Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-06-03 / 44. szám
Hatodik év 44. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, junius 3. P0L1TIKAI|UJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat viasza nem adunk. Szerkesztőség: Vakerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: ogősz övre 10 korona, fdlóvro 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fill é Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Wekerle tér 502. Hird«téseket a legjut&nyosabb árbán közlünk. y jövendölések. Irta: Zsindely István. Sárospatak, 1908 junius 2-án A nagy politikusok, az igazi államférfiak hatásának titka abban áll, hogy jó előre meglátják a jövő eseményeinek alakulásait, tisztán ítélnek a tárradalmi és állami életet mozgató ama nagy kérdésekben, melyekről csak homályos és zavaros képzet él még a tömegek j lelkében. Az uj czélokat, uj érdekeket ők tűzik ki legelőbb, ők bírálják meg az időt s annak alkalmas voltát az uj érdekekkel való fellépésre s ezeket legtöbbször ők is valósítják meg. Mert bár a politikában is igaz, hogy csak a jól megfigyelt tényekből lehet helyes következéseket vonni, s a megfigyelő képesség élessége, a történelemben megnyilatkozó kapcsolat figyelembevétele, a nép- psichologia ismerete megkönnyitik ugyan a jövőbe való bepillantást, de elegendőnek még sem bízó nyúlnak. Amint a költői müvek olvasása csak megkönnyíti, előse giti a költői tehetség kifejlődését, de nem teremti meg, úgy van ez a politikában is. A hétköznapi politikus és a nagy államférfi közt ugyanaz a távolság van, a mi a versiró és költő között észlelhető A politikai intuicio, ez a természet fölötti, isteni adomány csak a lángész sajátja, ez képesíti őt a helyes utaknak és czéloknak megjelölésével nagy tettekre, nagy alkotásokra. Amint a zenész a legnagyobb hangzavarban is megtudja klilömböztetni az igazi hangot a hamistól, a mint egy művész felismeri egy kép vagy szobor szellemét oly részleteiben, melyeket az avatatlan szemlélő nem tud észrevenni, úgy ismeri fel az igazi államférfi az egymással harcban álló eszmék, nézetek és törekvések közt azt, a melyben leg-; több az erő, az igazság s a melynek legtöbb kilátása lehet a győzelemre. Mirabeau megjósolja a francia forradalom eseményeit, az alkot- mányozó gyűlés után csakugyan a convent rémuralma következett, amint ő előre mondotta. Bismark felismeri a német nemzeti erő nagy jelentőségét, a szétszórtságból való kibontakozást proklamálja csakúgy, s másfelől átlátja, hogy Ausztriának a német szövetségben való vezető szerepe mellett sem Poroszország nagyságát, sem a német nemzet egységét nem lehet megvalósítani. Fel állítja a hires tételt, hogy ha máskép nem lehet, tűzzel és vassal kell Ausztriával szemben a német szövetségi viszony sebeit kiégetni s e gondolatot valósította meg, le- j küzdve minden akadályt, szembe-! szállva nemcsak a külfölddel, hanem olykor nemzetével, sőt saját királyával is, kinek forró könnyeit is felszántotta a hatalmas ember lángoló hazafisága s azon merész1 conceptiója, hogy előbb Ausztriát kell kiszorítani a német szövetség-: bői s e czélt csa« háborúval lehet megoldani. Cavour szintén a nemzeti egyesüléstől várja Olaszqrszág felszabadulását s midőn nagy .terveit veszély fenyegeti, épetiugy foglalkozik az öngyilkosság gondolatával, mint Bismarck — mi- j kor a porosz gránátosok 1866 ban átlépik Szászország határát, el van ; szánva, hogy ő is elhull az utolsó rohamban s legyőzetés esetén nem jön haza többé. Thiers, midőn bírálja HI. Napoleon irányát, kimé- | letlenül ostorozza az ő ingadozó! politikáját, megjósolja, hogy először Olaszország támad Franciaország ellen, majd a másik egységes állam Németország lógja megtámadni és megrázkód tatni Franciaországot, ami csakugyan be is következett. Kossuth szerepe e tekintetben Thierséhez hasonló. Bismarck királyával s utóbb nemzetével egyetértve viszi keresztül bámulatos müvét, Thiers és Kossuth csak felhivják a fenyegető bajokat de nincs módjukban azokat megakadályozni. Nemzetükhöz fordulnak mindketten felismerik a jövő veszélyeit, felemelik tiltakozó szavaikat, de az ösvény szélétől nemzetüket nem tudják már visszarántani. Midőn a magyar nemzet a 67-es alapra tér, meghatóan Írja Kossuth Deáknak, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep, de ne feledje, hogy Cassandrának igaza volt. A politikai intuitio, ez a csodás képesség nyilatkozott meg Kossuth ismeretes jóslatában s ma annyi idő múltán nem úgy találjuk-e, hogy a miért az ő lelke annyira aggódott, csakugyan bekövetkezett?'