Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-04-04 / 27. szám
Hatodik ér 27. szám. Sátoraljaújhely, 1903. Szombat, ápr. 4. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este Kéziratokat vissza nem adunk Szerkesztőség: Vekerle-tér 502. „ Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, r elelos szerkesztő: negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egyes szám ára 10 fillé Dr. Búza Barna Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál, Wekerle-tér 502. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Kibontakozás. Irta - Matolai Etele. Sátoraljaújhely, 1903. Tavaszhó 3-án. Sokat olvasunk úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti lapokban arról, miként kellene kibontakozni a jelen szomorú helyzetből, amely a törvényhozást is lehetetlenné teszi. Hát ez természetes is, mert ez oly égető kérdés, amely minden más kérdést háttérbe szőrit. A kormány és pártolói azzal akarnák az ellenzéket megadásra birni, hogy a felelősséget a történtekért magokról el- és egészen az ellenzékre akarnák tolni. Pedig az — mondjuk ki már előre is nyiltan és határozottan — egészen rájok esik. Azt mondják -— az alkotmány és a parlamenti törvényhozás alapelve van megsértve, mert a kisebbség erőszakoskodása miatt a többség akarata nem valósulhat meg,- a kisebbség veszélyezteti az alkotmányt magát, sőt még okozója lehet az *exlex* -nek is, vagyis a törvénynélküli korlátlan hatalommal, önkénynyel való kormányzásnak ! Ezt azonban csak nyelvére is venni — nem hogy kilátásba helyezni — alkotmányos miniszternek, államtérfiunak, képviselőnek bűn! Hogy függetlenségi képviselőink az u. n. katonai javaslatok keresztülvitelét minden módon, az u. n. »obstructió«-val is megakarják akadályozni: az nekik formailag bűnül felróható volna, ha ez olyan kérdésben történnék, amely a képviselőválasztások idején már tudva volt, mert ha akkor a választók többsége olyan képviselő két küld lel, akik e javaslatokat elfogadják- a kormány és többség formailag legalább némi igazsággal mondhatnák, hogy a kisebbség jogtalanul erőszakoskodik és ejt csorbát a parlamenti rendszeren, midőn a többség akaratának megvalósulnia nem enged. (Arról e helyütt nem beszélünk, váljon akkor is tekinthetnők é a képviselőházi többséget a nemzet többsége valódi képviselőjének?) Ámde a katonai javaslatokról akkor még csak nem is álmod- hatánk, a kormány azokkal a választások ' előtt és alatt mélyen hallgatott; a jelöltek nemcsak hogy azt nem mondák, hogy e javaslatokra a hazának az ő meg- győződésök szerint nagy szüksége van, tehát az azzal járó terheket — a milliókat is megszavazzák, sőt inkább igen számosán a kormánypárti jelöltek is, hangosan fogadkoztak, hogy semmiféle újabb terheket és adóemeléseket meg nem szavaznak. Most pedig annyi népgylilés nyilatkozott már e javaslatok ellen, és annyi küldöttség járult a képviselőházhoz e népgyülésekből, hogy a kormány és pártja már a népre hivatkozás nélkül is tisztában lehet vtle, sőt kell lennie, hogy a nemzet nagy többsége ellenzi a javaslatokat. Ily helyzetében a dolognak még az alaki igazság is mellettünk van, és a kormánynak teljességgel nem lehet joga sem ke\ resztül erőszakolni javaslatait, sem j exlex-el fenvegetödzni, A kibontakozásra vezethető javaslatok közt leginkább emlege- ! tik, hogy ha nem akadályozzuk a javaslatok törvénynyé váltát, né- | engedményeket érhetnénk el azok- ! ból, miket hajdan a volt nemzeti | párt vezére hangoztatott, — mint {magyar