Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-05-16 / 39. szám

FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP

Kedden, 12-én est# indúlt el az újhelyi állomásról a küldöttség zöme, egyesülve a Helmecről s a Mező- Laborc felől érkező küldöttekkel. Hat külön kocsiban foglaltak helyet, s kényelmesen, kedélyesen töltötték az időt Pestig.

Útközben majd minden állomáson voltak csaolakozók. Szerencsen csatlakozott Tárcái község 18 tagú küldöttsége.

A budapesti központi pályaudvaron Nessi Pál orsz. képviselő, az egyetemi ifjúság, s a már előbb felment mintegy 50 zempléni fogadta a küldöttséget. Nessi rövid beszéddel üdvözölte az érkezőket, akik a kozmopo lita főváros falai közé elhozták egóz- séges magyar hazaszeretetüket. Az üdvözletre Pekáry Gyula elnök válaszolt, elmondva, hogy a Kárpátok aljáról jöttünk a Duna partjára, hogy támogassuk az ellenzék lelkes kiiz delmót, amelyet szivünk mélyéből helyeslünk.

Az egyetemi ifjúság küldöttjének, Grünbaum Lajosnak üdvözlő szavai után a küldöttség a Balaton kávéházba ment, s ott reggelizett. Onnan indultunk fél 9 órakor Nessi vezetése mellett az országházba. Permetező esőben a 48-as nemzetőri zászló alatt vonultunk végig a Kerepesi-uton, Károly- és Yáci-köruton, Alkotmány utcán a parlament elé, énekelve a Klapka-indulót, Szózatot, a Kossuth- nótat, s a mi újhelyi nótáinkat.

A parlamenti épület kupola-ter mében gyűltünk össze, s itt már — pontos összeszámítás szerint — 246-an voltunk zempléniek.

A szalontaiak s margittaiak 800-as küldöttsége után vonóit be a zempléni küldöttség a fogadóterembe, s ott félkörben állt fel. Ott voltak : Nessi Pál, Barabás Béla, Papp Elek, Lengyel Zoltán, Papp Zoltán, Szatmári Mór országgyűlési képviselők, s még többen.

Pár perc múlva jött Apponyi, s megállt a küldöttség előtt, Kossuth Ferenc bemutatva a küldöttséget, s annak vezetőjét, Matolai Etelét, erős, szép hangon adta elő a küldöttség célját.

Kiemelte beszédében, hogy a mai nehéz viszonyok között nagy fontosságot kell tulajdonitani annak, hogy a magyar nép szive feltárul és kívánsága megnyilatkozik. Magyarországnak nincs egyéb oltalma, mint a közszellem ereje és aki a magyar hazát szereti, az tisztelettel hajlik meg a nemzeti akarat mostani impozáns megnyilatkozása előtt. Ez a közvélemény, amely megnyilatkozásában ide hozza a parlament elé kívánságát, megérdemli azt, hogy a számos kérvény ne csak sablonszerű elintézésben részesedjék.

Apponyi vontatottan mondta el az ő százszor elmondott, közismert sablonos válaszát.

Válaszában kijelentette, hogy kétségtelenül nagy sulylyaí bir a törvényhozás előtt a haza bármily számú polgárának megnyilatkozása. Hivatkozott arra, hogy ő mostani állásában politikai nyilatkozatot nem tehet, nem mintha — mondá — ő egyénileg kerülné a politikai harcokat, hanem állása az ország iránt olyan kötelességet ró reá, amely az ország alkotmányának érintetlenül, zavartalan nyugalomban való megtartásának szempontjából fontossággal bir. Örül, hogy alkotmányosan gyakorolják jogukat, ez is reményt nyújt neki arra, hogy a megoldás teljesen alkotmá nyosan és a törvények értelmében fog létrejönni. Kérte azután a polgárokat, hogy az alkotmányossághoz ragaszkodjanak a polgári kötelességek terén is.

Azután előállott Matolai Etele s az ő jól ismert megható hangján s modorában mondotta el, hogy a Kárpátok aljáról jöttünk, hosszú, nagy utat téve, hogy hírül hozzuk Zemp- lénvármegye népének óhaját, s midőn ezt tesszük, csak pár szóval toldjuk meg kérelmünk indokolását,

39. szám (2.)

hogy szegények vagyunk, nem bírjuk a terheket.

