Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-06-20 / 49. szám

49. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, junius 20. hogy köztem és a szent ügy közt, melyet eddig hűségesen szolgál­tam, minden kötelék elszakadoz­zon. Személyesen távol leszek ugyan, de a nagy messzeség nem fogja kezemből kiütni a tollat és ezentúl talán többször fogok Önök­kel találkozni e hasábokon, mint eddig, hogy lelkesedjek és lelke­sítsek egy szent ügyért, hogy har­coljak és harcra buzdítsak egy szent eszméért: a szabad hazá­ért, a független Magyarországért. Isten Önökkel! Várlaky Sándor. y$ halva született Tisza-kormány. Hát mégse lesznek a zempléni jegyzők és tiszttartók abban a kel­lemes helyzetben, hogy Tisza Ist­vánnak bizalmat szavazzanak. Pe­dig megtették volna, mint ahogy szolgai alázkodással sietett első­nek megtenni a fogarasi kormány­párt (No az ugyan felsűlt Tiszá­val együtt!) Igaz, hogy az Andrássyaknál a sértett önérzet, másoknál meg az okos számitás dolgozott abban, hogy nem vállaltak tárcát a Ti- sza-kabinetben. Tudták jól, hogy ez a kabinet nem lehet hosszú életű, s akik részt vesznek ben­ne, azok örökre lejáratják magu­kat. De mégis örvendetes a Ti­sza gyalázatos bukása, mert két­ségtelenül mutatja, hogy némi er­kölcsi erő és érzék kezd már éb­redezni a mi végletekig korrum­pált közéletünkben is. Mégis csak lesz talán már jobb, igazabb, ön­zetlenebb kor, mint eddig volt. Az ország vezérembereinél már láthatjuk itt-ott annek a jobb kor­nak a jelenségeit, csak itt a vi­déken, a megyei életben nem érezzük még. Itt ma is a Tisza- korszak uralkodik minden tekin­tetben: a nepotizmus, protekció, közgazdasági tevékenység, presszió korrupció és egyéb gonosz gyü­mölcse a Tisza virágos kertjének terem bőségesen. De talán ide is elér majd á jobb, nemesebb levegő. Hogy mire határozza el ma­gát a korona: ki tudná azt? — Most már valószínű, hogy enged­ményekre S ha lesz engedmény, ha kapunk magyar vezényszót, Oszszel már haza ment Mind téli szálásra . . . Ott hagyták Rákóczit Kevés gárdájára! Csak te tartottál ki, Te nagy fejedelem ! Akit dicsőítünk A mai ünnepen! Te hű, igaz voltál A te jelszavadhoz . . . A miért a magyar Még téged haza hoz . . . Mert holt porod felett Ott lebeg szellemed; Ha poraid' hozzuk, Az is be jön veled! Nagy szükség van itt rád! Lelkesítsd a népet, Hogy — a mai naptól — Minden küzdelmének Csak egy. czélja legyen, Az. amit mondtál te : „Cum Deo, patria Et pro libertate!“ A melly latin jelszót Itt mindenki megért : „Istenért, Hazánkért És a szabadságért!“ magyar zászlót a hadseregbe : ki ] tagadhatja, hogy azt egyedül az j obstrukciónak köszönhetjük? En­nek a gyűlölt, leszidott, megrótt; obstrukciónak. amelyet olyan ke ményen ítélt el még pár héttel1 ezelőtt a magyar vármegyék nem zetietlen szolgalelklisége. Akkor tán elismerik majd a hű mamelukok is, hogy a »Zoltánok« becsületes, szívós kitartása hasz-, nosabb volt a nemzetre, mint a Vésziek szolgai alázatossága, tán belátják majd, hogy nem helyes dolog vad elkeseredéssel üldözni s támadni azokat, akik önzetlenül küzdenek a nemzet jogaiért. A vívmányoknak bizonyára a mamelukok fognak legjobban meg örülni. De fogják-é vájjon szé- gyelni magukat, ha eszükbe jut, hogy ők ezek ellen a vívmányok ellen küzdöttek, s kígyót, békát kiáltottak a vívmányok követelői­re i1 S belátják-é vaiaiiára, hogy nincs csúfosabb dolog, mint ül­dözni azokat, akik becsületes jó­akarattal a haza javáért küzdenek. Várlaky Sándor Várlaky Sándor Amerikába megy, hogy odaszakadt magyaroknak le­gyen lelkipásztora. Nehéz szívvel búcsúzunk tőle. Annál nehezebb szivvel, mert érezzük, hogy el kel­lett mennie, s nincs lelkünk itthon maradásra bírni őt. Mit keressen az ő tiszta szivé­vel, nemes ideálizmusával, önzet­len hazaszeretetével ebben a züllött, hazafiatlan, haszonleső közéletben? Ahol csak az a gondja minden­kinek, hogy mások rovására, a közérdek rovására hogyan icapasz- kodhassék feljebb, egyre feljebb. Ahol haza, szabadság üres