. Kossuth tudta jól, hogy a 67-es alap az opportunismusra, a megalkuvásra vezet, hogy emellett hazánk Ausztria járszalagára lesz fűzve továbbra is, hogy állami ön- i állóságunk a legfontosabb ügyekben épen nem feg elismertetni, az osztrák érdekek ellen a nemzeti jogokat kivivni nem fog sikerülni, tudta jólj hogy a megalkuvás politikája egyre nagyobb pusztítást fog véghez vinni a politikai erkölcsökben, hogy a hatal- ; mon levő párt minden eszközzel üldözni fogja azokat, akik erős : nemzeti ellenállással akarják az osztrák érdekek alól hazánkat fel- I szabadítani. Ha egyéb bizonyítéka nem volna is a 67-es alap kárhozatos voltának, a jelen politikai helyzet is eleg ennek igazolására. A kormánynak nincs költségvetése, in- demnitasa, közgazdasági kérdésekben a legnagyobb ingadozás és zavar áll elő ink, a quota k rályi döntéssel lett elintézve, itt vannak a horvát ese nyék, s ami a mai helyzetet előtt ézte : a civilista és katonái javaslatok, melyekben az udvar nem hajlandó engedményekre, a nemzet áldozatokra. Nincs egyetlen államférfi, aki a kiélésedéit ellentétek közt a kivezető utat megtalálná, senki se tudja mit hoz a legközelebbi jövő,, ha csak valami csodás véletlen nem segit rajtunk, úgy a szomorú helyzetből ki tudja, hogy lógunk kibontakozni. A hazafias és lelkes kisebbség elszántsággal száll sikra a nemzeti jogokért, a nagy többség némán és csüggedten hallgatja a fáradhatatlan szónokok szép beszédeit, s csak a közbeszólók csapatjának az ellenzéket j provokáló megjegyzéseiben ment ki úgyszólván az egész vitában a a nagy kormánypárt összes tevékenysége A kormány és pártja váltig mondogatják, hogy a kis- jsebbség a többségnek engedni tartozik, de maguk is érzik, hogy ez csak elmélet, melynek igazsága a mi viszonyaink között nagyon is precarius Precarius azért, mert az elmélet feltételezi, hogy valamely állam önálló állam legyen s feltételezi, hogy képviselete ne legyen meghamisítva. Ha Anglia, Franciaország hivatkoznak erre, ennek van értelme, (bár Angliában is nem egyszer előfordult, hogy a többség nem képviselte a nemzet érdekeit s e miatt a ház is feloszlattatott), de nálunk, a hol az Ausztriával való megalkuvás dominál a kormány táborá ban, a hol tehát idegen érdekek I a nemzetiekkel folytatnak küzdel- ! met a valóságban az elmélet nem állja ki a tűzpróbát. De nem állja ki azért sem, mert törvényhozá- [sunk, a képviselőházunk jelen szervezete oly választási rendszeren 1 nyugszik, amely 67 óta mindig az 1 uralkodó pártot szolgálja, s úgy jván összetéve, mint vármegyegyü- | lésünk, melyben a mindig a hivatalos elemeké, a hatalomé a döntő j szó, az elmélet tehát csak állami önállóságunk mellett s általános gyengeségének legnagyobb bevallása? Ha a kormányos sziklák közé vezeti a hajót, s minden percben rettegnek a benne ülők, hogy léket kap, feloldjuk-e a felelősség alól? Feloldjuk-e a felelősség alól a vasút vezetőjét, aki neki vezeti vonatát a pályán látható akadályoknak ? Vagy nem tudja-e Magyarországon mindenki, hogy a katonai javaslatok ellen a nemzet a végső erejéig fog küzdeni? lehetett-e ilyen feladatra vállalkozni az előrelátó politikának, midőn tudnia kellett az elháríthatatlan nehézségeket szül. Ha a kormány számolt tetteinek következményeivel, úgy a felelősséget nem szabad az ellenzékre hárítania, mely kitartással, önzetlenséggel védi a nemzet jogait, s amely ha nemis a hivatalos Magyarország, de a magyar nemzet biztatásából merít erőt a naponkénti klizde lemben. Kormányelnökünk hullámtörő gátnak mondotta magát, oly értelemben, hogy e gáton nem az osztrák érdekek, de a magyar nemzet ellenálló ereje fog megtörni és az ellenzék fog megsemmisülni. Eszünkbe jutnak e kijelentésre felsőbükki Nagy Pálnak az 1882-6 országgyűlésen mondott szavai: »A megáradt tengernek habjai egész tartományt elborítanak, s egy gyermek egy árkus papirossal akarja felfogni a mindent elnyelő elementumot.« Ez árkus papiros, melyre a megyék mübizalma van írva, melynek értéke sem több e papirosénál — nem fogja a felébredt nemzeti közvéleménynek habjait, a hazafias kisebbség kitartó munkásságát megtántoríthatni. Nagy kérdésekről, nagy jogokról, nagy áldozatokról van szó. Ezekben csakis a nemzet, s nem az uralkodó párt dönthet, melynek tagjai külömben sem nyilatkoztak ezekről választóik előtt. Fel kell oszlatni ezt az országgyűlést (a modus procedendit nem lehetetlen még most sem megtalálni) az uj választásokon hadd dőljön el a kérdés, akkor feloldhatja vagy megkötözheti kezeit a nemzet s ezzel határozhat hosszú időre jövője fölött. A MEGYE ÉS A VÁROS. szavazatijog (titkos községenkénti választással) mellett lehetne élő valósággá,. S midőn a kormány és pártja a kisebbséget teszi felelőssé, hogy obstrukciójával megakasztja az államgépezet működését, nem érzi e, hogy ez saját j X Megyebizottsági választások. A megüresedett megyebizottsági tagsági helyek betöltése czéljából szükségessé vált pótválasztások határidejéül f. évi junius hó 8. napját tűzte ki az alispán. A következő helyeken lesznek választások: 1. Az ulicsi választókerü. Lapunk 4- oldal.
