Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-04-29 / 34. szám

34. szám (2) FELSOMAGYARÖRSZAGI HÍRLAP Szerda, ápr. 29. telődés, hanem a bosszú érzetét ápolta azok ellen, kik elegendő anyagi és szellemi függetlenség birtokában nyakukat a caudiumi igába meghajtani nem voltak haj landók. így azután nem is lehet csodálni, hogy ez az anyagilag egyre gyengülő nemzet jórészben áldozatává lett a politikai Oppor­tunismus kárhozatos rendszerének (Vége következik.) Egy röpiratról. Irta : Matolai Etele. E napokban a levélhordó egy rop iratot hoza hozzám, — szerzője vagy kiadója kivánt-é vele megtisztelni? nem tudom és nem tudom, ki a szerzője? Cime: „A Konvent hősök, irta: XYZ.“ Tajtékzik a független­ségi képviselők elleni dühétől, (azon­ban Kossuth Ferencet kivételbe te szij. Érdemes-ó vele foglalkozni, — nem tudom, de ő azt hiszi, hogy megmentette vele a parlamentariz­must, — sőt a hazát, ha rá hallgat- . nak ; ha nem, nem tehet róla. Pe­dig tulajdonképeni javaslat nincsen benne, tehát az nem lehet egyéb, mint hogy a függetlenségi párt egy­szerűen megsemmisüljön, vagy hogy Széli Kálmán absolut hatalommal dictátor legyen. — És ő?? . . . ügy látszik, nagyon érzi azon ér­vünk igazságát, hogy a kormánynak és az őt támogató többségnek azért nincs joga az úgynevezett katonai javaslatokat át erőszakolni és az ob- strukciót jogtalan erőszakoskodásnak bélyegezni, mert a kérdés a válasz­tásokon nem volt felvetve, az iránt tehát a választók nem nyilatkoztak. Érzi ennek igazságát és súlyát, és ezért legelőbb is ezt veszi ostrom alá. De miként érvel ellene ? — Ezt mondja: „Ámde azok az ellenzéki pártok és frakciók, melyek ma a kon- vent hősök vezérlete alatt össze-fog- nak, megmondták-é a választó nem­zetnek előre azt . . . “ Hát ugyan .hogy mondhatták volna, ha nem tudhatták, miről lesz szól? Vagy az ellenzéki képviselőnek előre kell megmondania szándékát: a kormány- pártinak nem ? Erre az érvelésre csakugyan rá lehetne mondani, hogy „mondj bolondabbat!“ „Nem mondták meg előre, mondja tovább, hogy akármilyen törvényes lesz is a kormányzat szelleme, akár­milyen kifogástalan lesz is a hata­lom kezelése, akármilyen becsületes lesz is a kormányzás rendszere, és akármilyen legitim lesz is a kor­mányt támogató többség: ők (az el­lenzéki képviselők) mégis lábbal fog­ják tapodni az alkotmányos parla­mentarizmus alapelveit“ stb. Hát ezt j. mint vádat egyszerűen visszautasít-' hatjuk. Itt a kormányzat szelleméről,1 a hatalom kezeléséről nincsen szó, j de van törvényhozásról, s a kormány és többség eljárása ebben nem légi-! tim, nem helyes; és az ellenzéki kép­viselő azért ellenzéki, hogy ellenezze ami nem helyes. Ezt csak nem szük­séges a választáskor külön megmon­dani ?! Megmondták-é a választó nemzet­nek előre, — kérdi tovább XYZ ur — hogy minden igaz ok nélkül az obstrukció rémuralma által fogják megfojtani az alkotmány életerejét . . . stb. Itt már a szerzőnek nem j csak higgadtságát, de őszinteségét is kétségbe kell vonnom, mert lehetet- j: lennek tartom, hogy az okot, mely i i miatt az ellenzék az utolsó fegyver-1; hez folyamodott, oly csekélységnek : tartaná, hogy azt mondhassa: „min j i den igaz ok nélkül!