Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-18 / 31. szám
31. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGIHÍRLAP Szombat, ápr. 18. Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága is csak tapintatosan, óvatosan akar bánni az eperjesi püspök ellenszegülésével. Hiszen jól teszi, ha nem megy neki egyenesen bottal. De azért ideje már, hogy napvilágra jöjjenek ezek az alattomos gonosz mesterkedések, ideje, hogy megismerjük a püspöki udvar cselszövéseit, s megtudja mindenki, hogy kik ebben a megyében a magyarság ellenségei. S ha gyenge lesz a kormány s a megye az eperjesi püspökség magyartalan ellenállásával szemben, hát mozduljon meg és zúduljon lel az egész hazatias ma gyár közönség', és kényszerítse erélyes tellépésre, gyors cselekvésre az illetékes tényezőket, a püspöknek és papságnak pedig kiálltsa oda hatalmas szavával: Rákó:zi es Kossuth vármegyéje magyar volt s nyelvben és lélekben magyarrá kell lennie az utolsó gyermekig, az utolsó göröngyig, hogy csak magyar szó zengjen itt a Bcszkidektől Tokaj hegyéig. S úgy is lesz 1 Veletek és segítségetekkel, ha akarjátok; nélkületek és ellenetekre, ha kell! A pataki dolgok. Fogta magát jó Szirmay István, s valamint egyik főmunkatársa meginterjúvolta Széli Kálmánt, hogy ő se maradjon hátrább, ő meg meginterjúvolta Zemplénmegye Széli Kálmánját, id. Meczner Gyulát. S több sikerrel járt, mint a fő- munkatársa. Mert mig annak a főmunkatársnak Széli Kálmán csak annyit mondott, hogy nem mond semmit s kárpótlásul megmutogatta neki az ökrét, szamarát és egyébne- mü jószágát,*) — addig id. Meczner Gyula kitárta szivét és hét hasábra *) S érdekes, hogy az interwiew, amely a Zemplén büszke állítása szerint tisztán az ő számára készült, megjelent az Egyetértésben is. S mig a Zemplénben az ökrök és egyéb barmok megtekintéséből és ezon állatok nyugalmas kérődzésének látásából azt a biztos következtetést vonja le az interjúvoló főmunkatárs, hogy Széli Kálmán még száz esztendei g lesz miniszterelnök, s uralmát a pokol kapui se döntik meg. addig az Egyetértésben ugyanaz a főmunkatárs ugyanazon barmok látásából biztosan következteti, hogy Széli Kálmán már is meg van bukva. Ilyen kétféle dolgot láthat egy ember ugyanazon ökrök szeméből, ha egyszerre munkatársa egy ellenzéki, s főmunkatársa egy kormánypárti lapnak. nem kongana már olyan üresen, olyan fájó tompasággal, — mondá Kelemen. — Azt hiszem, hasonló megpróbáltatásokon eshettünk mindketten keresztül, a sors egyformán sújtott mindkettőnket, mert egyformán csiszolódott a lelkünk — elmélkedék Vidacs. — Talán nőtlenek is egy s ugyanazon okból maradtunk. — Engem agy meggyőződés tartott vissza a házasságtól. — Miféle meggyőződés? — Szegény fiú voltam. Sok, igen sok megpróbáltatáson kellett keresztül esnem, mig célomat, a mindennapi kenyeremet megadó állásomat elnyertem. Hosszú dolog lenne elmondanom mindama szenvedéseket és nélkülözéseket, amiket keresztül éltem, meg aztán oly mindennapi dolgok, hogy elképzelheted azokat, ha csak egy kis életismereted van. Sok emberrel történik meg az, ami velem megtörtént, sok embernek jut osztályrészéül a nagyon küzdelmes lét, de kevesen vannak, akik erezik is ezt. Erezik ugyan többé-kevósbbé fájdalmas sorsukat mindannyian, de a nagyobb átlag egészen természetesnek találja e megpróbáltatásokat, egyszerűen felületes nemtörődömséggel vagy lemondó beletörővaló érdekes nyilatkozatokat