Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-25 / 33. szám
33. szám (2) FELSOMA GYARORSZA GI HÍRLAP Szombat, ápr. 25. esetre, midőn megcsudálták, hogy akadt egy kiváló főszolgabíró, aki midőn a kormányelnök magához rendelte, nem akart parírozni. Azt az egyet nem lehet eltagadni, hogy Tisza nagy ügyessé get tanusitottt az emberek kiválasztásában, ő fedezte fel Csáky grófot, Barosst és Wekerlét, — ő nyerte meg a pártnak a legnagyobb erőt: Szilágyi Dezsőt, de e négy nagy politikusban aztán ki is merült a szabadehü párt összes tévesztő ereje. A liberalis- mus e nehány nagy harcosát nemsokára a dii minorum gentium követték:b. Bánffy, b. Dániel, Hegedűs, mig végre Lánczy Lajoshoz jutottunk. A szabadelvű párt, mely Tisza Bánffy rendszere alatt már előbb gyűlöletes lett, kiélte önmagát s midőn Bánffy bukása után a nemzeti párt bevonult a clubb fényes termeibe, ezt a régi párt is örömmel fogadta, hogy Apponyiban s több tehetséges fegyvertársában uj erőket nyerjen, a kikkel lehet még ideig-óráig tatarozni és fen- tartani a szabadelvű párt sülyedő hajóját. (Folyt, küv) A tokaji gyűlés ügyében a következő nyilatkozatot kaptuk : Tisztelt Szerkesztő Ur! Becses lapjának 32. számában „A tokaji népgyülés“ czim alatt megjelent közleménynek csekély személyemre vonatkozó része nem felel meg a valóságnak. Nem könyörögtem, hogy ne tartsanak népgyülést, s nem igaz, hogy biztosítottam Széli Kálmánt, hogy Tokajban nincs ellenzéke még a katonai terheknek se, s ott nem lesz népgyülés s ha mégis gyűlést tartanak, engem tesznek lehetetlenné a kormány előtt. Az igazság érdekében kérem e soroknak b. lapjában helyt adni. Tisztelettel Budapesten, 1903. április 24-én. Bernáth Béla a mádi kér, orsz. képviselője. Ht Bernáth Béla „közbenjárásáról“ szóló tudósítást annál nyugodtabban közölhettük, mert Pap Zoltán képviselő a nyilvánosság előtt, a tokaji népgyülést követő banketten is tényként említette ezt fel, s tette bírálat tárgyává. Bernáth Bélának tehát Pap Zoltánnal kell ezt a dolgot elintéznie. Raák vitéz, Dobó István és a katonai terhek. Szirmay István és Tárczy Pál doktorok tanulságos pennahábo- ruba keveredtek a Zemplén ér- dekfeszitő hasábjain. Börtönöm magányában érdekes olvasmányom volt az ő vitéziszó- csatájuk Tárczy doktor ugyanis azt irta a királyhelmeczi függetlenségi gyűlést összehivó plakátra, hogy küzdeni fog a bodrogközi ellenzék is, miként hajdan a hős Dobó István. Megakadt ezen a Zemplén szerkesztőjének a szeme. Miért épen Dobó Istvánt emlegeti Tárczy Pál, mikor egyéb hős és jeles istvánok is voltak és vannak a hazában ? — kiált fel sértett önérzettel Szirmay István. Hát ezen aztán összekülömböz- tek. Belezavarták a vitájukba I. Ferdinánd királyt (isten nyugtassa meg, olyan volt, akár Tisza Kálmán.- megvesztegette fél Magyar- országot), Károly császárt, Mátyás királyt, IV. Bélát, — végül pedig a Szirmayak ősét, Raák vitézt, akit ott öltek meg a kutyafejü tatárok a szerencsétlen mohi csatában. (Részletes felvilágosítással szolgál róla Wittenberger Arthur ) Miután igy a két vitatkozó ur már elmondott minden okosat, amit lehetett, —- hadd szóljak hozzá én is egy-két szócskát a vitájukhoz. Először is derék ősödről, Szir- mav kariársam. Tudod-é, hogy miért veszett oda Raák vitéz és az egész magyar sereg a mohi csatában ? Azért, mert nem tudták sze gények, amit te s pártod és honvédelmi minisztered már jól tudtok és hirdettek : hogv magyar seregre nézve a győzelem elen- gedhetlen kelléke a német egységes vezényszó és a feketesárga zászló Ok szegények elindultak magyar szóval, magyar lobogóval: persze, hogy bukniok kellett. Ha Gotterhalte mellett német vezényszóval vonultak volna a tatár ellen, biztosan győztek volna, Raák vitézt nem ölték volna meg, s ta Ián még ma is élne. S ez nagyon jó volna Mert avval az ősi buzogányával bizonyára jól eldöngetné az ő derék unokáját, hogy miért hisz még most is a németnek, mikor a né met megcsalta már az ő felséges Béla királyát is, és azóta is megcsalt minden becsületes magyart, aki bízott benne. Térjünk át már most Dobó Istvánra. Azt állítom, hogy igaza van Tárczy Palinak .