Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-05-13 / 38. szám
Hatodik év 38. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, május 13. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Felelős szerkesztő: Kéziratokat vi83za nem adunk. Szerkesztőség : Vekerle-tér 502. Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér, — Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Kossuth vármegyéje. . Dicső honvédeink ősi zászlója alatt elindul Zemplénvármegye az ország fővárosába, hogy megvigye és megjelentse az ország gyűlésében Kossuth Lajos szülőföldjének igazi kívánságát, igazi akaratát Mert ki kételkedik benne, hogy azt kivánja, azt akarja ennek a vármegyének a »épe, amit a vasárnapi népgyülés olyan hatalmasan mondott ki: a magyar hadsereget, a független hazát Ezt kivánja, ez a szive vágya, lelke reménysége, s nem az, amit a vármegye meghamisított akaratának nyolc [képviselője hangoztat az országgyűlésben. Vagy van-é csak egy olyan ember is ebben a megyében, aki nem akarja hazája függetlenségét, aki nem akar magyarul vezetett, magyar zászló alatt magyar hazáért küzdő nemzeti hadsereget ? Nincs és nem is lehet. Mert külömben hazugság lenne itt a természet legszentebb törvénye, amely a leghitványabb, legalsóbb lénybe is beleoltotta a szabadság, az önállóság vágyát és ösztönét. A pince sötétjében kifakadó növényhajtás, amely sohase érezte még a napsugár melegét, belső ösztöntől hajtva nyúlik arrafelé, ahonnan a szűk ablakon át a természet éltető, szabad levegője ömlik a sötét üregbe. S elsorvad, elhervad, ha nem szíhat ma gába életet ebből az áldott levegőből Hát épen az ember lenne az isten legalábbvaló teremtménye ? Épen csak az embernek nem kellene a szabadság, a függetlenség ? S az emberek közt is épen Kossuth vármegyéjének a népe lenne a leghitványabb, — ellensége annak a függetlenségnek, amelynek itt születtek a legdicsőbb apostolai ? Ezekre a kétkedő, aggódó kérdésekre fényes, magasztos választ adott a vármegye népének vasárnapi nagyszerű gyűlése. Hatalmasan jelentette ki, hogy igenis hive a szabadságnak, a függetlenségnek, rajongó hive Kossuth eszméinek. Akik, mint Zemplénvármegye képviselői ülnek ott fenn az ország gyűlésében, azok nem Zemplénvármegye népének az akaratát képviselik. Az a nyolc mandátum, amely ezeket avatja a vármegye akaratának képviselőivé, nyolc hazugság, — szégyenitő, arcpiritó hazugság. Ezt megyünk elmondani, ezt megyünk bebizonyitani odafent. Tanúságot akarunk tenni arról, hogy még mindig Kossuth vármegyéje ez a vármegye, sőt most inkább, mint valaha A szent zászlót visszük magunkkal, amely alatt a zempléni honvédsereg vonult 48-ban a szabadságért küzdeni. Az alatt a zászló alatt megyünk mi is, hogy kivegyük részünket a nemzet felszabadításának most folyó küzdelmé. bői. S vezetőnk is annak a nagy küzdelemnek egyik legnemesebb alakja lesz: Matolai Etele. Büszkén emelt fővel megyünk az ő vezetése alatt. Egy hosszú, tisztes emberélet tapasztalata, rendületlen elvhüsége van mögötte, az fog szólani az ország fiatalabb képviselőihez, hogy ne adják oda könnyelműen mindazt, amit ő és baj társai vérük hullásával védelmeztek: a független állami léthez, a nemzeti hadsereghez való jogunkat Kossuth apánk hallhatatlan dicső szelleme vezéreljen becsületes küzdelmünk utain. Bizalom a kormánynak. Szerte rebesgetik a vármegyében, hogy a május 18-ikí megyegyüléssel