Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-01-24 / 7. szám
7. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGIHÍRLAP Ezt az átkozott alapgondolatot látom még jobban megtestesítve az uj kiegyezésben, s ezért, gyűlöletes előttem ez a kiegyezés. Most még jobban össze Eszünk zárva, még job ban Konzerválva lesz ez az „ideális“ viszony. Pedig, ha meggondoljuk, hogy Magyarország a füdmivelés . mellett játszva lehetne iparos állam is, egész olyan mértékben, hogy minden ipari szükségletét maga fedezné, s nem fizetne érte másnak. — mig Ausztria sose lehet ilyen mértékben földművelő, állam — akkor beláthatjuk, hogy a mi szempontútokból bűn nem 10 esztendőre, de 10 percre is meghosszabbítani ezt a rabszolga ságot konzerváló gazdasági közösséget. Búza Barna Utóhang a kiegyezéshez Irta: Dr. Rudalí Xzsó. Mert a kiegyezésről ma már senki sem beszél ! Pénteken jött napvilágra. és amint vasárnap délutáni feketénket lenyeltük, már anaebronis- mus lett a kérdés. Nem is csoda! Hétfő óta új pikantéria foglalkoztatja a politizáló világot. Apponyi memorandumba foglalja minimumra redukált nemzeti kívánalmait, erre az agyon egységezett Széli pártban egy kis kavarodás keletkezett, melynek nyomán — e/. már természetes — megindiílt a variált és permutlát értekezletekkel kapcsolatos paktálás és formulázás. Kisütendő ugyanis, hogy a minimum az nem „valami" hanem „semmi“, sőt ennél is kevesebb, — továbbá *>gy illő formula, melyben Apponyi úr bocsánatot kér, hogv él és létezik. Ezzel készatreug Dei, a helyzet pedig »tisztult« ! Pedig egy élő-nalott politikus nekirugaszkodásánál és azonnali visszafordulásánál fontosabb kérdés a kiegyezés, és ennek legéletbevágóbb része : a vámtarifa, mert ezzel függ össze az a másik kérdés . lenni vagy nem lenni. Széli mama tehát a pénteki országos bálon bevezette az erőszakolt közösségben nemzett és többszörös tizenkettedik órában megszületett legifjabb csemetéjét: a kereskedelmi és vámszövetséget. Végigmértük a leányzót! Úgy a mint Széli mama kikészítette és messziről tekintve elég szép teremtés. Nyíló rózsa az arca, bizalmat ébresztő és bátorító mosolygó kék szemének tekintete, sugár a termete; — csak a mozdulatai bizonytalanok és óvatosak. De ez természetes is, hiszen ez első nyilvános szereplése Azonban közelebb húzódunk, fel is kérjük egy tourra. Es micsoda csalódás ! Az arcon ujjnyi vastagságú kenőcs és festék, rút, ellenszenves, mély ^ránezokaf takarnak : egyik szeme üvegből készült, a derekát átfogó kéz alatt csupa „gradhalter“! Széli mama, hogy is tudtad ezt a béna nyomorékot igy „kikészíteni“?! íme a Széli mama alkalmazta kenőcsök és »gradhalterek« : »A mezőgazdasági vámokat nagyban emeltük, és minimális vámtételek megállapítása által garanciákat szereztünk arra nézve, hogy ezeken a'ul leszállításnak semmi körülmények között sem lesz helye.« Es mi ujjongunk örömünkben ! Hiszen eminenter agrárállam vagyunk! Ujjongunk anélkül, hogy gondolkodnánk a kérdésen : a felemelt vámtételek folytán emelkedni fognak-e a gabonaárak ! Mert a magyar gazda- közönség érdeke csak az árak emelkedése által nyerhet kielégítést. A kérdésre pedig azt kell felelnünk, hogy a vámtételek felemelése nem fogja maga után vonni a gabonaárak emelkedését. És ne áltassuk magunkat azzal, hogy pl. a búza ára nálunk a világpiaczon uralkodó áraknál a contemplált minimális vámtétellel: 6 kor. 60 fil.