Székely Albert közbekiáltott: Ezer útlevél jött a múlt héten is Zemplénbe !'

Apponyi, aki már Kossuth beszéde alatt :s valami hihetetlenül savanyú keserves arcot vágott, erre még savanyúbb 1 tt s csak annyit mondott:

— Ajánlom magamat! — s feltűnés nélkül sietve távozott.

A küldöttséget pedig a képviselők a karzatra kalauzolták, s onnan néztük egy darabig az ülést.

Délben a Gambrinus étteremben ebédeltünk, s délután 4 órakor kivonult a küldöttség szintén az ősi zászló alatt s gyalog a Kerepesi-te- metőbe, Kossuth Lajos sírjához. Soha el nem felejthető, megható jelenet volt, mikor a szent szent sir előtt megállt a zarándok csapat, s a Szózat elóneklése után Matolai Etele szivreható hangon mondotta ezt a j rövid szép beszédet:

„Minket a távol éjszak-keletről aj hazaszeretet indított meg és hozott ide a fővárosba, hogy tiltakozásunkat a nagy megterheltetés ellen a j melyet a katonai törvényjavaslatok reánk rónának a képviselőház elébe j juttassuk.

De ha már elzarándokoltunk a fővárosba, nem követhettük el azt a bűnt, hogy el ne zarándokoljunk vár- j megyénk szülöttjének, hazánk leg-, nagyobb fiának, vagy talán helyesebben mondanám — hazánk attyá- nak a dicső Kossuth Lajosnak sírjához, mert hogy van hazánk — s! ha nem is olyan a milyenért ő bűz- i gólkodott, — ha nem is olyan a milyenért a hívására fegyvert fogtunk j és e zászló alatt is harcoltunk, — de I mégis van hazánk a melyet Magyar országnak neveznek — azt csak neki köszönhetjük, — méltán nevezhetjük tehát őt a haza attyának.

Eljöttünk tehát az ő sírjához, és letesszük arra koszorúnkat annak jeléül, hogy azon vármegyében a mely őt a hazának (Szülte, számosán vagyunk akiknek' sziveikben ugyan azon hazaszeretet dobog, a mely az ő szivébe lobogott akik az ő eszméiért buzgólkodunk az ő törekvéseit tűztük célunkul magunk elé, akik az ő tanait feltétlenül követjük, és azok megvalósításán csiiggedetlenül fáradozni halálunk órájáig meg nem szűnünk.

Dicső Kossuth Lajos apánk meg- dicsőült szelleme ! ha enged az Isten ott fenn a más világban tudomást venned hazád sorsáról, a melynek itt e földi életben egész lelke- dett, szivedet, egész valódat szente- léd, tekints áldólag törekvéseinkre és kérleld az istent, hogy ha nem lehettél szerencsés független boldog hazában végezned, legalább áldott poraid független boldog haza földében nyugodjanak!“

Azután Dr. Székely Albert letette a sírra a szép babérkoszorút, melynek nemzetiszin, szalagján es a fel Írás van : Édes apánknak — Zemplén fiai.

*

A ktildöttségi tagok nagy része azután még 2—3 napig is ott maradt a fővárosban.

j\essi pál orszgy. képviselő beszéde

a s.-a.-ujhelyi népgyűlésen 1903. V. 10.

Képviselő-vendégünk népgyűlési beszédét a következő bő kivonatban közölhetjük

Messze vidékről, egy nagy magyar vármegyéből, Somogyből jöttem ide a szivem sugallatára, mert nem tudtam elképzelni, hogy Kossuth vár megyéje ne lelkesülne Kossuth eszméiért.

Régen hatalnas volt a magyar, de immáron négyszáz óv óta reáfeküdt a nemzet testére egy átok, a Habsburg ház politikája, a melynek czélja elnyomni, elgyengíteni lélekben testben a magyar nemzetet, A gyengítés, elszegényités az eszköz,

mert jól tudja Bécs, hogy ha erősek, gazdagok lennénk, nem bírnának meg velünk.