“ Hát 34000 ein* i bért és annyi milliókat áldozni — j; csekélység, vagy épen semmi?! Haj] megtámad az ellenség, akkor nem 11 34000, de minden ember menjen, aki í csak képes menni, és akkor, ha kell < utolsó fillérünket is feláldozzuk, hay szinte azt sem tudjuk, holnap lesz-é|< mit a szánkba tennünk. De nem er- s ről van szó: csak a békelétszámot akarják emelni, és erre és a béke- I felszerelésre milliókat költeni! Az a t 34000 kétszeresen számítandó, mert 1 nem csak ők vonatnak el polgári produktiv foglalkozásuktól, de a hon­maradottaknak nemcsak helyettük is, de rájok is kell dolgozniok. Tehát a nemzet anyagilag is ennyivel szegé­nyebbé tétetik. Es ennyi millióval!, amikor úgy is olyan szegények va­gyunk, hogy mostani adónkat is csak a'ig vagyunk képesek fizetni. Nem tudhatom XYZ ur kilétét, mert a névtelenség köpenyegével ta- karódzik pedig a ki ily erősen tá­mad, annak nyilt sisakkal illenék a küzdtéren megjelennie ; tehát hely­zetét sem tudhatom, de úgy sejtem, hogy ama felsőbb tizezer közé tar­tozik — (ha ugyan vannak ennyien ez országban) akiknek 10 vagy 20— 25°/0 adóemelés — semmi: a nemzet zömének helyzetét pedig nem ismeri, a szegénységről fogalma sincs. Ve­gyen tehát magának fáradságot ezt j is tanulmányozni és azután mondja, í hogy akik a nemzetet ettől meg akarják menteni, „minden igaz ok nélkül“ cselekszenek! Szép. igen szép XYZ. úrtól, hogy elösmeri, hogy a múltban „merev többség-uralmi rendszer uralkodott, mely évtizedeken át a parlamenti absolutizmusra építette hatalmát, és országszerte üldözte a független po­litikai meggyőződéseket és cinikusan törte össze az ellenzéket“. . . stb.— Ilyen erősen talán én sem mondot­tam volna ezt, mint ő. De hát mi­vel bizonyítja azo. axióma gyanánt oda vetett állítását, hogy most már nem úgy van? Semmivel! még csak nem is magyarázza, nem hogy bi­zonyítaná. Pedig mi a valóságban lényeges külömbséget nem tapaszta­lunk. Epen itt, saját választókerüle-1 tünkben is úgy történt, amint XYZ urirja hogy a kormány cinikusan törte össze az ellenzéket, még olyan kerü­letekben is, melyekben az ellenzéké volt a tényleges többség —'(ahol nem volt, ott nem kellett megtörni!). Abban nincs igazsága, midőn azt mondja: »Sőt a régi rendszer virág­jában soha sem láttuk bent a parla­mentben sem a honmentő obstruk- ciót! Pedig hát lett volna erre elég ok és elég alkalom!“ — Dehogy nem láttuk. Alig, hogy első minisz­terelnökünk (a kiegyezés után értve első) néhai Andrássy Gyula gróf el­ment külügyminiszternek, az akkori kormány uj választási törvényjavas­latot mutatott be és azt, mely az addig 3 évenkint tartott választásokat 5 évre kívánta határoztatni. Hát ezek ellen csakugyan obstruk- eióval élt az -akkori ellenzék, csak­hogy akkor nem obstrukciónak, de „agyonbeszélésnek“ nevezték Az or­szággyűlés 3-ik évéből már csak 4 hónap lévén hátra, sikerült is e két javaslat törvénynyé váltát meghiúsí­tani. Igaz, hogy a következő ország­gyűlés megszavazta azokat, mert már akkor azok a választók előtt is ös- meretesek voltak és a választók is­mét olyan többséget küldöttek a képviselőházba, amely a kormányt támogatta, s az ellenzék többé nem obstruált. Tehát ez most is igy lenne. Ha visszataszítóan csúnyák vol­tak is — irjaX. Y. Z.ur — a „nagy tömegnek“ azok a tulajdonságai, melyekkel a régi corruptió biztosan dolgozhatott (vegyük tudomásul ez érdekes vallomást) — nem épen ily visszataszitók a tömegeknek ama másnemű rossz tulajdonságai, melyek­re az ellenzéki sovinizmus vagy ter­rorizmus (!) is mindenkor biztosan számíthatott, s melyekre cynicusan számit ma is ? Mert mivel rosszabbak, s mivel visszataszitóbbak a nagy tö­megnek ama tulajdonságai, melyek­nél fogva meglehet vesztegetni pénz­zel, és le lehet részegíteni borral vagy pálinkával,— mint azok, melyeknél fogva meg lehet vesztegetni ámítá­sokkal, rágalmakkal, gyanúsításokkal ss lelehet részegíteni . . . izgató sza­vakkal ? Semmivel sem rosszabbak ss semmivel sem viszataszitóbbak sőt (!! !) Ez már a valódi telivér cynizraus!. , Hát ha mi felvilágosítjuk a válasz- i ókat arról, mit értünk mi „fiigget- í enség“ alatt, mik a mi czéljaink és i eszközeink: ez X. Y. Z. ur szerint „ámitás, rágalom, gyanúsítás“, — és szerinte jobb a választókat pénzzel megvesztegetni, itallal lerészegiteni, mintsem szóval felvilágosítani, mond­juk megnyerni! Vagy ez csak ellen­feleinknek szabad: nekünk nem? Ugyan mily alapon ? Érős színezéssel festi és kárhoz­tatja X., Y. Z, ur az obstrukciót. Hát ugyan van-é a ki azt elméleti­leg helyesli? Yan-é, a ki nem fájda­lommal veszi, hogy e szerencsétlen fegyverhez kellett folyamodnunk ? »Ha a kissebbség dictálni akar — mondja e helyütt— ez alkotmányos jog és a szabadság corollariuma. Ha a többség a maga jogát követeli — ez terrorizmus!« Nem úgy van : a kissebbség „diétáink‘ nem akar, csak megakadályozni hogy a többség ne „dié­tái jón“ olyant, a mi a kissebbség meg­győződése szerbit káros a hazára. — Ha a többség helyesen, méltányosan él jogával, azt senki se mondja ter­rorizmusnak ; de ha olyan dolgot, melyre a választók nem nyilatkoz­hattak, ex insidiis meglepetéssel akar keresztül vinni, holott az a nemzet egy nagy részének, sőt talán többsé­gének ellenére van és meggyőződése szerint veszélyes, káros a hazára — és keresztül akarja vinni csak azért, mert a többség jogának érvényesülni kell — ez erőszakosság. Hogy komor aggodalmak közt kér­dezzük, meg „mi lesz ennek a vége?“ ebben igaza van. De a helyett, hogy utat módot mutatna a kibontakozás­ba: épen elzárja azt, — kizárja még a lehetőségét is — mondván, hogy „ezen a ponton sem a kormány, sem a többség nem engedhetnek, a :iarc folytatása és a helyükön való negállás rájok nézve becsületbeli kö­telességgé vált.“ — Hát az ellenzékre lézve nem ?! — Az ellenzék leg íjabb ösmert határozata módot nyúj­tott a kibontakozásra, kinyilatkoz­tatván, hogy az ugynev. indemni- tit átbocsájtja, de úgy, hogy azalatt :ie a katonai javasalatok tárgyaltas­sanak, de a költségvetés. El nem fo­gadták. . . Hát kit illet meg a csö- íönösség vádja? Ki az intransigens ? Egy ellenzéki lap vezérczikkében fivasám e napokban, hogy az ellen­iek becsülettel le nem szerelhet, ha egalább némi ugynev. nemzeti viv- nányokat nem nyerhet a hadsereg törül. Hát én, természetesen, öröm­nél fogadnám azokat, habár távol- •ól sem tartom kielégítőknek ; de fii­éin és meggyőződésem szerint kép­viselőink nem azért obstruálnak, hogy gy közvetve valamely, a kérdéses .örvényjavaslat keretén kívül eső mgedményeket csikarjanak ki; de ízért, mert a javaslat törvénynyé rálta szinte elviselhetetlen terheket óna a nemzetre. Ejtse el ezeket a cormány, vagy legalább is szállítsa e, de lényegesen Szállítsa le az iga- áu nélkülözhetetlenre és csak csak s arra, mi egy esetleges háború ese- 1 éré múlhatatlanul szükséges (ha van : lyen) és törülje mind, a mi a béke- étszám emeltetésével jár; hiszen a 'ékelétszámmal nem verekedünk, az- al nem védekezünk ellenséggel ' zeniben. Az tehát nem is szükséges. 1 gy az után lehet szent a béke, < A kormány és a többség ebben a | harcban“ — irja tovább XYZ. ur ] . . „Az ő védelmök tehát tisztán a , 'efenzivára szorítkozik — (risum ten - atis amici) s nem akaruak átlépni i bba a végzetes offenzivába, mely- : ek eredménye a kissebb3égi erő- ] zakkal szemben a többség erőszaka 3nne.