Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-17 / 48. szám
48. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, junius 17. tette, elmondhatjuk, hogy a teljes megsemmisüléshez soha közelebb nem állott mint I. Lipót uralkodásának vége fele. Fájdalmas igazság, hogy inig a nemzeti öntudatnak a török uralom dúló rombolása alig volt képes ártani, addig a történelmi jogfolytonosság alapjára helyezkedett törvényes, de jogtalan eszközökkel uralkodó királyság csaknem a sírját ásta meg. Az ozmán uralom megdöntése csak a felcserélt jármot tette nehezebbé, mert az alatt a lelkiismereti szabadság is súlyosan szenvedett. Míg Európa nyugati nemzetei nemes kötelességtudással rótták le azt a nagy kölcsönt Buda visszavételénél nyújtott segítségükkel, a mely- lyel a magyar nemzetnek oltalmazásukban tanúsított példátlan vérpazarlásáért századokon át adósai voltak, addig a hatalom a kötelességből jogalapot formált Magyarország állami önállóságának megsemmisítésére, s hazánkat nem felszabadított önnállóságát vissza nyert országnak tekintette, hanem a fegyverrel hódított tartomány sorsára kárhoztatta, a nemzet vérét és vagyonát világ uralom versengésének erőforrásául használva fel. De a nemzet bízva igazságaiban, a melyeket soha föl nem adott állami önállóságának tudatából, uralkodó eskü és koronázás, hitlevél erejéből merített, élni akart, még p-dig nem szolgaként, nem a cesári eszme gőgös és telhetetlen hatalom vágyának egy büszke nemzet önérzetéhez méltatlan eszközeként, hanem mint a szabad nemzet, ura annak a földnek, a melyet immár 800 esztendőn keresztül hazának vallhatott, a melyen világtörténelmi hivatását az idegen népek tengerében súlyos küzdelmek, nagy szenvedések közt, de dicsőségesen betöltötte, a mely az európai polgárosodást végpusztulással fenyegetett mongol, majd izlam hatalmi árjainak hullámtörője volt. Egy felől az erőszak, a mely uralmának alapeszméjét a sötét lelkii és vérszomjas spanyol szellemből merítette, másfelől egy nemzet soha el nem évülhető törvényes igazsága ütköztek össze, és ez a versengés, miután fájdalom a hatalom és erő nem az igazságot szolgálták, vérbe és gyászba borították a szerencsétlen Magyarországot. Borzalom nélkül nem lapozh tjük annak a korszaknak e történelmét, a melyben a jogart a pallós helyettesítette, . amely ben az önkény sátán hada sokáig büntetlenül gázolt egy boldogtalan nemzet vérében és könnyében, gyakorta felülmúlva a legsötétebb kö zépkor barbárjait is, a kik áldozata iktól olykor legalább a gyors halál kegyetlen kegyelmét nem vontát meg. Más nemzetek is nyögték az ön kény igáját Európában abban a kor ban, az emberjogoknak a népek sza badságának sehol sem kedvezett An golország és a Németalföldi egye sült államok kivételével, annak í kornak a hadvezetése, diplomatiáj; nem volt tekintettel a népek szén védéseire más országokban sem, ja volt a legyőzőiteknek Európaszerte a hol a hatalmi féktelenség irgal mat nem ösmert, csakhogy más nem zetek szenvedései nem voltak vigasz talanok. mert azokat nem sulyosbi tóttá azon kegyetlen bizonyosság hogy az önkény a nemzeti lét el lei szegezi fegyverét. Ez a keserű po hár a magyar nemzet számára vol fentartva, mint a melyik a legárvábl volt Európa minden népei között. A himnusz költője ahhoz a felsé ges fohászhoz, a melyben Isten ál dását kéri nemzetére, mert „megbiin hődte a múltat s jövendőt“ bizonyán ennek a korszaknak az átérzésébő meríthette a legfájdalmasabb ihletet Mert nemzet soha igazságtalanabba és soha súlyosabban nem szenvedett Kész volt teljesíteni minden köteles séget, a melyet az alkotmány és í törvényesen gyakorlandó uralkodó hatalom megkövetelhettek, ontott! vérét