-rel magasabb lesz. Mert áremelkedést a vámtétel , felemelése csak azon esetben idézhetne ( Id, ha a magyar és az j osztrák búzatermés nem haladná meg a magyar és az osztrák búzaszükségletet, vagy más szóval: ha a mi buzakivitelünk anem volna na* | gyobb az osztrák búza bevitelnél, : mert ez esetben a közös vámvonalon belül lévő fogyasztók kénytelenek lennének gazdaközönségünknek a vámtételt megfizetni, minthogy külföldről is csak a vámtétellel meg- ! drágítva kaphatnák a búzát. Csakhogy búzakivitelünk — mint általában a mezőgazdasági tenné nyékben — nagyobb, mint az osztrák bevitel. Vagyis mezőgazdasági terményeinket — akár termeszeiben, • akár liszt'alakjában —a közös vám- . vonalon kívüli piaczokon keli értékesítenünk. Ily körülmények között pedig a vámtételeknek az áralakulásra befolyása nincsen. Az árak ; contemplált magas vámtételeink da czára nálunk is a • világkereslet és világkinálat szerint fognak alakúim, és tisztán csak ezek szerint. Mert ha termelésünk csak százezer márkával haladja meg a szükségletünket —- pedig tényleg milliókra rúg ez a szún-r—és nem akarjuk, hogy ez a felesleg gazdáink, vagy malmaink raktáraiban megrothadjon, és megfúljunk a saját zsírunkban, akkor pl. Angliába és Brazíliába búzánkat és lisztünket a világpiacon uralkodó árak szerint le- ! szünk kénytelenek eladni, oly áron, hogy az orosz és amerikai búzával és liszttel konkurálhassunk. Ennek pedig természetes következménye, hogy a vámvonalon belül sem iesz- ; nek nagyobbárak. Vagyis a gabona- | árak nem azon faktorokbefolyása alatt ! fognak alakulni, mint ma, mikor nincsenek védvámos vámtételeink, és ez a magyarázata annak, hogy | Körber úr oly készséggel egyezett bele a mezőgazdasági vámok eine- j lésébe. írott mulaszt és komédia úgyis az egész ! Védvámos politikát űzni a nemzeti termelés azon ágában, mely ki- j vitelre számit, nemzetgazdasági ab- ! surdum, mert rég bebizonyított igaz- i ság. hogy védvámoknak jótékony | és fejlesztő hatásuk csak azon termelési ágaknál lehet, melyek a bel- ! szükségletet ki nem elégítik, melyek termelési képességét emelni kell. . Ez érteti meg velünk azt at Ínyt. hogy a mily észszerű és eredménnyel | kecsegtető — legalább agrár szera- i pontból az, mert egészen más a jogosultság kérdése --a német agrárok vámemelésre célzó küzdelme, ép oly hiábavaló, és csak fiaskóval végződhetik ez a küzdelem a magyar agrárokra nézve. Mert a né- | met mezőgazdasági termelés eem fedezi a német szükségletet, behozatalra van utalva, és igy a német mezőgazdák a vámtételt rásózhatják ; a fogyasztókra, de a mi mezőgaz- j dáink kivitelre vanDak utalva, és | vámemeléssel a kifejtettek szerint áremelkedést el nem érhetnek. De ha a mezőgazdasági vámok áremelkedést elő nem idézhetnek, i hogyan kívánhatja Széli ur hogy | ezt vívmánynak tekintsük, — a fes- | tó két természetes bájnak, az egye- j nesitőt valóságos természetnek? — És hogyan értsük meg azt, hogy ezen »vívmány« egyben ellenérték azon hátrányokért, melyeket az ipari vámok emelése folytán szenvedni fogunk. Olaszbor című múltkori cikkünkre egyik jónevű újhelyi borkereskedőtől az alábbi választ kaptuk. Ebben a válaszban az a legszomorubb. hogy igaza van: bizony nincs más segítség az oJasz bor ellen, mint a vámemelés. Mert ha nem hozzák be a Hegyaljára, hát behozzák máshova, s oda megy a lengyel kupec bort venni. A tanulságos válasz igy szól: Tekintetes Szerkesztő ur! A pártatlan igazság nevében, kérem