“ — Mit akarnak tehát? hát kissebbség harca offenziva ? Hogy 3het igy megfordítani — vagy in- ] ább kifordítani a kérdést? Hát te- 1 yük fel, hogy az ő defenzivájokban - k lesznek a győztesek : mi lesz ak- j or ? nemde csak az, hogy javasla- jkat keresztül viszik. Tehát ez az 1 ffenziva — nem megfordítva! Ez a 1 Ibbség erőszaka! 1 Azt mondani, hogy az ellenzék t azt sem bánja már, ha az egész or- ( íág lángba borul“ oly könnyű vád, melyet talán higgadtabb megfon- ' >lás után maga a szerző is szívesen ! i kitörülne könyvéből. . . Hazafiatlan a kormány és pártja sem szokott ránk fogni. De valljon nem méltán mondhatjuk-é vissza, hogy ott nem bánják, ha az egész ország koldus­botra jut is, csak teljesíthessék a ka­tonai követeléseket. Sőt talán az egész javaslat a Kollonics tanból fa­kadt : „faciam Hungáriám pauperem.“ »Ha a kormány és a többség enged­nek : vége a parlamenti kormányzás lehetőségének Magyarországon. A kissebbség minden évben megismé­telheti az »obstructiót . . .« O! ó! van abban a kisebbségben anynyi ész is, anynyi hazafiság is mint XYZ urban hogy ok nélkül bi­zonyosan nem ismétli meg soha! Hozzanak törvényt, hogy az úgy név. szerves törvények iránti javaslatok, a fontosabb és lényegesebb törvény javaslatok, mint ez is és az olyanok, a melyek a népre uj terhet rónak mint ez is — közöltessenek az Ösz- szes törvényhatóságokkal, hogy ezek­nek idejök legyen azokra nyilatkoz- niolc és csak ezután három hónap múlva terjesztethessenek országgyű­lési tárgyalás alá. Ekkor tájékozhatja magát a kormány a közvélemény felől, nem lesz szükség agitátióra, népgyülésekre, és ki nem teszi ma­gát a kormány az obstructiónak. Az épen nem baj, hogy több időbe ke­rül inig egy fontos törvény megho- zatik; az a baj, hogy nyakra főre gyártjuk a törvényeket. „Pessima repubÜca: pjurimaé leges.“ Hog, az ország megmozdult, hogy népgyülések nyilatkoznak, küldött­ségek tiltakoznak a javaslat ellen, a röpirat a „Konvent hősök“ parlamen­ten kívüli tevékenységűknek rója fel: tessék Önöknek is, izgassanak, beszéljenek, szónokoljanak és hoz- zannak fel csak egy ötödrésznyi anynyi küldöttséget a javaslat mel­lett. De végre is, ha minden igaz, ^mit XYZ ur ir, ha mi oly bolondok va­gyunk, a kormány és többség pedig oly mint ő állítja : mutassák meg „az okosabb enged.“ Hírlapokról. Fajdalom, még mindig nagyon indolens a magyar ember, Szomorúan mutatja eát a hirlapok dolgában való viselkedése is. így pl. még mindig a legelter­jedtebb lap az országban a Bu­dapesti Hírlap. Ez a lap folyton változtatja azprányát. Legtöbbször ellenzéki volt, még pedig nemzeti párti. Gyönyörű czikkeket irt a nemzeti követelések mellett, a Gotterhalte ellen, stb. Most pedig a lehető legkormánypártibb, túl­tesz a Magyar Nemzeten s a Bu­dapesti Naplón, és tajtékzó düh­vei, felháborító cinizmussal sigaz­ságtalansággal támadja az ellen­zék becsületes harcát a nemzet iogai mellett, a Gotterhalte ellen. S ezt a köpönyegforgató, s most olyan undorítóan kormánypárti la- oot még ma is legnagyobbrészt íllenzéki emberek olvassák, akik negrendelték még akkor, mikor a lemzet jogaiért küzdő ellenzéki ap volt, s bármennyire megbot- 'ánkoznak is a mai irányán, lusták irra, hogy visszaküldjék, s más apót rendeljenek. Pedig nagy hiba ez, mert igy cözvetve támogatják a kormány­pártot és ellenzéki emberek ház­alják a kormány lapjait. A kö- :önségnek ez az indolens visel- cedése teszi lehetővé azt az un­dorító dolgot, amire más orszá­gokban alig van példa, hogy a egnagyobb lapok is úgy változ­atják a pártállásukat, mint , más nnber a gallérját. Küldené csak ússza ilyenkor minden előfizető a •enegát lapot, majd megtanulnák

Next

/
Thumbnails
Contents