a nemzet érdekében nem állt dinasztikus háborúban, hódolatta vette volna körül koronás királyát, mert a király iránti hűséget a magyar nemzet vérébe oltotta történelmünk szent hagyománya, de fajunk életösztöne is felismerte annak a szükségét, mert a másfél évszázadig tartott vérvesztés által elgyöngült nemzet sebei az alkotmányosan és ''ölesen uralkodó király hatalmának oltalma alatt gyógyulhattak be a legbiztosabban. Nem élt a nemzetben pártütő hajlam az alkotmány és a nemzeti önállóságot fenyegető „önkény“ ellen is ősi törvényeire való hivatkozással és türelemmel vértezte magát. Mikor a hatalom súlyát Magyarországnak az osztrák örökös tartományok közzé való beolvasztásával akarta növelni, Széchényi Pál érsek hazafias óvás- tételében nyilatkozott meg a nemzeti ellenhatás. Csak a mikor a legborzalmasabb rémuralom féktelenkedése a kétségbeesésbe sodorta nemzetünket — a mely csak a biztos de dicstelen pusztulás, vagy a bizonytalan szabadulás, de leg' alább is a dicsőséges halál között engedett választást — akkor nyúlt a megváltó fegyveréhez, akkor jötte halhatatlan fejedelmünk nemzeted felszabadítására. Holnap lesz 200 esztendeje m. t közgyűlés annak a korszakalkotó eseménynek, a midőn II. Rákóczy Fe- rencz alig pár száz főből álló csapatja élén megjelent hazánk határán azon a tájon, a melyen hajdan Ár pád hadai jöttek a honfoglalásra Bujdosók fogadják a Beszkidek alján. bujdosók, a kik az üldözött ma [ gyarságot jelképezték, akiknek a né[ I leikéből fakadt költészet egyszerű d( } bibliai fenségü verse szerint „Jobt j hát a darvakkal, vagy más madarak kai elbujdosni messzire.“ Rongyos I alig fegyverzett csapat volt az, kép télén a kor színvonalán állott, győzelmében elbizakodott ellenséggel ko moly csatát áílani. De a vágyban, i mely a nemzet reménye II. Rákócz Feréncz elé vonzotta őket, a magyai népnek a szabadságáért sóvárgot1 lelke nyilatkozott meg. Es kiröpül tek hüvelyeikből a kuruez kardok kezdetét vette az a nagy nemes küz delem, a mely az emelkedett haza fiúi érzés öröké kiapadhatatlan for rását fogja képezni. önkény,.! mely Magyarországot már könnyt prédájának tekintette, rémülve tér eszére, midőn zsoldosainak Becs sán czai nyújtottak oltalmat, mikor da czára az egyenlőtlen fegyverekké vívott nehéz küzdelemnek, aránylag rövid idő alatt néhány erősség kivé telével az egész ország hódolt meg szabaditójának. Mert az volt! H; nem is abban az értelemben min Vása Gyusztáv Svédországnak, Őrá niai Vilmos Brabantnak, ha nem i írhatta meg maga példátlan áldoza tokkal és példát'an szenvedésekké megszentelt küzdelmeinek eredmé nyét, de a kü/.delem nemzete szá mára megtermetté az óhajtott gyű mölcsöt, ha nem is azonnal érett a meg. Hatalmas tiltakozás volt a Ma gyarország állami függetlenségét ve j szelyeztető kényuralmi törekvés el | len, hatalmas kinyilatkoztatása annak hogy az élet becsét a magyar neinze előtt ősi alkotmányának sértetlenség! adja meg hogy Szent-István koro nája csak szabad nemzetet köthe egybe királyi urával, de kónyuriha talom forrásává az nem sülyedhe soha. A nemzeti ellenhatás ilyet erőteljes megnyilatkozásának törté nelmi jelentőségét és mélyrehatc politikai fontosságát az idő és körül menyek egyaránt fokozták. Egyrész a nemzet önbizalmának megerősi tése végett, mulhatlanul szükségei Ivóit annak a terjedni kezdett poli tikai hipókondriának elejét venni mintha a magyar nemzet csak joga nagyrészének feláldozásával válthatni meg a sivár tengŐdést, másrészt a sza bad király választási jogról való le mondás és az aranybulla ellentállási ja rád kának eltörlése után ugyszólvái azonnal tiltakozni kellett az égés Európa előtt az