a következő soroknak b. lapjában egy kis tért engedni: Becses lapjának f. é. 5. számában a napi hírek között „Olaszbor“ cim alatt megjelent közleményére legyen szabad következőkben válaszolnom: Távol legyen tőlem az a gzán- ! déle, hogy az olasz bort, vagy azt az »idegen származású« borkereske dót védelmembe akarnám venni, mert melyik ember fia, akinek egy csep agy veleje van a koponyájában, tagadhatná azt a szomorú tényt, hogy az olaszbor versenye a legká- : rosabb befolyással van a mi Hegy- aljánkra? En csupán azért nem találom helyesnek a t. szerkesztő fegy- ! vérét, mert e hely nem jó csatatér, innen nem találhatja a puska a célpontját. Tételezzük csak fel, hogv t szer- J kész tő. ur ezen köziemén vével ebben o szűk körben, a Hegyaljait annyiban eélt éri. h így a kereskedő a ! nyilvánosság felülvizsgálatától visszariad és olasz bort nein hoz már ide. Azt hiszik hogy akkor a külföldi borki - reskedők. ide özönlenének és a hegyaljai borkészletnek legalább a harmadrészét megvásárolnák ? Korántsem ! az orvoslás ez által még meg sem volna közelítve Miért? röviden megmondom. Elvitathatatlan tény, hogv az olaszbornak alcohol, extract és cukor tar tab mi roppant magas, úgy hogy Galíciának kitünően megfelel, ezért is az összes kis és nagykereskedők, kivétel nélkül Fiúméba ro- j hunnak-, és veszik az olasz bort oly | nagy mennyiségben, hogy legalább is az osztrák magyar flotta bátrad [evezhetne rajta. A múlt évi termé- | síinket nem is említem mert sajnos, ezt semmi áron nem akarják venni, hanem a kétévi kitűnő borainkat sem igen kapják, és ha néha néha nagyon ritkán, egy nagykereskedő itten vesz egy nehány hordót, akkor onnat 4—5 száz nagy hordót hozat magának. De boraink csekély I kelendőségének nem az az oka, hogy a kereskedők elrontották a Hegyaljának a hírnevét, mert most, mikor tnég a készletnek legnagyobb része a termelő kezében van, miért nem jönnek ide azt az első kézbül megvenni? talán csak a termelő nem fog nekik házasított bort eladni ? Világos tehát, hogy azért nem jönnek, mert nékiek az olasz jobb. Ezek után hasznos-e a Hegyaljának, ha már az olaszbor végkép is ki lesz irtva innen? En csak sok kárt látnék ebben, mert vannak külföldön olyan kiskereskedők és kimérők, akiit egy néhány hecto bor végett Fiúméba nem mehetnek, hát ezek még ide jönnek bevásárolni. mert a magyar kereskedőben több a bizalmuk, mint az otthoniban, s ezek mind az íz után mennek. nem kell nekik, könnyű, savanyú, drága, hanem csak erős. édeskés és olcsó bor. persze a minőséghez képest. Ha! vegyen ilyet itt a kereskedő? Ha nem lesz neki ilyen bora, hát bizony elkergetik még ezeket is innen, és akkor elmehet néhány nagykereskedő kivételével, a termelő és a kereskedő együtt koldulni. így áll ám a dolog ! E szűk helyről a védelmezés vajmi keveset ér, ottan kell orvosolni, a honnan a betegség ered: a vámot kell emelni legalább is harmincz fo Untra. Addig, ameddig ez nem lesz, addig borainknak nem lesz keletje. Kényszeríteni kell a magas vámmal, hogy a bort itt vegyék. Addig az olasz bor még előnyére van a Hegyaljának mert legalább # annyival több itteni bor fogy, amennyivel az olaszt házasítják, tehát minden igyekezetünk csakis arra irányuljon, hogy ha emelni fogják a vámot, hát emeljék áz említett összegre. Még csak azt akarom megjegyezni, hogy nem azért szólaltam fel, mintha cégünk különösen érdekelve lenne ezen kérdésben, amiről különben