bizalmat akarnak szavaztatni a kormánynak, s elítéltetni az obstrukciót. Hadik főispán szombaton, május 9-én este — amit még eddig sosem tett meg — 150 terítékű vacsorát adott, amelyre nagy számban voltak meghiva a megyei ellenzék vezetői is. Sokan hitték és mondogatták, hogy ez a vacsora előkészítője akar lenni a bizalmi indítvány megszavazásának, s mindenfelé puhító vacsorának nevezték. De csalódtak. Vagy mert eredetileg sem ez volt a céljuk, vagy mert a hangulatot nem találták kedvezőnek, — de tény hogy egy szó se esett a vacsorán a kormányról és az iránta való bizalom ról. Még csak felköszöntőt se mondtak Széli Kálmánra, — általában igen kevés felköszöntő volt, mindössze Meczner Béla, Fejes István, Novdk Sándor pataki főiskolai igazgató és id. Meczner Gyula beszélt, s már 10 órakor oszlott a társaság, (az ellenzéki rész egyenesen a függetlenségi körbe jött onnan, ahol Nessi társaságában még sokáig a legvigabb hangulatban együtt maradtak.) A megyegyülés meghívójában tényleg nincs is szó bizalmi indítványról de a függetlenségi párt mégis meglepetéstől tartva intézkedett, és a párt választmánya elhatározta, hogy a legerősebb ellentállást fogja kifejteni egy esetleges bizalmi inditvány- nyal szemben. Az újhelyi népgyűlés. Minden várakozást felülmúló nagy sikere volt a május 10-iki újhelyi népgyűlésnek. Pedig igazán csak rögtönözve hívtuk össze, — még a meghívó plakátokat is csak pénteken bocsátottuk széjjel. Hogy mégis olyan hatalmas számban gyűlt össze Zemplénvármegye számottevő értelmisége s polgársága, — az mutatja legjobban azt a mély és igaz rokon- szenvet s együttérzést, amelylyel az egész nemzet kiséri az ellen zék nemes küzdelmét. A Zemplén jóindulatú oktatásokkal látja el múlt szombati számában a népgyülés közönségét. Elmondja, hogy elkésett ez a népgyülés, mert a múlt hónapban még leüt volna értelme tiltakozni a katonai javaslat ellen, — de ha most tartunk népgyülést, annak olyan látszata lesz, mintha az obstrukciót s az exlex előidézését is helyeselnék. Hát legyen nyugodt a Zemplén: épen ezt akartuk kifejezni, és ezt is fejeztük ki. Hangot akartunk adni annak, hogy helyesnek, igazságosnak, jogosnak tartjuk az ellenzék küzdelmét, s az exlex minden hátrányát tisztán annak a vakmerőén makacs ellentállásnak a számlájára írjuk, amelyet a bécsi parancs előtt hajladozó kormány az egész nemzet kétségtelenül egyértelmű akaratával szemben tanúsít. Ezt akarta kifejezni, s ezt is fejezte ki az a népgyülés. Tehát nagyon is időszerű s helyénvaló volt épen most amikor a küzdelem a legválságosabb ponton van amikor legnagyobb szüksége van a nemzet jogaiért küzdő ellenzéknek a közvélemény önkéntes megnyilatkozásában rejlő erős erkölcsi támogatásra. * Nessi Pál orsz. képviselő érkezése. Szombaton estefelé érkezett meg Kossuth Perencz távirati értesítése arról, hogy az országgyűlési függetlenségi pártot a vasárnapi népgyü- lésen Nessi Pál fogja képviselni és hogy a párt kiküldöttje a szombat délutáni vonattal márelindult.