Mi történik most ? Fel akarják emelni a hadsereg, — az osztrák hadsereg létszámát. Mert olyan ez a mi hadseregünk, mint a plébános tyúkja. Az egyszeri plébános vett egy tyúkot, mikor a gazdasszony meglátta, azt mondta, „jajj be szép ezatyuk“; a másik héten már igy mondta, „de szép is ez a mi tyukunk, — s a harmadik héten már igy dicsekedett : milyen szép tyuk ez az én tyúkom. Ausztriával ép így vagyunk. Mienk a teher és az osztráké a tyúk. S ezt a terhet most megint emelni akarják. Pedig bolond az az építőmester, a ki a pillérekre annyi terhet akar rakni, amennyit az el nem bírhat. Ha az államépületre annyi terhet rónak, amennyit el nem bírnak a pillérei : a nemzet, — bizony összeroskad az is.

Bocskai, Bethlen, Rákóczi a haza szabadságát, függetlenségét Írták zászlójukra, s dicső harezukat vér- befojtotta az idegen hatalom. Ma is hasonló harcz folyik odafenn békés fegyverekkel. S én, a ki ott vagyok, tapasztaltam, beláttam, s erős hittel hirdetem, hogy a harcz dicső győzelmének kivívásához nem kell ma már egyéb, mint egyetértés.

Ha a parlament kimondaná, hogy idegen hatalomnak, idegen hadseregnek nem szavaz meg egy katonát sem, szabad, független lenne Magyarország.

De régi átok nyomja a magyart.

Mohács gyászemlékű napja óta egymás ellen küzd a magyar. Akadtak mindig, s akadnak ma is magyarok, főurak, a kik az őseik által dicsőséggel szerzett nagy nevet, vagyont, befolyást és erkölcsi 1 súlyt nem átalják felhasználni saját anyagi boldogulásokra az által, hogy idegen hatalom, idegen uralom szolgáivá lettek, s azzá akarják tenni, oda akarják sülyeszteni a nemzetet is.

(Közben megered egy hatalmas zápor) Ne féljünk az esőtől, nem árt az nekünk, sőt elősegíti czélunkat, mert megtermékenyíti a földet, s igy gazdagabb, erősebb, hatalmasabb lesz a magyar nép.

Elhoztam önöknek, szeretett országos vezérünknek, Kossuth Ferencnek üdvözletét. Várja Kossuth Ferenc s várja az egész párt, hogy a nemzet hatalmasan talpra fogállani, odagyül a tilalomfa köré s odaálla- nak majd a hatalom elé kijelenteni neki, hogy nem adnak több katonát a császár seregébe. Eddig és ne tovább.

El fognak önök is jönni tanúságot tenni e dicső nagy határozatokról, eljönnek önök is Budapestre majd, mert nem tudom elhinni, hogy Uj- hely városának és Zemplén vármegyének hazafias polgársága ne szívvel lélekkel kívánná, hogy végre szabad legyen a magyar !

Szükség van a nemzet érzelmének megnyilatkozására különösen a mai nehéz időkben, mikor annyiszor arczul csapja a hatalom a nemzet legszentebb érzelmeit. A Gotterhal- téval, a a nemzetnek kottábaszedett gyalázatával már nem is akarok foglalkozni. De minden nemzet ősi joga a nemzeti nyelv. Évszázadok óta folyik a munka Bécsben, hogy a nemzetet ez ősi jogától megfosszák. Megakarják akadályozni, hogy fiaink magyarul beszéljenek. Idegenek, idegen gyűlölt nyelven parancsolnak gyermekeinknek.

De már nem tűrjük sokáig az idegen átkos uralmat, nem leszünk tovább Ausztria alázatos gyarmata.

Csak az a fa hozhat gyümölcsöt, a melynek gyökere jó fföídben van. Csak az a képviselő produkálhat hasznosat, az hozhat csak gyümölcsöt a nemzetnek, a ki mandátumának gyökere a nép szivében, a nép szeretetében van. Ez az igazi nép- képviselő. A kinek a megbízást nem nép szeretete adta kezébe, az nem is képviseli a nemzet akaratát. Hogy mit érez, mit óhajt, mit parancsol a nemzet, azt tapasztaljuk heteken át.

A nép érzelmeinek tolmácsolója az

! országgyűlésen ina a függetlenségi párt. Nem akarunk mi főispánok, miniszteri tanácsosok lenni, előttünk egy parancsoló szent czél lebeg csak — a nép java.