- nagy a hasonlatosság Dobó István s a függetlenségi párt közt, s nagyon kelyesen idézte ő Helmecre Dobó István szellemét. Mert az Egert ostromló török seregnek is kik voltak a legerősebb elemei? Ugye, hogy a jani- csárok és a mamelukok? s Dobó István vitézül elverte s elkergette a mamelukokat. így lesz a Bodrogközön is: a függetlenségi párt vitézül el fogja verni és el fogja kergetni a mamelukokat. Nem hiszed? Próbáld csak meg, s menj el még egyszer korteskedni a Bodrogközre! S jól fogja tenni. Mert a mai mamelukok rosszabbak a török császár mamelukjainál Azok törökök voltak, s mamelukjai voltak a török császárnak. Ezek pedig magyarok, s mégis mamelukjai az osztrák császárnak Most pedig, a keddi vezércikkedre vonatkoztatva szólok hozzád egy pár komoly szót is. Mit kíván az ellenzék a mostani vitában? Nemzeti koncessió- kat: magyar vezényszót, magyar jelvényt stb. Kitől kívánja ezt: a kormánypárttól ? Ugye nem? Hiszen ha a kormánypárton állna, akkor már rég meg lenne adva. Hiszen ezeket a kormánypárt is akarja, illetve szeretné. Legalább én azt hiszem, hogy azt a magyar embert, aki, ha ma azt mondanák neki, hogy szabad magyar zászló alatt magyarul vezényelni a katonáinkat, azt felelné, hogy nem kell, ragaszkodik a német szóhoz: le kellene bunkózni, mint a veszett kutyát. Tehát nem a kormánypárttól kívánja, s a kormánypárt is nem azt feleli az ellenzéki kívánságra, hogy • nem akarom, nem engedem, — hanem csak azt a lealázó két szót: nem lehet. Ezt ismétli folyton a párt is, a kormány is. Szeretnék ők is, de nem lehet. Miért nem lehet? Tudja rá a választ mindenki: nem engedi a király. No, hát az igaz, hogy nálunk megvan a királynak a vétójoga,— de a vétójog mellett is alapelve minden alkotmányosságnak a nem zeti akarat ervényesülése. Ahol a vétó miatt ez nem érvényesülhet, ott az alkotmányosságnak csak a tormái vannak meg, azok is csak azért, hogy eltakarják a tényleg létező abszolutizmust. Ahol a király a nemzet akaratát vétójogával évtizedeken át következetesen elfojtja s háttérbe szorítja, ott ép olyan abnormális s az alkotmányos élet rendes fejlődését megakasztó tultengése forog fenn az alkotmány egyik tényezőjének, mint pl. az obstrukciónál. A vétó nem arravaló, hogy teljesen elnyomja a nemzeti akaratot, hanem hogy azt túlzásoktól óvja. Nálunk pedig az uj alkotmányos korszak kezdete óta folyton elnyomta, s hogy mégis eddig nem került nyílt összeütközésre a dolog, az soha sem a vétójog engedékenyebb használatán, hanem mindig a nemzeti akarat szolgai meghunyászkodásán múlott S ép azért sohasem volt obstrukció jogosultabb, mint a mostani, mert a vétójognak tul- tengését akarja megszüntetni, s ez által — ha még lehet — az alkotmányos tényezők egyensúlyát helyreállítani. Normális körülmények közt helytelen az obstrukció, mert ez is megzavarja az alkotmányos élet egyensúlyát. De most szükség van rá ép az egyensúly helyreállítása érdekében. Similia similibus. A mérgezést ellenméreggel kell gyógyítani. Az egyik alkotmányos tényező évtizedes tultengését csak a másik tényező ellenkező irányú tultengése gyógyíthatja meg. S már mostan a magyar király fogalmának megsértése nélkül mondhatjuk-é, hogy a ?nagyar király nem engedi a