cikkeimet : ép úgy megmondtam ott az igazat Hammersbergnek, mint máshol Bal- laginak. Hogy aztán egymás közt, hogy marakodtak, avval meg nem törődtem, — engem nem érdekelt. b. b. Mamelukokról és egyebekről. Uram, Szirmay István I Te ékes és erős logikájú cikkekben fejtetted ki többször, hogy a katonai létszám- emelést hazád biztonsága érdekében saját legjobb tudásod és gondolkozásod szerint feltétlenül szükségesnek tartod, s ezért vagy annak hive, nem pedig felsőbb parancsok miatt. Látod, most jön egy könnyelmű kormány, s visszavonja ezt a feltétlenül szükséges javaslatot, s ezzel a te hirdetett meggyőződésed szerint megrendíti, veszélynek teszi ki hazád biztonságát. Elvárom hazafiságodtól, hogy ez ellen a nemzetellenes, veszedelmes terv ellen minden erődből küzdeni A mérnök úr volt. Tehát visszajött. Határozottan igen rosszul nézett ki. Sok-sok szenvedés nyoma látszott az „arczán. Őszintén mondta: — Édes Olga I visszaíízött egy nyugtalanná tett szív emésztő sóvárgása. Azt hittem, hogy felejteni fogok és minden múló nap felgyülemlett keserve őrült szenvedólylyel haj- jott vissza ide. Egv czélját, reményét vesztett élet keresi boldogságát az Ön szerelmében I Ne űzzön el. emeljen fel leikéhez, Olga, eszményem, üdvöm, boldogságom, hogy szerelmünk tisztitó ttizében foggan- jon meg két szív szerelme és boldogsága I Többet is akart mondani, de nem tudott. Érzelmének hangjai nem tudtak kitörni ajkán. Befogta azokat magába a szív és őrülten zakatolt. A mérnök reszketett a felkorbácsolt indulattól és ott mindnyájunk szeme láttára hevesen magához ölelte Olgát és hosszú, forró csókban tapadt össze ajkuk. A jó Trézsi néni, a tiszteletesék I fogsz. Te nem nézheted nyugodtan, hogy Magyarországot kellő védelem nélkül hagyja egy könnyelmű kormány engedékenysége. Te nem vagy tucat-mameluk, akinek ha azt diktálják Bécsből, hogy szükséges a létszámemelés, hát rámondja, hogy szükséges, ha azt izenik, hogy nem szükséges, hát rámondja, hogy nem szükséges. Neked határozott meggyőződésed van mindenben, amitől nem* tágítasz. S miután itt az volt a többször kifejtett meggyőződésed, hogy az ország védelme szempontjából feltétlenül szükséges a létszám- emelés, s miután a haza védelme mindennél fontosabb, — remélem s elvárom, hogy nem támogatsz olyan kormányt, amely a haza védelméről ilyen hiányosan gondoskodik, s mindaddig nem leszel kormánypárti, inig a kormány ezt a feltétlenül szükséges létszámemelést fél nem veszi prog- rammjába. Kormányt, katonai javaslatot elsöpört már a közvélemény tengere. De azért te bizonyára tovább is követeled a hadsereg szaporítását, és büszkén kiáltod oda a zúgó áradatnak: coki tenger! Tedd is igy. Hadd legyen legalább egy következetes ember a kormánypártban, Mameluk urak! Emlékeznek-é mikor azt fejtegettük a megy egy idősen, hogy pusztán a katonai javaslat miatt van az obstrukció, s vonják vissza a katonai javaslatot, akkor minden rendbe jön? Önök azt felelték: nem lehet, mert a katona ság emelésére az ország biztonsága végett feltétlenül szükség van, és azért se vonható vissza a katonai javaslat, mert azt a többség akarja, s a többség nem engedhet a kisebbségnek. Tehát két fontos ok volt akkor a visszavonás akadálya, s az önök argumentuma !