Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-17 / 48. szám
4. szám (48.) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, junius 17. ada itt S.-Patakon, amidőn a halálra ítélt áruló Bezerédy Imrének megakart kegyelmezni és fájó szívvel csak akkor egyezik kivégeztetésébe, mikor hadseregének egy tekintélyes része kinyilatkoztatta, hogy azonnal leteszi a fegyvert és nem harcol többé, ha az áruló kegylmet kap. E mellett azonban legkövetkezetesbb. legkitartóbb, legállhatatosabb volt feltett céljában, midőn serege már szinte megsemmisült, maga már Lengyelországban volt, a külhatalmaktól segélgt nem nyert: még akkor sem helyeslő, hogy Károlyi Sándor alkudozásba bocsájtkozott, sőt megfenyegető és majdnem megátkozd őt; és minden vagyonáról lemonova önkéntes számkivetésbtn halt meg. De azért nem hiába küzdött, megmenté a kiirtásra Ítélt magyar nemzet léteiét, alkotmányát. Azért küzdött, miért mi is harcoltunk egy fél század előtt, és bár a mi hadjáratunk sem végződött fegyvereink diadalával, mi sem hiába harcoltunk. Hazánk állapota azonban még távol van attól a miért küzdöttünk és harcolt Rákóczy Ferenc hazánk önállóságáért, a többi tartományoktól való függetlenségéért és a ki ez ellen akadályokat gördít és ellene küzd, nem érdemes, hogy lábát e szent helyre tegye, de mi küzdjlink — nem fegyverrel, tűzzel vassal, de ésszel — csügedtlenül és lankadatlanul, hogy vármegyénk ismét a Rákóczi^ vármegyéje, és hazánk a Rákóczi országa legyen. Az igazsághoz híven meg kell Írnunk, hogy Matolai szép beszédének hatalmas befejezése után mindössze öt-hat ember tapsolt és 'éljenzett, a nagy többség a nagy szégyenkezés kínos némaságával hallgatt azt a Rákóczy szülőhelyén kétszeresen súlyos vádként hangzó igazságot, hogy ha ők nem küzdenek is Rákócz}r eszméiért, lelketlenség akadályozni s üldözni azokat, akik küzdeni akarnak, akik ma is hived Rákóczinak, a függetlenség eszméjének. Megmozdult-é bennük a lelkiismeret, megszólalt-é a hazafias érzés, s ezért hallgattak megszégyenülten ? Megemlékeznek-é majd a mindennapi harcokban, is arról, amit az ősz patriárcha, a megtestesült tisztesség és hazafiság a szemükbe vágott ? S lesz-é ennek hatása rájuk, engednek-é pártgyü- lölségből ott, ahol becsületes hazafias törekvést látnak ? . Maf 'olai után . id. Bajusz József szavalta el óriási hatással, zúgó tapsok között alkalmi költeményét, a 48-iki honvédek hódolatáról Rákóczi szelleme előtt. A szép verset jövő számunkban hozzuk. A dalárda fejezte be az ünnepet a szózat éneklésével. * A bankett. Ugyanolyan sorban, mint kiment, bár nem ,ugyanolyan szép rendben vonult vissza az ünneplő közönség Ujhelybe, hogy a Vadászkürt szállodába készített közebédre gyülekezzék. Csakhamar megtelt a nyári helyiség a közönséggel, melynek soraiban hölgyek is szép számmal voltak. Amint Hadik főispán 2 órakor megérkezve elfoglalta a főhelyet, megkezdődött, az ebéd, a harmadik fogás után pedig ősi szók ás szerint a felköszöntők. Mecsner Béla, az ilyen alkalmak megszokot kitűnő szónoka állt fel először, s .az ő rokonszenves előadásában. csengő hangján lelkesen szép ünnepi beszédet, mondott az önzetlen hazaszeretetével magasztos nagy