magyar jelvényt és vezényszót ? Bizony nem lehet. Mondok egy példát. Neked két foglalkozásod van (többek közt) : ügyvéd vagy és kormánypárti újságíró. Tegyük fel, hogy én mint gonosz rebellis, ellenzéki elfogultságomban egy politikai cikkben annyira megsértem a kormányt, hogy esküdtszék elé kerülök. Megkérlek, hogy védj ott engem, s te elvállalod. Hát ki ott az én védőm? Nem a kormánypárti újságíró, mert az nem védheti a kormány megsértőjét, hanem az ügyvéd. Ferencz Józsefnek is két foglalkozása van (többek közt) osztrák császár és magyar király. Hát ha Ferencz József nem engedi, hogy a magyar hadseregben magyar legyen a vezényszó és a jelvény, — ki nem engedi ezt ? A magyar király ? Az fogalmi lehetetlenség, mert a magyar királynak épen a magyarság erősítésén s terjesztésén kell működnie. Világos tehát, hogy ő felsége másik énje, az osztrák császár az, aki ezt nem engedi Azért nagy igaza van Tárczy Pálnak, hogy az osztrák császártól kell nekünk visszaszerezni a magyar király jogait Búza Barna ^ ■ s^r ......... 1' : Káromkodás az imakönyvben. Semmi se mutatja jobban a magyar indolenciát, mint az a hihetetlenül hangzó tény, hogy az újhelyi gimnázium ifjúsága számára kötelezőiig előirt Zsasskovszky-féle ima- és ónokeskönvvnek még az 1900. évi legújabb kiadásában is benne van a hóhérnóta, a Gotterhalte. Ott van a 273. lapján, lekottázva s avval a hülye szöveggel, amit a Bach-korszak- ban készített számára a szolgalelkü- ség, s úgy kezdődik: Tartsd meg isten, óvjad isten a királyt s a köz- hazát. Ellenben nincs benne a magyar Himnusz, — mintha csakugyan igaza lenne annak a vagy gonosz, vagy ostoba felfogásnak, hogy ez a szent énekünk ellenkezik a katolikus hit- elvekkel. Bizonyára sem egyik, sem másik szépséghibájáról ennek az évtizedek óta használt könyvnek nem tudtak a mi derék piaristáink. Nem vették észre. Mert ha észrevették volna, biztosan hisszük hazafias lelkűkről, hogy nem adták volna igy a kezébe növendékeiknek. S hisszük is, hogy a kö yv legs közelebbi kiadásában nem lesz benne a Gotterhalte, s benne lesz a Himnusz, vagy pedig kitiltják ezt a könyvet Erdős Imre szerzetesrendjének iskoláiból. Hanem addig se szennyezze be azt a szent könyvet a hóhérnóta istenkáromló dallama. Egy magyar gimnázium derek tanulói megtették már, hogy mind valamennyien kitéptek az imakönyvükből azt a lapot, a melyen a Gotterhalte volt, s egy csomóba hordva a lapokat elégették. Újhelyi diákok, ti se legyetek rosszabbak azoknál! Tépjétek ki as imádságos könyvetekből ast a gyalázatos 2yj ik lapot s égessétek el mindnyájan, hogy ennek a piszkos nótának a mias- mái ne fertöstessék imáitokat. Azután Írjátok le szépen a mi szent Himnuszunkat, a magyar ember legigazibb imádságát, és tegyétek arra a helyre, a melyet olyan sokáig bitorolt szent könyvetekben a hóhérnóta Szirmay öröme. Szirmay István szörnyen örül. Mert egy Cerberus álnév alá rejtőző, titkos tudósitó azt irta neki, hogy nem volt ám olyan szörnyű nagy veszedelem az a tokaji népgyülés, nem volt ott Tokajból s a mádi választó- kerületből 10 választónál több, — a többi mind Rakamazról jött át. Cerberus tudvalevőleg egy ősvi- lági kutya volt. No hát, ha Szirmay minden kutyának elhiszi a beszédét, akkor gyakran lehet ilyen vezércikkre méltó öröme, mert mindenütt akad egy-két kutya, amely a valósággal ellenkező dolgokat állít. Mi azonban nem Cerberusoktól és egyéb kutyáktól szereztük az értesülésünket, s igy a Szirmay kutyapostája ellenére is nyugodtan fenntarthatjuk, hogy az teljesen igaz. Tesszük pedig ezt két szavahihető embernek a nyilatkozata alapján, a kiknek igazmondásában Szirmaynak sincs oka kételkedni, s ezek : Pekáry