• az ország biztonsága s a többség uralma. Most pedig lám, mégis visszavonják a katonai javaslatot. Ebből látszik, hogy se az egyik, se a másik ok nem volt olyan borzasztóan fontos, hogy a miatt szavazták volna meg azt a lelkes bizalmat. így már alighanem a harmadik ok volt annál a bizalmi vótumnál a legfontosabb : a virsli. * Lássák urak: hirdették, hogy feltétlenül szükséges a létszámemelés, s ezért azt önök akarják. Tegnap még lelkesen, erősen akarták, küzdöttek érte. S ma már nem akarják. Mert Bécsben elengedték. Addig akarták csak önök, mig Bécsből parancsolták. Mihelyt visszaszítták a parancsot, már nem akarták önök se. Hát az önök akarata volt a létszámemelés ? Világos, hogy nem, hanem Becs parancsa. Önálló, független emberek önök, akiknek szabad akaratuk van? Nem, hanem csak a bécsi parancs engedelmes régi öreg cselédje hangos sírásra fakadt, odaborult eléjük s hol az Olga, hol a mérnök úr lábát, kezét csókolgatva mondta: — Szentséges szűz Anyám, milyen helyes pár volna ebből ! . . . Négy év múlt el azóta, s gyászba borult az én jó tiszteletes családom. Hófehérszárnyu angyalok zokogó sirámmal virrasztanak egy friss hantu sirdomb felett. Olga és férje temették ide üdvöket, szerelmüket, boldogságukat. A mérnök úr, — nem volt mérnök. Egyszerű irodai alkalmazott egy gépgyárban. Egyszer összezördült a főnökkel és elbocsátották. S mikor jó ideig nem tudott máshol állást szerezni, bev. llott Olgának mindent. Évről-évre nagyobb lett nyomoruk. Azért mentek önszántukból és közös akarattal oda, a hol már nem fáj semmi . . . Levelet is hagytak hátra. „— — Becstelen voltam, — irta Olga férje — de a miénkhez hasonló nagy szerelem nem tesz különbséget I becsületesség és becstelenség között. szolgái. Fonográfok, a melyek a bécsi rendeleteket adják híven vissza. Azt izenik Bécsből: a létszámemelés szükséges. Önök rögtön akarni kezdik a létszámemelést; küzdenek érte, s szidják az ellenzéket, amely ellene harcol. Félév múlva azt telefonozzák Bécsből Hódervárynak: elengedjük a létszámemelést. S önök rögtön visszavonják a katonai javaslatot, s kijelentik, hogy nem akarják a létszámemelést. Áz önök úgy1 nevezett akarata csak viszhangja a bécsi akaratnak. Szabad férfiakhoz méltó ez? Nem restellik ilyen, a bécsi szól szerint változó akarattal állni a nemzet elébe? Nem szégyelik magukat ? * 1903. junius végén visszavonták a katonai javaslatot. Nem megtehették volna ezt február végén ? Miért nem tették meg? Ha megteszik, akkor nincs ob- stf.uk eió, nincs exlex, nincs a temérdek kár, hátramaradás. Ki okozta hát mindezt? Az ellenzék? Hisz annak igaza volt, mert lám, csakugyan vissza-, vonták a javaslatot, amely ellen küzdött. Hanem igenis a kormánypárt okozta, mert nem tette meg február végén, amit most inegtett, mert erőszakolt egy javaslatot, amiről most már maga is elismeri, hogy nem feltétlenül szükséges. Helyes, egyenes, hazafias dolog volt ez ? •f: Vagy jó a katonai javaslat, vagy rossz. Ha jó, minek vonják vissza, ha rossz, minek támogatták ? S miért és hogyan változott meg ilyen hirtelen egyik napról a másikra a véleményük felőle? Mert egyáltalában nincs is véleményük. Tesznek úgy, ahogy Bécsből jön a parancs. S a mellett azt hazudják a világnak, hogy ők a magyar nemzet önálló akaratának a kifejezői. Szép kis akarat, amelyet telefonon dirigálnak Becsből, — amely ma visszavonhatatlan, feltétlen szükségesnek hirdeti a hadsereg szaporítását, holnap meg, mihelyt Becs megengedi, szívesen eláll tőle 1 Sokkal okosabb volna a kormánypárt helyett odaállítani a parlamentbe egy bécsi fonográfot. # Érdekesen világította meg ez a válság a mameluk-jellemet. Most kisült, hogy egyiküknek se kellett a katonai javaslat, csak kényszerből pártolták, s boldogok, hogy most visszavonják. Hát ha valaki nem akar ugyan valamit, de bécsi parancsra, kényszerűségből, szolgai engedelmességből mégis támogatja, — azt nem becsülöm ugyan, de érteni, megmagyarázni tudom. Hanem ha ahelyett, hogy szégyelljék magukat e miatt s hallgatnának, A kötelességnek és becsületességnek nincs semmi köze a szerelemhez és boldogsághoz, ha általa nem lehetünk boldoggá. Ha nem térek vissza Olgához, az enyészet méregfogának teszek ki két