fejedelemről, Zemplénvármegye szülöttéről s legelső büszkeségéről. Üdvözölte a vármegye vendégeit, s a lelkes hölgyeket. A vendégek részétől Havas Rezső fővárosi tanácsos köszönte meg az üdvözlést,'s lelkes és lelkesítő, nagyhatású beszédet mondott a magyarság terjedéséről, erősödéséről, különösen a főváros magyarosodásáról, s evvel kapcsolatban a közel jövő törekvéseiről s reményeiről. Kis pauza után Eelállott a vármegye legszellemesebb szónoka, Szirmay István, s egy szép kurucz izü dikciót mondott. Ej^y francia diplomatának avval a mondásával kezdte : „Vakard meg az oroszt, előtűnik alatta a kozák.“ így vagyunk mi is. Vakard meg egy kicsit a mameluk magyart és előtűnik a Kuruc. Mert kuruc ebben az országban mindenki, s csak az eszközök külömbözők, amelyekkel a célt el akarjuk érni. Zemplén mameluk megyének látszik, mert mind a nyolc képviselője mameluk. De most megmutatta, hogy kuruc lélek lakik benne is. Ezen a kuruc ünnepen élteti a legkurucabb vármegyét Hevest. Hevesmegye alispánja, Majzik Viktor lelkesítő szép szavakban köszönte meg az üdvözletét, s éltette a mai szép nap egyik hősét, Am- brózy Teréz kisasszonyt. Sopronvármegye alispánja szólt azután, elmondva, hogy nem tudja elhinni Szirmaynak, hogy Zemplén vármegye mameluk, mert a mai ünnep lelkesedése, a történeimi emlékek felidézésétől ragyogó arcok arról biztosítják, hogy Zemplén most is az a kuruc vármegye, ami valaha volt. A kuruc vármegye kuruc érzésű fiait élteti. Azután Búza Barna állott szólásra, s körülbelül ezeket mondta: Felséges urunk és fejedelmünk, 11. Rákóczi Ferenc dicső emlékezetének mai szép ünnepén reggelre kelve kezembe vettem Magyarország törvénykönyvét s újra elolvastam annak legsötétebb *és legszégyenletesebb lapját, az 1715. évi 49. törvénycikket. Az van ott a magyar nemzet akarataként kimondva, a magyar király ke- zeirásával szentesítve, hogy Rákóczi Ferenc áruló volt, hazának ellen sége, az igazi szabadság felforgatója volt. S ennek az elolvasása most jóleső, kedves érzést keltett bennem. Mert ha látom azt a törvénybe irt istenkáromlást, azokat a holt betűket, s látom az élő valóságot, a nagy fejedelem emléke előtt egy értelemmel leboruló magyar nemzetet: csak még jobban megerősödik bennem az a meggyőződés, hogy emberi hatalom és emberi törvény felett van egy magasabb erkölcsi erő, amelynek puszta intésére mint hitvány lehellet foszlik szét minden törvény s minden hatalom, amely ellenkezik az igazsággal, a becsülettel és a szabadsággal. Es ha százszor törvénybe iktatja is törpe nemzedéke a szolgaságot, ezerszer fogja azt megcáfolni milliók szive, amely a szabadságért dobog. A Rákóczit kiközösítő törvény ma is érvényes törvénye Magyarországnak, s az a törvény mégis csak egy erőtlen, hitvány rongy papír, Rákóczi neve pedig örökkön élő szentség. Azok, akik azt hitték törpesé- gük elbizakodottságában, hogy egy törvénycikkel ki tudják tépni Rákóczi emlékét a nemzet szivéből, elmúltak mind, s emléküket legfeljebb a miattuk szégoenkező nemzet szivéből, elmúltak mind, s emléküket legfeljebb a miattuk szégyenkező nemzet szivéből, elmúltak mind, s emléküket legfeljebb a miattuk szégyenkező nemzet, megvetése őrzi. Rákóczi pedig él, s a