zászló, vezényszó, stb •—I í Nem akarom ezeket kicsinyleni, i sőt ezeket is, mint némi haladást vagy nyereséget, örömmel veszem, leltéve, hogy nem löknek vissza a íőcéltól — a nemzeti magyar j hadseregtől. De mi nem azért ellenezzük a kérdéses javaslatok elfogadtatását, hogy azzal más utón, más kérdésben valamit nyerjünk, ellenezzük, hogy ismét any- nyi ezer kéz vonassák el polgári foglalkozásától és ellenezzük azon nagy inegterheltetés miatt, a milliók miatt, amelyeket a nemzetre rónak, holott úgy is a mostani 800,000-nyi béke-létszám tesz minket oly szegényekké, hogy az adót is csak kényszerítve, nyomorogva fizetjük, iskolákra és egyéb szükségesebb dolgokra nem adózhatunk. Nem vagyunk hivatva tanácsot adni sem a kormánynak és többségnek, sem a saját pártunkbeli képviselőknek, de óhajtásunkat s véleményünket nyilvánítani jogunk van. Nézetünk szerint csak két mód van a zavarból kibontakozhatni: vagy a népre hivatkozni, vagy a kívánt milliókat lényegesen a lehető legkisebb minimumra leszállítani. »Tertium non datur.« Pataki ügyek. Nem teljasitenők híven újságírói kötelességünket, ha legalább röviden nem referálnánk közönségünknek azokról a nagyon érdekes jelenségekről. dolgoktól amelyek állandóan izgalomban tartják Sárospatak közönségét s a „Zemplénmegye“ ez. lapnak alkalmat adnak egyre szen- zációsabb cikkek közrebocsátására. A még nem is született patakijárást környezi a nagy harci lárma, s ennek az ügyéből kifolyólag nagy most Patakon az elkeseredés id. Meczner Gyula ellen. A sértések s támadások özönéből kihámozva körülbelül ez az, amit a patakiak pan szolnak: ld. Meczner Gyula eleinte ellene volt a pataki járásnak. De mégis elhatározta a megye ennek a járásnak a felállítását. Most aztán a főispánnak és a megyei vezetőségnek állítólag hivatalos jelöltje erre az állásra ifj. Meczner Gyula. Ez pedig nem kell a patakiaknak, mert félnek id. Meczner Gyula hatalmától s befolyásától. Mindent elkövetnek hát ifj. Meczner Gyula ellen, — annyira, hogy mikor a múlt megyegyülésen id. Meczner Gyula környezetéből indítvány merült fel a pataki szolgabiró- ság sürgős felállítása iránt, maguk a patakiak tiltakoztak legerősebben az indítvány elfogadása ellen, mert féltek, hogy ez csak ifj. Meczner Gyula mielőbbi megválasztását ezé- lozza. Ifj. Meczner Gyula személye ellen nincs kifogásuk, de nem akarják őt, mert félnek, hogy ha őt megválasztják, id. Meczner Gyula befolyása alá kerülnek. Ez a patakiak álláspontja. Többször kifejtette már ezt a lapjukban dr. Tüdős István, Mohiár János és Kán Dániel. Lovagias ügy is volt miatta. Legjobban harcol e mellett az álláspont mellett Molnár János biró. S Molnár János ellen most erős feTÁRCA._ Diák t> 1. — Humoreszk. — A Felsőmagyarországi Hírlap eredeti tárcája Irta: Gombos Bertalan. A zsujtai gimnázium VI. osztályának padjait faragtam éles bicsakom- mal, mikor a diákbál képében rám sütött a boldog hírnek aranyos sugárnyalábja. Mindnyájan izgatottan jártunk-keltünk az előkészületek hatása alatt. Zsujta város elite-közön- sége minden figyelme a mi és csak is a mi bálunk felé fordult, a nőnemű aranyifjuság keble pedig szemmel láthatólag duzzadt a végtelen öröm érzésétől. Azt talán felesleges mondanom, hogy a tankönyvekre ezekben a szent napokban az elha- gyatottság szomorú alkonyai borultak. Senki sem tanult egy kukkot sem, kivéve a vereshaju Stieglitz Benedeket, ki ezekben a napokban aratta a legcsillagosabb egyeseket. De az év végén a torna vizsga után el is verték érte