ellen a felfogás é törekvés ellen, a melyek a hatalom azon két alkotmánybiztositéknak a nemzet törvényes jogai közül való töréséhez fűzött, mintha Magyra- ország örökös királysága abszolút uralmat jelenthetne s a magyar birodalom az osztrák örökös tartományok közzé tartoznék. Mind ezeket a szatmári béke törvény erejével biztosította és juttatta kifejezésre. A szabadságharcznak ezen közvetlen politikai eredménye is nagy fontosságú volt. De a mi a hervadhatatlan babérkoszorút fűzte a nagy fejedelem homlokára, az a küzdelmeinek erkölcsi hatása volt, mert a kornak dicsősége, a melyet teremtett, örök időkre fogékonyé tette nemzete szivét a legeszményibb becsvágy számára felkeltve abban a szabadságnak elolt- hatatlan szomját, Nélküle nemzetünk dicstelenül pusztult volna el. Az embertelen kegyetlenség, a mellyel a hatalom uralmát gyakorolta, zendülésből zendülésbe kergette volna fajunkat, könnyű és biztos prédájává a vérszomjas ellenségnek, a melljel az egységes vezetés híján tömörülni nem képes nemzeti ellentállás sikerrel megküzdeni képtelen lett volna. Lassan kint a bujdosó szegény legények ágról szakadt hordáivá sülyedt volna a nép, a melyet se a nemesség, se a vármegyék árnyék hatalma meg nem oltalmazhatott volna az irgalmat nem ismerő szoldateszka üldözésétől, mely hordákat a'.tán du- vadak módjára kiirtani politikai szükség és emberiségi tekintetek által egyaránt indokoltnak tüntette volna fel a hatalom. Főnemességünket — tisztelet a kivételeknek — már Bécs magához vonzotta akkor, mert a kizsarolt és folyton sarczolt nép zendülései által nyugtalanná vált ország, a melynek központja sem volt. a tömörülésre a lehetőséget sem adta meg, mig Bécs biztonságot, udvari kegyet, elkobzott jószágokat ígért, mindinkább elvonva a hon fiait fájának érdekétől, belesodorva egy vészes idegen világba, a melyben a nemzet számára örökre elvesztek volna. A népet fegyver pusztította el, a kisebb nemességet a hanyatlás folyamatának természetes következménye, az elzüllés alja- sitotta volna el, a főnemességet az idegen szellem. A nemeslelkü nagy fejedelem gondviselésszerü küldetése ennek a végzetes elzüllésnek is gátat vetett. Mert a míg fejedelmi származásának, óriási vagyonának, korát megelőzött műveltségének és tudásának, lángoló hazaszeretetének, lo- vagias jellemének súlyával erős szerkezetet biztosított a jogos nemzeti i elientállásnak, s Európa udvaraival való, részint családi hagyományain, | részint személyes összeköttetésein I alapuló bizalmas viszonyánál fogva j a magyar kérdés európai fontosságának diplomátiai érvényt szerzett, Is igy kiemelte azt a népjogilag törvényesnek el nem ismert zendülés jelentéktelenségéből, addig, udvarának fejedelmi pompája, magyar szel- j leme, a nemzeti művelődésének a finomabb európai szokásoknak, a lo- I vagias ildomnak egyaránt hatalmas ! iskolájává lett, a mely fényt, meleget árasztott, az akkor sivár közéletbe I lüktető vért öntött a nemzettest dermedt tagjaiba, magához vonzotta a hazafias fő és köznemességet, sőt sokakat a bécsi udvar bűvköréből is. Az ő korszakalkotó befolyása által nem csak a vitézségnek, nem csak a harczi erényeknektüzóvel ujhodott meg a nemzeti szelleme, II. Rákóci Ferencz korszakalkotása társadalmilag, a közművelődés fellendítésével, a nemzeti öntudat hatalmas erejének életre keltése által is óriási hézagot töltött be történelmünkben. Bizony- : sága ennek a gazdag irodalom, a I mely a, fegyverek zajában is erős I virágzásnak indult, s népköltésze- tünknek csodás bájt kölcsönzött, dal {fakadt a nép ajkán, a melynek ütemei hol vérforraló hevet, majd a bus melódiái bánatos könnyeket fakasztanak. Tudjuk, hogy a