üzleti feleink is bizonyságot tehetnek, hanem, mert veszélyeztetett hegyaljai érdekeinket tartom szem előtt. Sátoraljaújhely, 1903. jan. 20-án. Kiváló tisztelettel: G. M. Szombat, jan. 24. Szép állapotok. Ha egy külföldi ember olvasta volna a hirt, mely- Mogyoróska, zemplémnegyei községről egy cigány vajda szomorú halálával kapcsolatban bejárta a lapokat, menten Ázsiára gondol és érdekes képet fest képzelmével Ázsia kulturális viszonyaitól Pedig nem lett volna igaza, mert Mogyoróska szép Magyarországon van. ez az ország pedig Európának egyik ékessége. Legalább igy gondoljuk mi. No,és ami e községben történt azt Ázsiában sem engedik megtörténni, ahol a népnek és a kazikátusnak fogalma van az istenről. . A történet egyszerű. Mogyoróskán — árják a lapok — összeomlott az iskola, melynek több év óta tanítója sem volt, összeomlottá templom. a parochia és a mai napig is romokban hever a magyar kultúra (is az Isten háza. Es romokban fog heverni a végtelen időkig, amig a g.'ep fid veri a romhalmazt és elfedi a helyid, ahol .az emberi lélek nyerte táplálékait. Ezek után pedig az a legszánalmasabb, hogy ilyen szomorú esemény egy cigány halálával kapcsolatban csak mellékesen. tehát a riport romantikussá”síért került a nyilvánosság elé. Ha ezt a szerencsétlen embert nem az iskolában boncolják fel, mely az aktus’ végeztével nyomban roinrnáomlott, a hatóság tudomást sem szerez az épület rozoga voltáról, épen úgy, mint nem szerzett a templom összedőltéről és arról, hogy egy községnek. amelyben legalább 40—50 tanköteles gyerek van, évek óta nincs tanítója. A nemzet kebelén belül egy nemzetre való hivatalos ember tömeg él, akiket az állam fizet, akiknek az állam, vagy a nemzet érdekei körül kell sáfárkodni, és mégis megtörténik. hogy egy faluban évek óta nem hajtják végre a kötelező népoktatásról hozott törvényt. Itt pedig nein sóhajthat fel senki, hogy hála az Egeknek, Magyarországon már csak egy falu van, ahol nincs hirdetője a magyar kultúrának és a hitigazságoknak. Meg lehetünk győződve, hogv közelebbről a mi megyénkben is van legalább 100— 200 olyan község, amelyben az iskola udvarát felverte a gyep. Pedig a tanügyi közigazgatásnak és felügyeletnek is megvannak a fölös számú közegei. Kerületi esperes, világi tanfelügyelő, egyházi tanfelügyelő, kerületi tanfelügyelő és sok-sok közigazgatási úr, akiknek kötelessége a törvény rendelkezéseit végrehajtani, vagy betartását ellenőrünk Es az itt. felsorolt méltóságok közül tudta-e csak egy is az újságok híradása előtt, hogy a többek közt Mogyoróskán a gyerekek és az emberek hasonlatos életet élnek az állatokéval ? Ha tudták, még nagyobb a bünük. Ha ők megtették a kötelességeket, még feljebb van a hiba. Ott ahol nagyhangú beszédeket mondanak a magyar kultúra terjesztése érdekében, ahol a magyarság védelmére és térhódítására gyárilag gyártják a teóriákat, melyek a gyakorlati életben csütörtököt mondanak, és sohasem találják el azt a lépést, mely valóban megoldaná a legjelentősebb kérdéseket. Ez a Mogyoróska egy kis tót község. Hatszáz ember lakja. Hog} ismeri az istent abból látszik, hogy templomot emelt neki. Tanulni is akart, mert iskolát építtetett. Jóra való nép. Érdemes arra, hogy soka- sitsa a magyarság számát. Tótul beszél, de sohasem tiltakozott az ellen, hogy gyermekeit a magyar nyelvre oktassák és egy generátió múltán a faluban magyar nóta hangozzék s templomában magyar ének