tett Szirmay doktor előtt. Elmondta elsősorban, hogy ő nem folyt belő a pataki nagy vizsgálatba, csak megindítása után szerzett róla tudomást. Azután felsorolta részletesen a Molnár János szörnyű bűneit, amelyeket olyan részletesen ismer, mintha ő maga vezetné a vizsgálatot. Biz ezek nagy hibák, súlyos visz- szaélósek. Költségvetés, tárgyalás, felsőbb jóváhagyás nélkül aszfaltozásra, utcarendezésre elkölteni 150— 160000 koronát, szabályrendelet nélkül 1200—1800 kor. fizetésű albiró, iktató hivatalokat rendszeresíteni és fizettetni, — ez bizony mind nem szabad. S csekély eszem megáll azon, hogy miért tűrte ezt a felettes hatóság 4—5 éven keresztül szó nélkül s miért csak ma szólal fel ellene, mikor maholnap már el is kopik az aszfalt, amit olyan gonosz önkónynyel rakatott le Molnár János biró? Nem gondolja id. Meczner Gyula ur, hogy itt súlyos mulasztást követtek el az ellenőrzésre hivatott felettes hatóságok, igy pl. a közigazgatási bizottság is, amely előtt a most felsorolt, s még egyéb visszaélések miatt nem egy panasz feküdt már Molnár János ellen, anélkül, hogy a panaszkodó patakiak elégtételt s igazságot kaptak volna? S nem gondolja, hogy ha egybevetem a körülményeket, s átgondolom, hogy 8 éve követi már el Molnár János ezeket a most felsorolt bűnöket, de egyúttal 8 éve támogatja tüzen-vizen át a kormánypártot, s a patakiak minden panaszko- dására se bántották a bűneiért, — most pedig egy kérdésben szembeszállóit a hivatalos vármegyével, és mindjárt felfedezték s vizsgálják a 3—4 esztendős bűneit, — nem okvetlenül arra a következtetésre kell jutnom, hogy a vizsgálatnak indító oka ez a szeinbehelyezkedés volt? Különösen, mikor azt a költött nevekkel aláirt feljelentést tényleg az irodám irógépjén kopogták le, s igy legjobban tudom, hogy milyen forrásból származikes a feljelentés. Ezt a forrást egyelőre nem akarom megnevezni, csak annyit jelezhetek, hogy nekem semmi részem s közöm nincs a dologban, mindössze annyi, hogy felkérésre megengedtem, hogy lekopogják a gépemen. Persze diskróció alatt, s ezért nem szóltam eddig, s nem is szólnék most se felőle, ha Meczner ur nem látta volta jónak ezt a diskrét dolgot nyilvánosságra hozni. Annyit mondhatok, hogy ha nyilvánosságra jut a feljelentés eredete, az egyáltalában nem énrám lesz kellemetlen. Ez volt az én impressióm, s ezért nem lelkesedtem most ezért a vizsgálatért, pedig amit én magam is a ii. i — déssel siklik rajtok keresztül. És ha türelmük néha fogytán van, vagy a sorsot átkozzák kegyetlensógeért, vagy szülőiket okozzák durva szit- kozódással. a miért nekik mind e szenvedésekben részök van. Nekem kétszeresen kellett mindezeket a megpróbáltatásokat végig szenvednem. Nagyon ideális lelkületű gyermek voltam s ezért nem csak a magam, hanem embertársaim szenvedése is, amit az élet helytelen beosztása okozott, fájt nekem, mert ismerve a magam keserű köny- nyeit, fel tudtam mások fájdalmát fogni. De sokkal jobban fájt ennél az a durvaság, amelyben e szenvedések ellen enyhülést kerestek. Tépte a lelkemet a szülői tiszteletnek az a megszentségtelenitése, amit a köteles hála helyett azon elkövetni láttam. En mindezt nemcsak láttam, de éreztem is. Ekkor vált meggyőződésemmé, hogy igen kevesen vannak azok a kik saját jószántukkal is világra jöttek volna. S meggyőződésem alapján érlelődött meg bennem az az elhatározás, hogy nem nősülök meg soha, mert ki biztosított volna