Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-15 / 30. szám
80. szám (3) FELSŐMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, ápr. 15. — Ipariskolai rajztanitók tanfolyama A vallás és közoktatásügyi minister a folyó és a jövő évi szünidőben több helyen, igy Kassán is, az ipariskolai rajztanitók részére 7—7 hétre terjedő tanfolyamot szervez, amely a fölvettekre aztán mindkét évre kötelező. Hát ez szép dolog, csakhogy az idősebb és családos tanítókra nagyon terhes s a mellett nincs kitüntetve, hogy minő javadalmazással fog járni e hosszú tanfolyamok végighallgatása, a melyre ezért csak kevesen vállalkoznak, főképp a rajzban gyakorlottabb tanitók közül. — Véres verekedés. Szirmán e hó 12-én, husvót vasárnapjának éjjelén véres verekedés támadt 2 csendőr és 2 katona között. A véres harcz szintere ogy szemrevaló menyecske házánál volt, kinek férje pár éve Amerikában van. A két csendőr szives vendéglátását rósz szemmel nézte két szinnai legény, kik mint katonák rövid húsvéti szabadságra jöttek haza. Az egyik közülök baka, a másik tüzér. A harcz hevében a baka fején kapott egy vágást és egy szúrást, a tüzér pedig tenyerére kapott hatalmas vágást, elannyira, hogy a vérzést alig lehetett elállitani. Sebesülése oly nagy, hogy kezét aligha fogja használhatni. A két csendőr közül csak az egyik sebesült meg és pedig homlokára kapott jelentéktelen sebet. Az esetről' a csendőr- szárnyparancsnokságot azonnal értesítették. — Orvtámadás. A húsvéti ünnepen Karosán három Hornyák-testvér Vaskó Józsefet felbérelték magoknak, hogy hátulról megtámadja Horváth Istvánt, akin nyakától a háta közepéig, kabáton, mellényen s két ingen keresztül nehéz sebet ejtett a felbérelt Vaskó József. A sebesültet azonnal szekérre tették s a páczini orvoshoz szállították. Életéhez van remény. — Lakás kerestetik. Egy vagy két szobából álló lakás bútorozva vagy butornélkül május hó 1-től kerestetik. Bővebbet a kiadóhivatalban, — Asztélyi csoda, vagy a fiúvá változott leány. Asztélyról eddig csak annyit tudnak az emberek, hogy nem messze esik Beregszásztól, alig egy pár - kilométerre, s hogy ha V. Náményba utazik az ember, azonkell keresztül mennie. Most azonban egy csodás eset által egyszerre ki lett ragadva az ismeretlenség homályából. Csoda esett benne, még pedig nem is amolyan kis csoda; egy kis leány — hiteles okmányokkal igazolhatjuk — fiúvá változott. Az asztélyi születési anyakönyv tanúsága szerint Bakó Józsefnének f. évi április 6-án leány gyermeke született. mely a keresztségben Eszter nevet kapott. A kis Eszternek azonban nem volt Ínyére e földi lét, s 7-én d. u. 5 órakor elköltözött ez árnyék világból. A kis hulla megvizsgálását Orosz Károly halottkém teljesítette, s csodák csodája: a halottkém úgy találta, hogy a kis Eszter tulajdonképen fiú. E csodás esetről legott jelentést tett a szol- gabirói hivatalnak, s intézkedést kért arra nézve, hogy most, miután ily eset még az ő praxisában nem fordult elő, a temetési bizonyítványt hogyan állítsa ki, miután a leány nem leány, de fiú. Nagyon természetes, hogy e csodálatos esetnek legott hire futott a szélrózsa minden irányában s valóságos zarán- doklás lett az eredménye, mert mindenki saját szemével akart a csodás átváltozásról meggyőződni, s bizonyára még most is tartana a bucsu- járás, ha a hatóság el nem rendeli a kis hulla eltakarítását. A gonosznyelvek, akik irigylik Asztélytöl a hírnevet, azt hangoztatják, hogy a csoda csak úgy eshetett meg, hogy a bába annyira be volt rúgva, hogy nem volt képes felismerni az ujszül- lött nemét, inig a szülésznő, Debre- czeni Andrásné erősen kitart amellett, hogy bizony csoda esett, mert leány volt az a fiú, mikor ő azt kihalászta. Az eset minden esetre érdemes arra, hogy az asztélyi tudósok hajba kapjanak felette. — A Horgony Pain-Expeller( Richters Linimentum Capisci Comp.) igazi népszerű háziszerré lett, mely számos családban már több mint 34 év óta mindég készletben van. Hátfájás, csipőf áj dalom, fejfájás, köszvény, csúznál stb.-nél a Horgony Pain-Ex- pellerrel való bedörzsölések mindig fájdalomcsillapító hatást idézték elő sőt járványkórnál, minő: aolera és hányóhas-folyás, az eltestnek Pain- Expellerrel való bedörzsölése mindig igen hasznosnak bizonyult. Ezen kitűnő háziszer jó eredménynyel használtatott az influenza ellen is és 80 f., 1 k. 40 f. és 2 korona árban a legtöbb gyógyszertárban kapható, de bevásárlása alkalmávrl mindig határozottan : »Richter-f éle Horgony Pain-Expellert« vagy »Richter-féle Horgony-Liniment«-et lessék kérni- és a »Horgony« védjegyre figyelni kell. egynéhány gör. kath. hívőt.“ Hát én nem fogom reá, de világosan kimondom, hogy felfalna ha lenne kit, de már alig van útjában olyan, akit inegkaparithatna, amióta Kurucz Ba- zil ‘t.-terebesi igazgató-tanítót kimarta TerebesrőJ. azt a férfiút, ki két évtizeden felüli működése után a plébános ur különös keresztényi sze- retetéből az ország határszélére lett áthelyezve. No hát mi ez? nem em- berfalás ? Nehogy azonban ezen gyönyörű tettét tagadásba vegye, sietek annak kijelentésével, miszerint H. KI plébános ur maga dicsekedett egy vadászat alkalmával, vadásztársa előtt ekképen szólván: No hát már egy oroszt, t. i. Kurucz Vazul igazgató-tanítót kifüstöltem Verebesről s most majd a többivel is azt fogom tenni . . egy gkA közönség köréből. Felebbezés a n. é. t. olvasóközönséghez ft. Hiszem Kálmán t.-terebesi esperes plébános úr és én közöttem felmerült ügyben. Minthogy H. K. plébános ur a „Felsőmagyarországi Hirlap“ban hozzám intézett válaszában kijelenté, hogy sem nyílt, sem zárt levelemet nem veszi tekintetbe; feltettem tehát magamban őt az ilyesmitől megkímélni: de mivel azóta újólag rászolgált panaszomra, melyről most ugyan említést tenni nem akarok, hanem egyéb okoknál fogva indíttatva érzem magamat a nagyérdemű olvasóközönséghez apellálni s részrehajlatlan ítéletére bízni úgy az én panaszomat, mint H. K. plébános ur védekezését. A nagyérd. közönség úgy vélem eléggé meggyőződött arról, hogy a plébános ur válasziratában tényeken alapuló és tanuk által igazolható panaszaimat nem bírta ellenérvekkel kellően megcáfolni; mit tett tehát ? azt: prókátori fogáshoz folyamodott t. i. „Nega si fecisti.“ (tagadd, ha tetted) Már pedig tagadással vagy a valóságnak meg nem felelő ferdítésekkel cáfolni vagy bizonyitani nem lehet, következőleg én a besúgóknak — kiket plébános ur nyomorultaknak nevez — lépre nem mentem, mert azok megeáíolhatlan igazat beszéltek, úgy a zsidó buzsnyáról, mint a többiekről. De kik legyenek a nyomorult besúgók ? nyíltan kimondom: saját hívei, kik a plébános ur tulajdon szájából hallották az általam felpanaszoltakat és nyilvános meg botránkozással beszélték fűnek-fá- nak. Nyilvánvaló tehát, h'ogy H. K. plébános ur egyedül a maga híveinek áll felügyelete alatt, kik is tét teit úgy, mint szavait továbbítják és igy nincsen szükség besúgókra. A plébános ur által nyomorultaknak elnevezett hívei, senki által nem kérdeztetve, önként sorolják elő a mit a szószék és gyóntatószéknél, — hogy plébános ur szavaival éljek — 'ólálkodva hallanak: ehezképest tehát, ha a besúgók nyomorultak, akkor mennyire nyomorultnak kell lenni a tett és beszédnek, melyet a hívők megbotránkozva továbbítanak? ezeknél nyomorultabb már csak a plébános ur válasza lehet. Köztudomású ugyanis előttünk H. K. plébános urnák abbeli szenvedé- lyes gyülolsége, mélylyel agk.szer- tartásu testvéregyház, de más felekezetiek iránt is viseltetik: és mégis, uram bocsá’, oly ártatlanul mosogatja magát, mint Metellus, mig végre képzelt ártatlanságáoak következő szavakkal ád kifejezést; „Ezek után már akár valaki, hogy azt is ream mindennap foghatja felfalok S tényleg ngy is lett; ma tanító sincs alkalmazva a terebesi állami elemi iskolában, holott szerződésileg legalább két tanítónak görög szertartásának kellene lennie, Terebesen a gör. szertartási! hívek többségben lévén. Nohát csak folytassa, amint kezdte plébános uram, egyszer talán mégis csak megcsö- mörül a szegény védtelen emberek falásától! . . . Mint ilyen, nem csoda ha rossz néven vette, hogy elődeit angyali lelkületüeknek neveztem / ámde ő keresztény és emberbaráti szeretetnélküli természeténél fogva nem leszen azzá, még ha trappista zárdába vonulna is. H. K. plébános úrnak válaszirata csak úgy füstölög a sok elbizakodott hiú öndicsekvóstől, pedig , tudhatná „Laus propria sordet“ Én öt ujjomon könnyen elszámithatnám az őtet dicsérők neveit; de hát egy vallásgyfílölő természetet mai korban 1 i lenne képes dicsérni ? ! Ezek után arra a következtetésre jutottam, hogy a plébános úr sokkalta szerencsésebben kezeli a vadászfegyvert, mint a szellemi vagyis hitfegyverét . (szenvedélyes vadász lévén) mivel az ujságlapok közlése szerint, egy vadászat alkalmával minden kilőtt golyója nagy vadat talált: ellenben a hit fegyvere (isteni ige) gyakran célt téveszt, nem tudván hallgatóinak szivét istenesen eltalálni, miért is nem hogy dicsérnék, de elitélik. Befejezésül nem tartom feleslegesnek eszébe juttatni ft. plébános unjak egykori tanárja szavait s azaz megjegyzését, midőn felelnie kellett, de nem* tudott ... ha netalán elfelejtette volna, megtudhatja bármelyik iskolatársától. A vécsei iskola ügyre már megadtam a kellő felvilágosítást, és igy nem marad hátra egyéb, mint a plébános ur által ígért meglepetést bevárni. Es most a nagyérdemű tisztelt olvasó közönség előtt állunk minda- ketten, Ítéljen felettünk legjobb belátása szerint. En ugyan nagyon is érzem, hogy az elfogulatlan Ítélet körülbelül következőleg fog hangzani: Bizonyára elég sajnos, hogy a 20-ik században a két testvér egyház papjai sem férhetnek meg egymás mellett békében, hát mit várjunk a többitől? Ezeket mégis megírnom kellett, példánkon okuljanak mások. Fesztory József, vécsei gk. lelkész szentszéki tanácsos. megye“ folyó hó’9-én megjelent számában közzé tett czikkben foglaltakért. Megjelenvén nála, s jövetelünknek czélját megmagyarázván, Horváth Mátyás ur becsületszavára kijelentette, hogy ő a [czikkhez anyagot nem szolgáltatott, de azt nem is tehette, mert ő Sárospatakon sem volt hanem Budapesten |időzött. Kiilörn- ben is, hangsúlyozásával annak, hogy ő arról vagy egyáltalán olyasmiről, a mi azon incriminált czikkben foglaltatik, soha senki előtt egy szó említést sem tett, de nem is tehetett, mórt arra neki sem oka, sem pedig alapja nincsen és nem is volt. Annál kevésbé, mert személyednek mindenkor tisztelője volt, s az ilyen cikkhez anyagot szolgáltatni, s azt közzé tenni sem a jó ízléssel, sem pedig a gavalléria követelményeivel nem tartja összeegyeztethetőnek, s a czikk felett mint az összehordott valótlanságok felett csak megbotránkozását fejezheti ki. Horváth Mátyás urnák ezen lova- gias kijelentését mi tudomásul véve az ügyet ebben az irányban úgy részedről mint részünkről befejezettnek nyilvánítjuk. Saujhely, 1903. április 11-én, Tisztelő hiveid : Adriányi Béla Gortvay Aladár Nyilatkozat. Ezennel kinyilatkoztatom, hogy Barthos József járási főszolgabíró urnák nálam semminemű számlája nincsen, ha voltak is receptjei és speciális dolgok, azok mind fizetve voltak, nekem ez idő szerint nem tartozik és ellene követelést nem formálok. ------.—-—— Sárospatak 1903. Előttünk : Fodor Jenő Mauks György. ápr. 10 én. Horváth Mátyás. NYILT-TÉR*) Nyilatkozat. Nagyságos Barthos József főszolgabíró urnák Helyben. ■ ' Kedves barátunk! Megbízásod folytán megjelentünk Horváth Mátyás sárospataki lakos gyógyszerész urnái, hogy nevedben tőle elégtételt kérjünk a »Zemplén*) E rovat alatt -elelős, közlőitekért a szerkesztő Nyilatkozat. Kun Dániel ur a „Zemplénmegye“ felelős szerkesztője, lapjának f. évi 14-ik számában, Barthos József ur, a saujhelyi járás főszolgabirája ellen intézett támadó cikkében reám név- szerint is hivatkozik. Ezen személyes támadásba az én nevemnek belevonása felhatalmazásom s tudomásom nélkül történt és igv az én nevemnek e vitába bele- vonását a szeikesztő részéről korrekt eljárásnak nem tartom. Saujhely, 1903. ápr. 11-én. Előttünk: Pavletics Ferencz. Fodor Jenó Salacz Lajos. A szerkesztőség üzenetei: M. Gy. Sárospatak.Gsak a Nyilttérben közölhető és evégett tessék kiadóhivatalunkhoz fordulni. Kiadótulajdonos : LANDESMANN MIKSA. Saját hészitményü postatáskák 13 koronától feljebb kaphatók £andesmann Sámuel szíjgyártó-mesternél Sátoraljaújhely (Xis-piacz).