frázi­sok, amikkel a léha kegyhajhá- szást, a piszkos haszonlesést ta­kargatják. Vágyott egy szabad ország sza­bad levegője után, — a szolga­nemzedékből, amely most a ma­gyar földön tengődik, vágyott ön­álló szabad férfiak közé, akik nem hazudnak folyton, nem titkolják el a szivük legszebb érzelmeit, nem hirdetik az ellenkezőjét ezek* nek, s nem csúsznak porban az idegen hatalom előtt. Vágyott oda, ahol a magyarnak is szabad a ha­záját igazán szeretni, szabad Kos­suth Lajost tisztelni, s nem üldö­zik, nem bántják ezért, mint itt­hon. Elment Amerikába. Hogy mit vesztettünk benne mi, elvtársai, barátai, — hogy mit vesztett benne fiatal pártunk, — azt mélyen fájdalmasan érezzük. De felpana­szolni nem akarjuk most. Hiszen a szellemi kapocs nem lazul kö­zöttünk, s hiszen vissza fog ő jönni, — Amerika szabad levegőjében megedződve, megerősödve a füg­getlenségünk szent ügyéért való további küzdelemre. Mi meg együtt fogunk küzdeni, együtt f«,gunk győzni vele. A magyarok istene vezérelj en- oltalmazzon, Várlaky Sándor! Visz- szavárunk ! A MEGYE ÉS A VÁROS X Sátoraljaújhely város gyámpénz- tárára vonatkozó 1902. évi számadá­sok és a pénzügyi szakbizottságnak a számadásokra vonatkozó jelentése junius 17-étől kezdve 15 napon át a város tanács termében közszemlére kivétettek. Van és nincs. Ellátva a zemplénvármegyei ható­ságok igazolványaival és az azokra vezetett záradékokkal, fölmentem f. hó lö-án Budapestre a belügyminisz­tériumba, hogy személyesen vegyem ki az útlevelemet. Ott azonban nem csekély meglepetésemre azt a kelle­mes hirt nyertem, hogy útlevelemre vodatkozó iratok oda még meg nem j érkeztek, ott még sohasem voltak. I Ezt nagyon különös dolognak tar­tottam. miután az alispáni hivatal- : ban arról biztosítottak, hogy a fel­terjesztés már régen fenn van a mi­nisztériumban. fia már az én útlevelemet nem tudtam kivinni, utána jártam, vájjon | néhány idevaló ember útlevél ügyén nem tudnék valamit lendíteni, ki azt hónapok óta hiába várja. De hát a dolog úgy állt, hogy az útlevél osz­tály igazgatója egyetlenegy zemp- lénmegyei útlevéllel sem tudott be­számolni, mely elintézetlenül hevert volna az asztal tetején. (De hogy j mi hevert a fiókban elintézetlenül? arról nem adott szám ot) És azt állí­totta, hogy minden' zemplénmenyei útlevél, mely egytől egyig munkások útlevele volt. néhány nap előtt el lett küldve Zemplénbe a vármegyé- ! hez. Most már haza jőve meglepeté­semre itt találom útlevelemet junius 6. kelettel. És erről az útlevélről a .magas beliig)' minisztériumban 7 nap­pal később sejtelemmel sem bírtak; sőt egyenesen azt állították, hogy egy papi ember számára utlevéliránti fölterjesztés nem is történt Zemplén- vármegye részéről. Pártfogoltjaim, -kik biztosra vették, hogy végre valahára útlevélhez jut­nak, a vonatnál várták rám, ahol azt az utasítást adtam nekik, hogy men­jenek az alispáni hivatalba, ott meg­kapják útlevelüket, mert biztosra vettem, «hogy állnia kell annak, amit a minisztériumban mondtak nekem. Ok el is mentek s az az egyik hi­vatalban azt mondták nekik, hogy útlevelük itt van. a másikban is azt mondták, hogy már leérkezett, a harmadikban pedig azzal kecsegtet­ték meg, hogy útlevelük felől még sokáig nyugodtan alhatnak, amíg az leérkezik. En csak azt szeretném tudni, vaj - jón Zemplénvármegye tanul ren- ! det a minisztériumból, vagy pedig I a minisztérium nemes Zemplénvár- megyétől. De bármelyik legyen is a tanitómester a kettő közül, a egyik mindenesetre méltó tanítványa a má­sik. V.S. HÍREK. A csendes ur. Érdekes jelenet játszódott le az újhelyi, Rákóczi-ünnep bankettjén. Az egyik asztalnál egy őszes úri ember ült, vele szemben pedig a nagyváradi függetlenségi párt el­nöke, Szakoly Tamás. — Be voltak ugyan mutatkozva egymásnak, de bemutatkozáskor nem igen szokták az emberek egymás nevét j megje­gyezni, úgy, hogy itt se tudta egyi- j kük se, hogy voltakép ki a másik. Hanem azért persze beszélgettek. Búza Barna beszéde nagyon tet­szett Szokolynak■ Mert