trónok emelkedésén és pusztulásán túl, szolganemzedékek élethatárán túl élni fog örökké. Mert Rákóczi neve egy eszme: a magyar szabadság örök szent eszméje Ha Rákóczinak, ha Kossuthnak hívják is: mindig ugyanazon egy szent szabadság-eszme az, amely halhatatlan, inert hisz a szabadság egy az istenséggel. S ha eltérnek is a nézeteink a yapi politika irányaira s teendőire nézve, egyben megegyezünk: hogy mindnyájunk szivében ott él Rákóczi eszméje. Egyiknél mint megvalósítható törekvés, másiknál, mint imádság, mint kivihetetlen ábránd, de mindeniknél mint forró, epedő vágyakozás. Azért ünnepelhetünk itt együtt. Nem csak a múltak ünnepe ez : Rákóczi nem a múlt, Rákóczi a jövő! Szirmay István barátom — bocsánat a triviális kifejezésért, de ő mondta igy — a díszes társaság színe előtt megvakáródzott, s erre rögtön lehullott róla a csúnya labanc bőr s láttuk az ő igaz kuruc lelkét. Elhiszem neki, hogy minden mameluk ilyen, hogy benső valója minde- niknek kuruc. De adná isten, hogy jönne már a/, a nagy nemzeti vaka- ródzás, «mikor mindnyájan úgy le fogják vetni a mamoluk külsőt, mint most Szirmay. s újra kuruc lesz a magyar. Sopron megye alispánja azt mondta hogy ő Zemplénvármegyét kurucnak ismeri. Nem akarom kiábrándítani őt, csak igaz áhítattal s kívánsággal mondom rá a szavaira: ámen, úgy legyen! Hatalmas taps és éljenzés fogadta ezt a kis beszédet, még a mainelu- koknak is tetszett. Végül még Dókus alispán köszöntette fel formás szép beszédben a a. hölgyeket, az ünnep virágait, s aztán lassan szétoszlott a díszes társaság. A díszelőadás. A Rákóczi ünnep egyik legszebb része a városi színházban folyt le, hol Komjáthy társulata díszelőadást rendezett. A nézőteret és páholyokat sziniiltig töltötte meg a városunk és vidékünk lelkes közönsége, köztük Hadik Béla gróf főispán, Dókus Gyula alispán, Székely Elek po'gár- mester és a vidéki 'küldöttségek nagy része. Marthon Géza karmester Keler „Rákóczi nyitányával kezdte meg az ünnepi előadást, melyet Komjáthy János színigazgató szavalata követett, ki Szávay Gyula „Vitézi ének Rákóczi Ferencről“ ez, költeményt szavalta el nagy drámai tehetséggel. Majd Komlóssy Emma és Székely Gyula „Kurucz dalokat“ énekeltek, melynek lelkesítő és bus melódiája szinte megrázta a hallgatóság szivének minden húrját. Komlóssy Emma csudaszépen előadott „Liliomszál, gyönge liliomszál“ éneke pedig valósággal megrikatta a közönséget. A díszelőadás második szakát, „Rákóczy Ferencz fogsága“ ez. történeti színmű harmadik felvonásának előadása képezte. Rákóczit— Komjáthy, Bercsényit—Bartha, gróf Vayt—Székely adta elő. Mély hatással volt a közönségre az a jelenét, midőn Rákóczit Bercsényi Miklós az osztrák gazságok előadásával ráveszi, hogy fegyvert fogjon a hazájáért. Úgy ráillenek azok a jellemzések a mai állapotokra is! Gyönyörű pontja volt még a díszelőadásnak egy néma képlet: Rákóczi Ferencz az ónodi országgyűlésen. Előbb még Bartha adta "elő hatalmasan, nagy hatással Rákóczi üzenetét. A díszelőadás harmadik szakát Verő „1000 év“ ez. színmüvének Rákóczi jelenete képezte, amelyben Komjáthy Rákóczija mellett Komlóssy Emma pompás Ozinka Pannája tetszett legjobban, - ezután pedig Vágó Béla lépett