a csúf stréberjét! En mint számító fejű diák jó előre gondoskodtam stafirungjaimról, hogy a bál napjára készen találjanak, i Oh, mert jól tudtam, hogy mily épé-1 be vágó boszuság az, ha halogatva a készülődést, vagy a frakk nincs, vagy a lakkos czipő. Mindenekelőtt irtani Kassára Danyi barátomnak, hogy legyen oly jó, kölcsönözze nekem bálunkra a fekete nadrágját. Nem baj, ha kopott is, majd kifor- dittatom a Schwarcz szabónál és olyan uj pantallóvá varázsoltatom, hogy a gönezölszekere is jobban fog ragyogni a márványos ég boltozat ján. j± Brust ur segédjének szavát vettem, hogy frakkját a kellő napra nekem adja kölcsönbe. (Brust ur rő- főskereskedő a mi utczánkban.) Mi kell még ? Igen : lakkcipő, fehér kez- tyü és egyébb apróságok. Mikor bevégeztem a IY. gimnáziumot, édes jó anyám annak örömére, hogy felső gimnazista lettem, kit a tanárok magázni kötelesek, egy pár gyönyörű sárga czipőt vett nekem. Azóta bizony erősen megkopott az istenadta meg aztán szűk is lett. Nem baj gondolám, hisz a báli czipő annál szebb, minél szorosabban öleli a lábat. Segíts magadon és az Isten is. megsegít, — szóltam magamhoz pásztor lélekkel, ami nem is tévesztette el a hatását, amennyiben sárga czipőmet a legfinomabb fekete taggal bekentem, fényes is lett tőle, mint bölcs I Salamon király homloka. A fehér Lap tinlc keztyii nem okozott gondot nekem, .Egyik kosztosunk felejtette nálunk szent örökségképpen az övét, az jó lesz nekem. Olomszárnyaival libegett a zordon idő. Az ólomszárnyakat azért hozom kapcsolatba a zordon idővel, mert az idő lassú járása nagy szomorúsággal töltötte el keblünket. Hej, pedig hogyan vártuk már a báli nap Eldorádóját. Már csak három nap választott el a báltól, de Szilágyi Erzsébet jóval előbb hirdette már, hogy a diákember szerelmes szivének három egész hónap ez. És mostan —essék bár a szerénytelenség rovására — a nyájas olvasó utólagos beleegyezésével visszatérek megint magámra. Fontos okom van rá. Mert talán senki sem várta mohóbban a szerelmet izzó báli nap hajnalhasadását, mint én. Azt talán felesleges mondanom, hogy az ón szivem nyugalmát is felrázta Ainor istennő mérgezett nyilával. Ötödikes diák voltam, mikor Hiszem Iluska, a zsujtai polgári leányiskola növendéke megbabonázta a szivemet. Es én a babonás fiú, ezt be is vallottam neki. Mikor egyszer a zsujtai ligetben sétáltunk, Iluska hirtelen leszakasztott egy akáczfaszárat és megkérdezte tőle, hogy: szeret-sziv8 öldíxl. ből-igazán-nem-szeret-szivből • . . . En remegő szívvel vártam finiszt és igazán mondom, ha a természet a szeretetnek csak egy parányát is táplálta légyen irányomban, egy levéllel többet adhatott volna annak az akáczfaszárnak. Mert e levél nélkül az jött ki, hogy »nem.« Iluska szép harmatos szemében (igy jellemeztem én egy versemben angyalom szemét) a könny párái megcsomósodtak és ritmikus pörgéssel folytak le arculatán. Vigasztalni kezdtem Iluskát, hogy ne legyen babonás. — Hát maga Géza, nem babonás? kérdezte Iluska — Dehogy vagyok, felelóm ón. Erre Iluska még erőteljesebben kezdett sírni, kiáltozván, hogy én megcsaltam őt, mert úgy vallottam neki a múltkor, hogy ő babonássá tett engem. Már itt hidegülni kezdett szerelmünk. A krízis teljessé vált, mikor Iluska megtudta, hogy a Frida emlékkönyvébe egy strófával többet Írtam, mint az övébe. — Iluska ezek után kijelentette, hogy alkalmatlan neki a társaságom. Nem tagadom, hibát követtem el tapintatlanságom által, beláttam, hogy bűnös vagyok. Ezt kifejezendő,