(Ugyan- azon napra az ország minden tájékán 18 népgyülés volt már előbb egybehiva s igy többen most hozzánk nem jöhettek). A népgyülés intézői siettek ugyan a vendég érkezéséről a közönséget falragasz utján tudósítani, de a falragaszok már csak alkonyat táján voltak kiragaszthatók, — s a párt számos előkelő tagja a főispáni vacsorára is hivatalos volt. Mindamel- let Nessi fogadtatására az indóház- nál sokan gyűltek össze, hol is dr. Búza Barna üdvözölte nehány meleg szóval, mit a vendég, ki már a megismerkedés első perceiben a legkellemesebb benyomást tette, szintén rövid szavakban viszonzott. Az állomásról egyenesen a függetlenségi körbe vittük a vendéget, kinek tiszteletére az elvtársak nagy számban gyűltek össze. Ugyanitt vacsora volt, melyen a kör tagjai közül számosán vettek részt. A főispáni vacsoráról is ide siettek később többen, úgy, hogy a hangulat egyre kedélyesebb, lelkesebb lett. A vacsoránál természetesen pohárköszöntőkben és hazafias dalokban nyilvánult e hangulat. Legelsőnek Búza Barna emelt poharat és őszinte melegséggel üdvözölte Nessi Pált, kinek jelenléte kétszeresen örvendetes, mert alkalmat adott szemtől-szembe hangoztatni azt az üdvözletét, melyet a Gotterhalte ellen való fellépése és üldöztetése alkalmából a kör közgyűlése táviratilag óhajtott előtte kifejezni, de a posta- és távirdaigazgatóság a sürgöny kézbesítését annak idején megtagadta. Vegye tehát most át a hazafias elismerést, melyet testvéri együttérzés sugall. A zajos éljenek után Nessi Pál válaszolt és pohárköszöntője óriási lel- kesültséget okozott Megköszönte a szép fogadtatást, melynek első benyomásai máris arról győzték meg, hogy testvérek közé, édes otthonba jött. Felette őrvend tehát, hogy a pártvezér felhivá- sára készséggel vállalta el ezt a missziót, és mindenek előtt átadja Kossuth Ferenc meleg üdvözletét A politikai helyzet rövid, de beható ismertetése után foglalkozott Zemp- lénmegye, Kossuth és Rákóczi szülőföldjének múltjával, jelenével, és előadta, miszerint a párt központjában nagy megelégedéssel látják a függetlenségi érzelmű polgárság ébredését, mely hivatva van a vármegye becsületén esett csorbát kiköszörülni. Ennek támogatására, előmozdítására valamennyien készek, mert szent kötelesség e vármegyét a függetlenségi eszmék számára visz- szahóditani. Mint ennek az ébredésnek köztudomás szerint legfő tényezőjét, Búza Barnát élteti. Dr. Fried Lajos gyönyörű tartalmú és ép oly gyönyörűen előadott pohárköszöntőjében Kossuth Ffrenczet a mai magyar nép megváltójául, és az országot beutazó függetlenségi képviselőket apostolokul apostrofálta és ebbeli minőségében üdvözölte és éltette a kedves vendéget. Némethy Bertalan pedig reámutatva arra a nagy és sikeres munkára, melyet az itt felébredt polgárság eddig végzett, annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a vidék és a központ között az összeköttetés, a kölcsönös támogatás állandóvá legyen. Mert csakis ennek hiánya volt az ébresztés nagy művének akadálya, mig az együttműködés biztos sikert igér. Ebből a szempontból üdvözölte a vendéget. Nessi Pál mindkét köszöntőre sietett felelni. Válasza felette hatásos volt. Helyreigazította dr. Fried szavait, mert „megváltó“-ja a magyar népnek egy volt és marad: Kossuth Lajos, kinek hozzá méltó fia Kossuth Ferencz csak az ő földi helytartója. Apostolai pedig a párt nagynevű alvezórei, kiket ő és társai mint becsületes közkatonák követnek szívvel lélekkel, mert a szent zászló nálok kitűnő kezekben van. Ncmethy szavaira pedig biztosítja a pártot, hogy ha ezelőtt nélkülözték is, ezentúl nem fogják nélkülözni a zempléniek az anyapárt kitartó, állandó segítségét. ígéri és fogadja, hogy nemcsak ő, hanem társai valamennyien egész lelkűkkel, minden tehetségükkel velünk, oldaLapunk 4- oldal.