szivet. Az Olgáét meg az enyémet. Három évig oly, testi és lelki boldogságban éltünk, mint talán még soha senki. Mi leéltük az életünket. Száz év szerelme és boldogsága sem férhet el a mi három évünkben. Ennek a három évnek a boldogságát nem adjuk oda semmiért a világon, inkább elpusztulunk általa, de vele megalkudni, róla lemondani nem tudunk! Ilyen üdvösség után már csak szenvedés jöhet: a nyomorúságok nyomorúsága. Rzért dobtuk el magunktól az életet, melynek czélját mi az Isten végtelen kegyelméből úgyis elértük már : Szivünkben a szerelmet, lelkűnkben a boldogságot!..“ 0ombo6 Bertalan* még nekik áll feljebb, s kiabálva, dühöngve, szenvedélyesen támadják szidják, gyalázzák az ellenzéket, a mely ép azért küzd, amit titokban ők is akarnak: ez már undorító dolog. -- Pedig úgy volt most. Hogy gyűlölték, hogy káromolták az ob- strukcióért a „Zoltánokat“, — s most hogy megtörtént, amiért a Zoltánok küzdöttek, bevallják, hogy ők is igy akarják, s örülnek rajta. Hát legalább annyi jó érzés legyen bennük máskor, hogy ha meghajolnak #is a bécsi akarat előtt, legalább ne bántsák, ne üldözzék az ellenzéket, amely a bécsi akarat ellen. az ő szivük titkos vágyának teljesüléséért küzd. Mert higyjék el, hogy ez nagyon visszataszító ! A nagy válság alatt százfelé volt bomolva a kormánypárt. Most persze megint egységes lesz. Zemplén vármegye képviselői közül a legtöbb a mágnáspárthoz csat- lakosott: An Irássy Tivadar, Andrássy Sándor, Hadik-Barkoczy Endre grófok és Sennyey István báró. lladik- Barkóczy gróf maga volt a mágnáspárt házigazdája. A volt nemzetipárt csoportjához állt múltjánál fogva fíemáth' Béla. Nagy Sándor ellenben szintén múltjánál fogva a Tisza-féle ó-szabad- elvű csoporthoz tartozott. Csak két képviselőnk volt. aki nem leié honját a hazában, aki* hontalanul, tanácstalanul • bolyongott a százféle fiókpárt között, s nem tudta, hogy melyiket szeresse, hogy melyikhez lesz okosabb csatlakozni. Mig a többi kormánypárti képviselő mind beszélt, kapacitált, szervezkedett, ők mélyen hallgattak, s meg nem mondták volna senkinek, hogy Tiszát szeretik-é, vagy Apponyit, vagy Andrássyt. Talán ők maguk se tudták. Ez a két magános üstökös Dó- kus Ernő és Ballagi Géza volt. Most már nekik se kell tovább té- pelődniök, társtalanul bujdosniok. Befogadja újra őket is az ismét egységessé lett „szabadelvű—nemzeti- mágnás-párt.“ * Az osztrák hadsereg vezetői ismét méltók valának dicső múltjukhoz: hősileg megretiráltak. Megfutottak a Zoltánok elól, akiket úgy lenéztek eleinte. Fényes diadala ez az ellenzéknek. 67 óta egyetlenegyszer se történt még, hogy a hadsereg kapituláljon a nemzet előtt, visszavonjon egy követelést. Ez az első. S annál értékesebb, mert újra benne van a nagy tanulság: hogy az osztrák hadsereg, mig könyörögve kér tőle valamit a nemzet, fügét mutat, — de ha ököllel megy neki, akkor meghátrál, s enged. Hát hagyjunk már fel valahára a szolgai megalázkodással, és ne könyörögjünk ott, ahol parannsolni van jogunk 1 Főuraink. Báró Sennyey Miklós úr a Zemplén hasábjain válaszra méltatja a vármegyei mágnásoknak a Rákóczi ünnepről való elmaradásáról irt szerény cikkemet, s mig egyrészt magyarázza ennek az elmaradásnak az okait, másrészt kifejezi azt a gyanúját, hogy én azért írtam csak azt a cikket, mert a mágnások tekintélyének lerom bolása révén akarok a magasba feljutni. Első sorban tudomásul veszem a cikkből azt, hogy a mágnások egyhangú távolléte nem összebeszélés eredménye volt, Nem is állítottam én ezt, csak azt irtani, hogy különösen mert a főszolga- birák is mind hivatalosan itt voltak, s épen csak az egyetlen mágnás-tőszoigabiró, Báró P'ischer hiányzott, ez az egyértelmű távoliét határozottan azt a látszatot