engem arról, hogy az én gyermekeim is nem abba a nagy átlagba fogköveteltem azelőtt, mikor a patakiak hiába adták be özönnel a panaszaikat. Ebben találkozott az én nézetem a Kun Dániel cikkével, de nem ezért dicsértem ezt a cikket, hanem azért a bátorságáért, hogy nyíltan ki merte mondani, amit titokban százan és százan suttognak régóta: hogy Zem- plénvármegyének csaknem korlátlan hatalmú, felelőtlen kormányzója most id. Meczner Gyula ur, s hogy ez a kormányzás veszedelmes a vármegyére. Ezt kétségtelen igaznak tartom, s most is abban látom a Kun Dániel k ülőmben Ízléstelen cikke hatásának a titkát, hogy ezt az igazat kiirta. Meczner Gyula ur ezt a kijelentésemet úgy magyarázza, hogy én örülök, hogy Kun Dániel pálcájával üthetek ő rajta egyet, büszkélkedem hogy még gorombább stilus is akad az enyémnél, s tulajdonkép a képviselőválasztás balsikere miatt haragszom még mindig. Igen szép hasonlattal úgy fejezi ezt ki, hogy az én e miatt való kesergésem hullámverésének az ő öreg fején s mellén kell megtörnie. Yégiil kifejti, hogy én azért Írtam most vele szemben Kun Dániel és Molnár János mellett, hogy az újhelyi helyett most a liszkai kerületet szerezzem meg magamnak. No ugyan szépen szerzem! Hiszen ha meg akarnám szerezni, akkor a pataki járás mellett kellene harcolnom, s tetszik látni minden erőmmel ellene vagyok. Pedig tudom, hogy a patakiak a szolgabiróságkedviért mindenre képesek, még az elveik felfüggesztésére is. Haragszik is rám érte K. D. is, meg M. J. is, akár Meczner urra. De ez ép ugy nem tántorít el arról az útról, amelyet helyesnek ismerek, mint ahogy nem a nekik való hizelkedésből helyeseltem a Meczner Gyula úrról szóló cikkeknek azt a részét, amelyet igaz nak tartok. Egyébiránt ha nékem örömet szerezne a magaménál is gorombább hangot hallani, nem kellett evvel a Kun Dániel cikkéig várnom, mart id. Meczner Gyula urnák csekélységemmel kegyesen foglalkozó eddigi cikkei is bőven megszerezték nekem ez örömet. Id. Meczner Gyula ur, ugy látom a nyilatkozataiból, szentül hiszi, hogy én csak azért ellenzem a pataki járást, hogy az ő fia ne lehessen ott főszolgabíró. Pedig nagyon téved. Sohase szoktam ilyen személyes motívumokból cselekedni, a pataki járást ellenzem, mert igazságtalannak, s Ujhelyre károsnak tartom, — de ha mégis létesülne, már többször kijelentettem, hogy akkor a főszolgabírói állás betöltésénél ifj. Mecznak tartozni, akik megpróbáltatásaik között még szülőik emlékét is képesek megátkozni, őket okolva létükért és szenvedésükért. — Ugy kellett volna nevelned őket, hogy ne tegyék ezt. Hiszen a neveléstől oly nagyon sok függ. — Üres frázis az egész nevelési mentegetődzés. Elismerem, hogy sok, igen sok hatással van az ember re a nevelés, de a hajlamokat semmi esetre sem alakítja át. Az élet maga nevel. Ha csak nem nagyon ideális lelkületű az ember, a sors csapásai, a megélhetés keserű gondjai könnyen durvává teszik, már pedig az ón anyagi helyzetem a rendes megélhetést biztosítja ugyan, de vagyon gyűjtésre a mi által gyermekeimet az esetleges nélkülözésektől megóvhattam volna, bizony édes kevés. — Mondd csak kedves barátom, voltál-e szerelmes ? — Rajongtam egy kis lányért, de mert elkatározásommá vált, hogy nőtlen maradok, hát kerültem. — Akkor nem voltál szerelmes, s akkor a saját szempontodból igazad van. En azonban nem fogadom el állításaidat föltétien igazaknak. — Lehet, hogy te másképen fogod