kettő együtt másfélszáz évvel később is előbb a szabadság bölcsődala, majd az ellenállhatatlan rohamok harczi indulója volt. Az a szellem áramlat, a mely méltán a nemzet újjá születésének tekinthető, a — sajnos — rövid ideig tartó volta daczára is olyan termékenyítő erőt fejtett ki, olyan gazdag eszmei tartalommal töltötte meg a nemzet lelkét, a mely nemcsak megállította a germanisatió és a nemzet ellenes szellem vészes árját, de a melyet az idegen befolyás teljesen elnyomni minden törekvése daczára soha többé képes nem volt, sem az erőszakos, sem az annál is veszedelmesebb elaltató politika alatt. De a kuruez szellem feltámadt, valahányszor a nemzet szive nagyot dobbant. Macaulay a történelem bölcselő éles szemével a távolból is a kuruez szellem fellobbanását látja már a XVIII-ik században a trón oltalmában fegyveréhez nyúlt nemzet ellenség rontó rohamaiban, s a történetíró megfelebbezhetlen Ítéletével rója meg azt a hatalmat, a mely öntudatára nem ébredt annak a történelmi igazságnak már akkor, hogy az ősi alkotmányának és függetlenségének tiszteletben tartása mellett a magyar nemzet, nagy erényeivel legyőzhetetlen őre Szent-István koronájának. És a történelem nagy szellemidéző ! A régen porló hősök lelke szállott a nemzeti ujjáébredést munkáló íróink, költőink, művészeink, állam- férfiaink szivébe, láttuk a kuruez szellem egy másik hatalmas fellobbanását, midőn a lelkében szunyadó szabadság vágy által megifjodott nemzet, miután létének veszélye nélkül aludta át a siilyedés nagy éjszakáját, dicsőségesen foglalta el helyét Európa müveit nemzetei között, és az a szellem dobogtat ma is minden igaz magyar szivet. Minden sajgó sebére a nemzetnek gyógyító balzsam volt az ő áldott keze. Van egy jelképünk korából, egy emlékérem, az érezbe öntött ékesszólás maga. A három vallás papjai együtt élesztik a közös oltár tü- zét „Tápláljuk, hogy élesszük“, ez a jeligéje. Azt hirdeti már a XVIII ik században Rákóczy szelleme, hogv a hazafiság oltára közös minden magyar embernek, bármilyen módon imádja Istenét. Vajha ez az ige feloldaná nemzetünket a visszavonás történelmi átka alól. E/. volt m. t. ü. közönség a Rákóczy kora, a mely fölemelte a nemzetet, de a nemés vezér maga elbukott. A történelem géniusza annyi dicsőséges küzdelemért a vértanuság tövis koszorújával szentelte megosztoznia kellett nemzetünk megváltóinak sorsában. Midőn azt, amiért ólt, küzdött, hazája felszabadításának nagy müvét meghiúsulni látta: elbujdosott ■ megvetette a kegyelmet, a melyhez meggyőződésének árán juthatott volna, itt hagyta óriási vagyonát, a melyhez hasonlót kevés ember birt Európában, mint élő tiltakozás, mint nemzete igazságainak tanulság tévője törekedett az Európai udvaroknál hazája elévülhetetlen jogait megoltalmazni, ez irányú buzgalmának csak a halál vetett véget. Mindent elvesztett, a mi az életnek becset adhat. Mindenkitől elszakították, a ki s/.ivének kedves volt, gyermekeinek még a nevöket sem hagyta meg ä bosszúálló hatalom. A fejedelmek ivadéka, a szövetséges rendek vezérlő fejedelme, a német birodalmi herczeg, földrészünk egyik legnagyobb vagyonának ura a számkivetés gyötrő keservei között halt meg. Csak Istenbe vetett erős hitét nem veszítette el, azzal vértezve keblét ádáz sorsa méltatlan csapásai ellen. „Úgy élt mint egy szent, úgy halt meg mint egy gyermek“, Írja szivrehatóan Mikes Kelemen. A Golgothának, a melynek útjait be kellett járnia volt egy statiója, a legfájdalmasabb valamennyi között, midőn a hálátlanság viperája marta meg so'cat szenvedett szivét. Mert a méltatlanok követ dobtak rá, megakarták bélyegezni emlékét is, midőn a visszahatás politikája nagy