a színpadra, ahol elszavalta lelkes, erős hangon Kun Bélának „Rákóczi hamvai“ ez. hatásos költeményét. Végül a kar pompásan énekelte el a Rákóczi indulót. Az összes szereplőket zajos ovációban részesítette a közönség. Jisza miniszterelnök. Eltemetettnek hitt átkos kor szak réme kezd kisérteni evvel a névvel. A jog, törvény, igazság hármas jelszavának helyét elfoglalja most ez az egy név, amely élő ellentéte, negációja ennek a három fogalomnak. Széli Kálmán megérdemelte a bukást egy nemzetellenes javaslat vakmerő és makacs erőszakolásával. És meg kell buknia minden kormánynak, amely ehhez a javaslathoz ragaszkodik. Ezért ugyan kár volt olyan temérdek bizalmat szavazni, annyi sok virslit elpusztítani Megbukhatott volna Széli a zempléni virsli bizalom nélkül is. Vagy úgy van talán, hogy Széli Kálmán, aki kibírta a hosszú obstrukciót, nem tudta kibirni a zempléni jegyzők s tiszttariók bizalmát s ebbe halt bele. Egy bizonyos: hogy a zempléni megyegyülés ép olyan lelkesen fogja majd szeptemberben Tisza Istvánt üdvözölni (ha ugyan élve marad addig Tisza), mint ahogy most Szélit üdvözölte. S fog majd ezután is minden képzelhető kormányt. Érdekes ksz látni, hogy a mi mamelukjaink, akik eddig teljesen lejárt embernek gondolván Tisza Istvánt, tai tózkodás nélkül szidták őt, s fejezték ki iránta való ellenszenvüket, — hogy fordítanak majd egyszerre köpenyt, s magasztalják Tiszát, mint magasztalták Szélit, meg minden elődjét. S a volt nemzeti párt, amely legnagyobb ellensége volt Tiszának, amely előtt már ez a név is vörös posztó volt, milyen megalázkodva fog most kullogni az eddig oly gyűlölt ember zászlója után. Kacagtatók, kétségbeejtően kacagtatók a mi politikai erkölcseink ! A magunk részéről nagyon örülünk ennek a fordulatnak. Jobb ha jön az erőszak, mert az fokozza a nemzeti ellenállást, és gyorsabban fognak kifejlődni az eredmények. S már csak azért is örvendetes a Tisza kinevezése, mert nagyon megérdemelt megszégyenítése ez Andrássy Gyula gról nemzetietlen viselkedésének. Ajánl- gatta magát az udvarnak a múlt kori hírhedt cikkében, s az a válasz, hogy vele szóba se állnak, de kinevezik kormányelnöknek az ellenlábasát. Úgy kell neki, s igy kellene járni mindenkinek, aki a nemzet ügyének megrontása árán akarja kinyerni az udvar kegyét, Az újhelyi megyeháza konyháján pedig készíthetik a virslit az uj kormánynak való bizalmi szavazathoz. A függetlenségi kör tagjai felkéretnek, hogy a sárospataki főiskola f. hó 21-én vasárnapon megtartandó Rákóczi ünnepére minél számosabban megjelenni és e szándékukat a kör háznagyánál bejelenteni szíveskedjenek. A kör ugyanis a hozzá érkezett, meghívás folytán elhatározta, hogy a hazafias és méltónak ígérkező ünnepélyen testületileg vesz részt. Tehát menjünk mindnyájan. SZÍNHÁZ. Szép, fényes, ragyogó akkorddal záródott le a tavaszi rövid színházi szezon, amely kellemes emlékű lesz nagyon sokáig előttünk. Csak az a kétség szomorít, hogy viszontlátjuk-é még ezt a kitűnő társulatot? A szin- iigyi bizottság szokott gondatlanságával még mai napig se intézkedett bizonyára nem is fog, csak az utolsó percben. Pedig okosabb lenne már most biztosítani magunknak jövőre is Komjáthyt.