fel az életet mint én, de ón azt ner Gyulára fogok szavazni, mert őt alkalmasnak tartom erre. Hát tetszik látni, hogy nem személyes szempont vezet. Abban igaza van id. Meczner Gyula urnák, hogy véleménye szabad nyilvánításában s cselekedeteiben tényleg nem vezeti őt más, mint a saját akarata. Sőt többet mondok : most az egész Zemplénvármegyét nem vezeti más, mint az id. Meczner Gyula ur akarata. S ép ez a veszedelmes. Mert az ő akarata szörnyen változékony, szeszélyes, és ezért ilyen változékony irányban csapong a megye vezetése is. Eléggé illusztrálja ezt már az is, hogy pl. a Kossuth ünnep rendezését a vármegyénél leszavaztatta, a városnál pedig ő maga indítványozta. Miért gondolkozott máskép a vármegyénél, mint a városnál, azt nehéz megérteni. De mondok más példát is. Méltóz- tatik emlékezni, mikor a Hammersberg Miklós jelöltségének beszüntetésével függetlenségi párti jelöltet akart állítani Meczner ur a liszkai kerületben, még pedig hozzá nagyon közelálló függetlenségi jelöltet? En is megígértem, hogy lemegyek mellette korteskedni. Harmadnap pedig már megint erős kormánypártiak voltak Ujhelyben, Hát arra méltóztatnak emlékezni, mikor Meczner úr erős és heves ellensége volt a rendezett tanácsnak s különösen Székely polgármesternek? S milyen hevesen ellenezte pl. a régi színház renoválását ? (Bár ne is engedte volna megcsinálni !) Mindezen álláspontjainak az emlékét igen szép czikkek őrzik a mi szerény lapunk hasábjain. Egyszerre csak azonban kijelentette, hogy már helyesli a színház-renoválást, s azóta pártfogó, mindenben egyetértő hive lett a rendezett tanácsnak s a polgármesternek is, míg csak újra össze nem különbözött vele a petíció vizsgálaton tett vallomása miatt. Ezek s még sok más tapasztalatok azok, a melyek miatt nem tudok lelkesedni a Meczner Gyula ur vezetéséért. Mert én politikában is, közéletben is a következetességet tartom a szükséges és helyes iránynak. Egy paszusa van azonban a nyilatkozatnak, amelyet elismerek, a melynek feltétlenül igazat adok, s amelyet bizonyára kétkedés nélkül el fog hinni mindenki a megyében, s ez az, hogy id. Meczner Gyula úr — saját szavai szerint — „valóban nagyon sajnálja, hogy nekem a képviselőség nem sikerült“, s hogy „ő azonban nem tehetett erről“. No tetszik látni, erről már hiszem, hogy tiszta és őszinte szent igazság! Búza Barna hiszem, hogy a maga meztelen valóságában láttam. — Ha nem szerettél leányt őrült szenvedéllyel, gyötrő vágygyul és ha nem voltál viszont szeretve hacsak egy pillanatra is, akkor nem tudod, mit tesz az élni. Akkor nem tudod, hogy ez az egy pillanat is kárpótol egy egész élet szenvedéséért. Igen, ha ismerted volna ezt a fenséges érzést, ma nem vagy egy önmagával meghasonlott, életunt agglegény. Hiába tagadod, (hogy nem ugy van, én tudom, hogy nincs semmi élet vágyód, nincs semmi élet célod. De ha viszont szeretve szerettél volna, tudom, hogy kárpótolva érezted volna magad egész életed szenvedéséért, és meggyőződésed megingott volna, mert belátod, hogy a szenvedések csak azért vannak, hogy megtanuljunk élni, — Lehet, hogy ugy van, de ha azt tartod, hogy a szerelem kárpótol minden szenvedésért, miért nem nősültél meg magad is. — Jó, megmondom miért. Nekem is ugyan az a sorsom volt, mint neked, mint sok másnak: szegény szülőktől származtam és csak a legnagyobb nélkülözések között tudtam oklevelemet elnyerni. Az élet az én szemeimet is kinyi-