csak ez volt egy kicsit erősebb hangú és ellen­zéki szellemű beszéd. Ki is fejezte a tetszését, s a beszéd alatt sokszor helyeselt, tapsolt, s többször odaszólt az őszes, úrhoz :- Ez már jól beszél! — Ejnye de igaza van ! — Lám, ez az igaz ! — Nagyon okosan beszél! Mikor pedig befejezte Búza a be­szédét, még avval is megtol dta Sza­koly a dicséreteit : — Ezt az embert kellett volna felküldeni Zemplénből a képviselő- házba! Miért nem küldték fel? Az őszes ur azonban nem felelt, sőt kínos némasággal és kellemetlen feszességgel hallgatta végig Szokoly dicsérő megjegyzéseit. Az az úr ugyanis véletlenül épen — Dókus Ernő volt. — Junius—augusztus. — A junius—augusztusi negyed al­kalmával bizalommal kérjük ama tisz­telt előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, az előfizetés megújítására és lapunknak ismerőseik körében való terjesztésére. — A kiadóhivatal. — Áthelyezés. A m. kir. földmive- lésügyi minisztérium Neugebauer Sán­dor szolnoki kir. főmérnököt hason minőségben a helybeli kir. folyam­mérnöki hivatalhoz, — Pap Sándor helybeli kir. állatorvost pedig hason minőségben Budapestre helyezte át. Kinevezés. A m. kir. földműve­lésügyi minisztérium Csermák Károly komáromi lakos ok'e\»elos mérnököt a helybeli' kir. kuitúrmérnökséghez napidijas mérnökké nevezte ki. A füg ;etlenségi kör tagjai felkéretnek, hogy a sárospataki főiskola vasárnap il. e. 9 órakor megtartandó Rákóczi ünnepére mi­nél számosabban megjelenni és e szándékukat a kör háznagyánál bejelenteni szíveskedjenek. A kör ugyanis a ho/.zá érkezett meghí­vás folytán elhatározta, hogy a hazafias és méltónak ígérkező ünnepélyen testületileg vesz részt. Tehát menjünk mindnyájan. — A sátoraljaújhelyi városi kaszinó választmánya f. hó 17-én ülést tar­tott Kossuth János alelnök elnöklete alatt. --- Kaszinói tagokul felvették : Kiss Jenő, Mizsák József. Gecsey ■ Jenő és Rakmányi Jenő. urakat. Jurcsó Ágoston jegyzőnek állásáról való leköszönését tudomásul vették és a jegyzői ügyek vezetésére Kovák Gyula könyvtárnokot kérték fel. A felszaporodott hátrálékos tagsági di­jaknak törvényes utón leendő behajt tásá elhatároztatott és ezzel hsépy István ügyvéd, kaszinói -ügyész bí­zatott meg. Még e hóban megtartja a kaszinó) rendes közgyűlését, melyre a meghívók e napokban széjjel kül­detnek. Ezek után a kisebb folyó ügyeket intézte el a választmány. — Az eperjesi függetlenségi párt nagygyűlése. Az eperjesi független­ségi és 48-as párt alakuló nagygyű­lését. mint jeleztük, í. hó 14-én tar­totta az ottani vigadó nagytermé­ben. A közönség száma másfél ezer volt és zsúfolásig megtöltötte a nagy- termzt. A gyűlés érdekességét nö­velte azon körülmény, hogy az or­szággyűlési függetlenségi és 48-as párt Benedek János és Ssalay László képviselőkkel képviseltette magát a gyűlésen. — Az érkező vendégeket hosszú kocsisor kisérte be a vasút­ról a gyűlésre, amely délután 3 óra­kor kezdődőit. Csatáry Ágost dr. el­nök üdvözlő szavai után Sztehló Já­nos dr. ügyvéd tartott szép tartalmas beszédet, amelyben a függetlenségi párt céljáról és jogosultságáról be­szélt Sárosvárínegyében. Ezután az országgyűlési függetlenségi párt két kiküldötte beszélt. Szalay László képviselő örömének adott kifejezést, látván azt a nagy lelkesedést, amely a megalakult párt tagjait munkára serkenti. Benedek János képviselő is szivesen üdvözli a megalakult pár­tot és beszél azokról a nagy károk­ról, amelyek nemzetünket érik a mai kormányrendszer mellett. Nem elég a szivek mélyén táplálni a nemzeti törekvéseket, ki kell azokat vivni. A jogainkat gyaknroJni kötelesség. A megalakult párt munkájához si­kert és áldást kíván. Líptay Lajos ág. ev. lelkész a vármegyéből ösz- szegyűlt nagyszámú tótajku lakos­ságnak tót nyelven tartott hazafias beszédben magyarázta meg a füg­getlenségi' párt törekvéseit. Ezután a tisztviselő-választást ejtették meg. Elnök lett: Csatáry Ágost dr. órvos egyetemi magántanár, alelnökök;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents