Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-08 / 28. szám
Hatodik ér 28. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szerda, ápr. 8. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat viasza nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. Felelős szerkesztő: Dr. Búza Barna Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 Allé Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosakb árban közlünk. Habszolgaság. A római birodalom nagy zsarnokairól jegyezte fel a történelem. hogy ha megszállta őket a zsarnokság őrülete, felhozattak maguk elé egy-egy rabszolgát, s korbácsolták, ütötték, verték, rugdosták, köpködték csupa kíváncsiságból. Arra voltak kiváncsiak, hogy meddig tarthat egy ember türelme? mennyi ütést és megalázás kell ahhoz, hogy egy engedelmességhez szokott rabszolgában elfogyjon a béketürés és feltámadjon ä férfi, aki ezerszeres hatalommal szemben is fellázad a jogtalanságok ellen és küzd s utolsó lehelletéig nem adja meg magát. S a zsarnokok kísérletei mindig jól sikerültek. Nem volt rnár akkor a birodalomban férfi, csak szolga. A dühöngő cézárok azt tanulták a kísérleteikből, hogy az emberek szolgalelkiisége végtelen s annál alázatosabbak és engedelmesebbek, minél jobban s minél jogtalanabbal bántalmazzák őket. Ez jut eszembe, ha a magyar nemzet mai állapotára gondolok. Úgy vagyunk mi is, mint a cézárok rabszolgái. Mintha az osztrák hatalmat is megszállta volna a zsarnokság tobzódásának szelleme, s most kísérletezne az is, hogy meddig tart a türelme ennek a rabszolga magyar népnek, mennyi korbácsütést tud elviselni feljajdulás nélkül, mennyi gyalázatot lehet az arcára halmozni a nélkül, hogy megmozdulna benne az ember, a férfi! Mint Néró, mint Caligula minden ok és cél nélkül kínozták s gyalázták a szolgáikat csak hogy zsarnoki szeszélyüket kielégíthessék. úgy üti és gyalázza naprul- napra jobban az osztrák hatalom a magyar nemzetet, ok és cél nélkül pusztán a zsarnokság kegyetlenkedést ösztönéből. Alig van nap, hogy újabb korbácsütést, újabb szégyent és meg alázást ne hozzon a nemzetre. S minden megalázás a régi szolgaság gyűlöletes emlékeihez: a hóhérnótához, a feketesárga zászlóhoz kapcsolódik. Egyik nap lefokoznak egy tartalékos tisztet, mert nem vette le a kalapját, mikor a hóhérok himnuszát játszották, máskor megfosztanak a tiszti becsületétől egy képviselőt, mert a magyar himnuszt merte énekelni, mikor a Gotterhaltét játszotta a banda, — azután vérbe fojtják a Kossuth sírjához zarándokló ifjak kegyeletét, azután alattomos csellel megakadályozzák egy hazafias szin darab előadását, -— s ennek nincs szünete, ez igy megy naprul-napra. Mindenik korbácsütésről, min- denik megalázásról azt hisszük, hogy ez már a legnagyobb, ennél súlyosabb és sértőbb már nem jöhet a zsarnokságtól, ennél súlyosabbat és sértőbbet már nem tűrhet el a nemzet. S másnap jön egy még sokkal súlyosabb, még sokkal sértőbb ütés, hogy felszisszenünk a gyalázat égetése alatt. De azért tűrünk engedelmesen, gyáva meg- ! adással tűrünk tovább. A legutóbbi arculcsapás is felülmúlta mind az előbbieket, — úgy, j hogy szinte valami keserű, kinos kíváncsiság támad bennünk, hogy hát ezután mi következhetik még? j Fognak-é tudni Bécsben még nagyobb, sértőbb gyalázatot is kitalálni a számunkra? Öt negyedéves növendéket kicsaptak a pécsi honvédiskolából, mert márczius 15-én nem énekelték a Gotterhaltét. Pokolias gonosz, sátáni gondo- í lat ez: a vértanuk hóhérainak himnuszát énekeltetni márc. 15-én honvédnövendékekkel1 A zsarnoki | gonoszságnak valódi zseniálitása kell ahhoz, hogy ily sokszorosan halmozott sértést és gyalázatot kitaláljon a nemzet számára. A szemtelen ellenség boszuja legvadabb őrjöngése közben jöhet.csak arra a gondolatra, hogy a legyőzött ellenfél fiaival a saját dicsőítésére azt a dalt énekeltesse, a melynek a hangja mellett apáikat kínozták és megölték. — Úgy még nem gyalázták meg soha a/.t a szent .honvéd nevet, mint evvel. Ha van egy csepp magyar vér azokban a fiukban, fel kell lázadnia annak a vérnek az ilyen gya- lazat ellen. Fel is lázadt, s úgy tettek, ahogy minden becsületes magyar fiúnak tenni kell: össze szorított ajkakkal ültek az egész szégyenletes jelenet alatt, s nem énekelték apáik hóhérainak dalát. S ezért most a legnagyobb büntetéssel sújtották: kicsapták őket. Öt becsületes fiatal embert tettek szerencsétlenné, mert magyarok mertek lenni. Öt jó magyar család reményét ölték meg, mert Magyarországon magyarnak nevelték a fiaikat. Mi jöhet még ezután a gyalázat után? Es meddig tart még a magyar nemzet birkatürelme ? Tisztelt kormánypárt: ez is tetszik önöknek, ezt is helyeslik, ezt is pártolják önök? S tovább is támogatni fogják azt a derék kormányt, amely azt a gyalázatot hozta a nemzetre ? ; ’ Úgy látszik, a cézárok kísérlete most is sikerül. Minél jobban ütik, gyalázzák a magyart, annál szolgalelkübb és engedelmesebb lesz. No hát csak tűrjünk tovább, örökké, és szavazzuk meg a tengernyi vér és pénzáldozatot osztrák (hatalomnak, adjunk több katonát,: több pénzt, hogy módja legyen j sérteni és gyalázni bennünket min-; dig jobban, mindig megalázóbban., Ha rászavazunk öt. évről öt évre , erre a jeles kormányzatra, akkor jobb sorsot igazán nem érdeme-; lünk. Búza Barna. A Zemplén bosszúsága Tisztelt kollégám, Szirmay István! \ Nagyon haragosan Írsz arról, hogy éti a „Zemplénmegye“ múltkori ve- zércikkével a F. H -ban foglalkoz- j tain s ebből mingyárt azt követkéz-1 j teted, hogy a pataki bíróval s hive- j j ível „egy gyékényen árulok.“ Nincs igazad. Hiszen az újságnak j kötelessége megemlékezni minden j nagyobb mozgalomról, irányzatról, szenzációról, amely a közönség kö- i lében felmerül. j Ez a cikk pedig rendkívül nagy ! feltűnést és érdeklődést keltett me- j gyeszerte. A legkormánypártibb em- j ! berek egymás kezéből kapkodták aj lapot, s akinek egv lappéldánya volt, ahhoz valóságos bucsujárást rendez- ! tek az érdeklődők, hogy a cikket ol-[ í vashassák. Hát ha én egy ilyen szenzációs | | cikkről, illetve a patakiak abban feltüntetett hangulatáról nem veszek tudomást s nem referálok, az olyan] I strucmadárszerü újságírás lenne, mint' í mikor a te lapod egy betűvel se emlékezett meg arról, hogy Ujhelyben j j a függetlenségi pártnak a múlt év j végén nagy alakuló közgyűlése volt ! amelyen négy országgyűlési képvi-1 fselő is részt vett. Pedig olyan kis ] városban, mint Ujhely, ez mégsem annyira jelentéktelen dolog, hogy egy helyi lap egyszerű hallgatással mellőzhetné. Hát én nem akarok a te hibádba esni s nem akarok csak arról emlékezni meg, ami nekem Ínyemre van, hanem kötelességemnek tartom mindenről referálni, ami a közönséget érdekelheti. De nem is igen olvashattad te el azt az én cikkemet, s csak másoktól j hallhattad, hogy mi van benne. Mert j akkor nem vetnél a szememre olya- j nokat, amiket sose Írtam. Azt mondod, hogy ón most pártfogásomba veszem Molnár Jánost.: No hát attól még igazán messze va-j gyünk. Ép az ellenkezőjét Írtam én ennek. Azt, hogy az eddigiek után feltehetem, hogy vannak ott hibák. Sőt Ballaginak a Molnárral szemben való köpenyegforditását ép ebben a múltkori cikkemben is igyekeztem tőlem telhetőleg kicsufolni. De viszont, s ezt már előbb is ki- mondtam, nagyon gyanús előttem, hogy eddig a pataki intelligencia minden támadása és vádja ellen védte a hatóság a bírót, most pedig az intelligencia minden védelme dacára egy névtelen feljelentés alapján szigorú vizsgálatot tart ellene, s ismerve a zempléni közigazgatást, oélzatot látok ebben a hirtelen jött szigorban, és azért nem tudok rokonszenvezni a vizsgálattal. Ebből nem tudom, hogy lehet azt magyarázni, hogy én védem a pataki bírót. Id. Meczner Gyulával szemben is mindig ugyanaz volt az álláspontom. Veszedelmesnek tartom a közérdekre azt a túlságos befolyást, amelyet ő a megye kormányzatára gyakorol. Nem csak azért veszedelmes, mert despotizmussá fejlődik, hanem azért is, mert helytelen irányba tereli a vármegyét, mint pl. a Kossuth-ün- nep ügyében s máskor is történt. Ep azért, mert legény a talpán, ép azért mert igen nagy esze van, uralkodik az egész megye felett óriási szellemi fölényével. De bármenyire tisztelem a közügyek terén való ingyenes és önzetlen működést, — annak mindig ellensége vagyok, hogy valaki ez által a megye teljes hatalmú diktátorává váljék, s ez ellen csekély erőmmel mindig küzdeni fogok, Azért üdvözöltem örömmel Kun Dániel cikkének azt a részét, amely ezt a sokak által érzett és suttogva hangoztatott dolgot nyíltan kimondta. De csak ezt a részét. A többiről, a pataki ügyekkel foglalkozó részéről egy szót sem Írtam. S hogy nem csak én üdvözöltem örömmel, azt mutatja az, hogy párt- kül'ómbség nélkül milyen mohón kapkodták s olvasták Ujhelyben azt a cikket. Te tudod, hogy milyen cikkeket szoktak mohón olvasni. Olyanokat, amelyek olyan dolgokat mondanak el, amiket nagyon sokan tudnak és éreznek, da kimondani még eddig nem mert senki. Ez a Kun Dániel cikke hatásának a titka. Máskép hidd el, hogy ha pusztán durva személyeskedésből állott volna az a cikk, semmi feltűnést nem okozott volna. És emlékezz rá, hogy fa Meczner Gyula kormányzásával való lappangó elégedetlenség elébb utóbb ki fog törni, s a következmények nekem fognak igazat adni. Égyébként pedig köszönöm felőlem való véleményedért, s hiszem, hogy nem lesz okod azt megváltoztatni. Szó se lehet ugyan róla, hogy kis Kossuth lennék, de kis Molnár János se leszek soha. Hanem a meggyőződésemet egyenes :n ki fogom mondani mindig, sose törődve avval, hogy kinek tetszik, kinek nem, s hogy elcsavarják s félremagyaráz- zák-ó azt, vagy nem. Ezt kívánom csak másoktól is. Búza Barna. Id. Meczner Gyula úr is nyilatkozik a Zemplénben, s többek közt kijelenti, hogy mi sose irtunk róla igazat, s tisztán az elbukott képviselőválasztás miatti vak szenvedély irányadó a felőle való Írásainkban, tehát nem akar velünk foglalkozni. Tudomásul vesszük, de megjegyezzük. hogy mi egy percig se voltunk elbizakodva abban a vakmerő reményben, hogy Meczner Gyula úr valaha szives lesz velünk foglalkozni, s egyáltalában nem avval a céllal s igénynyel irtunk s fogunk Írni, hogy az Írásunkkal foglalkozzék id. Meczner Gyula úr. Lapunk 4- Oldal.