„Az nem lebet, hogy annyi szív hiába onta vért, az nem lehet, hogy oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átok súly alatt ! Nem lehet, hogy annyi szent akarat elpocsékoltassék a nemzet, az ország érdeke ellen. Harminoz év óta visszafelé haladunk, mint a rák, a nemzeti vagyonosodás, erősbödés terén. Es azok a képviselők, a kik a választás előtt a nép előtt állva mind azt ígérték, hogy nem emelik tovább a terheket, nem szégyenük, nem átallják napról-napra emelni az úgy is nyomasztóan súlyos terheket. Ha akkor azt mondották volna, hogy ujonczlétszámot, quotát, a civilistát felemelni akarják, bizony egyiküket sem választották volna meg. De hát ők akkor azt ígérték, hogy az önök érdekeit fogják szolgálni.

Megérdemelnék az ilyen képviselők, hogy kerületről kerületre járnánk s bizalmatlanságot szavaztatnánk nekik Mert a képviselőnek feladata az, hogy fáradjon, küzdjön, dolgozzon a nemzet, a nép javáért. Beszólni kell a képviselőnek az ország házában Az önök képviselőjük, pl. az újhelyiekhez szólok — nem beszél soha, s igy nem juthat érvényre sohasem az önök akarata. Remélem, hogy a jövőben beszédesebb férfiút fognak küldeni az országgyűlésbe.

Tisztelt polgártársak ! A civilistára a magyar nép évente 4 millió 650 forintot fizet. Ennyit ad a magyar nemzet évente az udvartartásra, azaz nem adja, de elvonják, elveszik tőlünk. De még ezt is keveselik. Ha még legalább volna magyar udvartartás ! De akkor se kérhetnének már emelést, mert több terhet nem bírunk el, de az már csakugyan orczátlanság, hogy olyanra kérnek emelést, a mi nincs is.

Ha iskolát akarna építtetni a község, s összegyűlne rá a pénz, s ezen aztán nem építenének, hanem másra költenék azt, ugy-e, ott teremne a főispán, alispán, főszolgabíró sőt a kir. ügyész is, de a mikor a magyar király udvartartására összegyűjtött pénzt az osztrák császár bécsi udvartartására költik, akkor nem történik semmi sem.

Nem nézi nagyon a kormány, hogy mire van a népnek szüksége, az dirigál, hogy mit akar Bécs és akkor a magyar tórdet-fejet hajt. Nem ismerik a nagy urak a nép fájdalmát, mert nem ismerik a népet. De ha ők is lejárnának ide önök közé, lelkesedést merítenének az önök becsületes szeméből.

Qsak önálló nemzet fiai lehetnek boldogok. És ha fáradsággal (nem törődve küzdünk mi is elveink megvalósítása után, akkor diadalra visz- szük Rákóczy, Bocskai és Kossuth lobogóját. Lelkesedés és erős kitartás kell ahhoz, hogy eredményeket érjünk el és én úgy látom, hogy a mag itt Ujhelyben, Zemplén megyében az önök szivében jó helyen van elvetve. Majd terebélyes, hatalmas fa fog ebből kinőni, csak az kell még, hogy a csemetét öntözgessük, ápoljuk s nagygyá lesz az.

Ha nincs szilárd elhatározás, győzni nem lehet. Amit elhatároz ez a nép- gyülés, a mellett ki is kell tartani. Es én elviszem a lelkes gyűlés képét Kossuth Ferenc elé, s megmondom neki, hogy ez a zempléni nép el van határozva küzdeni. Kérni fogom őt, hogy küldjön önökhöz apostolokat, s jöjjön le ő maga is hirdetni a szabadság és függetlenség eszméjét, s ha ő mellette lesznek, győzni fogunk.

Olyan a magyar nép, hogy az első hívásra nem ment el soha, de ha Kossuth Ferenc még egyszer azt üzeni, tudom, hogy eljönnek mindannyian.

A gyülekezési, kérvényezési szabadság elsőrendű joga a nemzetnek. Csaknem fontosabb, mint a választás. Ki van önöknél fejlődve az alSzombat, máj. 16.