Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-03-25 / 24. szám

24. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, márcz. 25. kedhettek olyan káprázatosán azok a városok, ha a polgáraikban meg volt ez a fanatikus hazaszeretet, amely előtt semmi sem létezik, csak a város nagysága, ezért képes ölni, képes csalni, cselt szőni, és képes meghalni jajszó nélkül. Ideálisan tökéletes előadásnak kell lenni annak, amely Monna Vannát elfogadhatóvá tudja tenni. Az újhelyi előadás nem volt ilyen. Nagyon szép tehetséggel, jól játszottak a fősze­replők, de ki tehet róla, ha ezekhez a szerepekhez még a legfényesebb tehetség is kevés. Például a sátorbeli nagy jelene­tet, amely a darab fénypontja, csak úgy lehet elfogadni, ha abban tisz­tán érzi az ember a változást, amely a férfi és nő lelkén átmegy. Prinzi- valle vad érzéki vágyódása, Vanna szelíd, nemes lényének hatása alatt átmegy ideális imádásba, — Vanna gyűlölete és megvetése, Prinzivalle lángoló szerelmétől szerelemmé vál­tozik. Ezt nem éreztük. Egyforma han­gon, egyforma szépen szavalt Kom- játhyné is, Odry is elejétől végig. — Igen, még Odry is szavalt, aki nem , szokott máskor! Pedig sehogyse hi­szem el neki, hogy ne lett volna már szép asszonnyal légyottja. Ott is szavalni szokott? Ha az életben nem szaval, hanem suttog ilyenkor, mért szaval a színpadon ? Külömben gyönyörű Prinzivalle volt. — Erze- lemváltozást, átmenetet nem érez­tünk. — Jobb volt Komjáthyné a 3- ik felvonásban, a szenvedély heves kitörésében. Komjáthy túl elegáns volt, s nem eléggé szenvedélyes. Orjöngeni kell ebben a szerepben, nem szónokolni. Egyes szenvedélyesebb kitörései na­gyon jók voltak, s igen jól nézett ki. Vágó a komoly, derűs filozófust, a Guidó apját híven, őszintén, min­den hamis páthosz nélkül adta. Az ő alakítása volt a legigazabb. Bartha is igen jól csinálta az Odryval való jelenetét. Ez a jelenet volt legsike- kerültebb egész este. Csütörtök: Péntek este s Don Pietrá Caruso. Szomori Dezső hangulatos életképe s Róberté Bracco megrázóan komor és reális színekkel festett hatalmas drámája igen jó előadásban, szép közönség előtt került színre. Remekelt mind a kettőben, de kü­lönösen Pietro Caruso címszerepében Vágó, — nagyon jól, élethűen ját­szott Takács Mariska, Székelynél Odry, Czob r, Szőke mind kivették a részü­ket a sikerből. * Péntek: Doktor úr. Nagyon jó darab ez a Molnár Fe­renc bohózata. Van benne temérdek túlzás, hihetetlenség, de van sok megfontolásra méltó komoly figyel­meztetés is, s van temérdek komikus Helyzet, kacagtató ötlet. Nevettünk rengeteg sokat, — s ha egy bohóza­ton sokat lehet nevetni, az jó bohó­zat, — mert ezeknél a nevetés a siker mértéke. S a legértékesebb benne, hogy bár Bisson-stilű darab, mégis sokban különbözik ettől a zsánertől, s ügyesen persziflálja a pesti specialitásokat. Egészen jó előadás volt. Legjob­ban játszott Nagy Gyula. Pompásan adta az elzüllütt betörőt, — diszkrét, túlzás nélküli jellemzéssel, kacagtató humorral. Igen kedvesen, remekül játszott Takács Mariska is. Nagysze­rűen fejlődik a tehetsége, egyre job­ban felhágy minden modorossággal, s egészen természetes., eredeti lesz. Szép is volt nagyon. Édesen pajkos bakfis volt Berlányi Vanda. Hogy az ő játéka mindig a legigazibb, a leg­természetesebb, az affektáltságnak s iskolás sablonosságnak minden disz- szonanciája nélkül, azt már rég meg­szoktuk. Mulatságos volt Székelyné. Vágó szinte természetes akart lenni, mint mindig, de most mintha helyte- telen alaptónust választott volna. Odry, Bartha, meg a többiek is jól játszottak, * Hétfő : Angot a Kofák leánya. Nagyapáink kedves operettjét ke- gyeJetes érzessél néztük végig. Meg­tanultuk belőle, hogy a zenéjük igen szép, de egyebekben már csak visz- szakivánkozunk Lottihoz és Bob herceghez. Rettenetes naivságok ezek az egy kaptafára menő régi operet­tek, a miken a múlt nemzedék mu­latott. Bejön két ember s beszél tiz szót prózában, aztán meggondolják s beszélnek tovább énekelve, aztán bejön a kar s az is énekel, hol egyik énekel, hol a másik, aztán sétálnak, fejlődnek, mint a katonai gyakorla­tokon, — és ez mind szörnyű komi­kus látvány annak, a ki már máshoz van szokva. Legtöbbet ért az egészbenKomlóssy Emma bámulatosan szép hangja. Szép is volt azonfelül, s a mennyire a szerep banálitása engedte, jól is ját­szott, pl. a 3-ik felvonásban igen kedves volt. Tárnái Leona elegánsan I nézett ki s jól játszott. Nagy Gyula Makray, Székely sok jóízű nevetést fakasztottak, Békefi szépen énekelt, de általában nem igen melegedett fel a közönség. * Kedden Gasparone-1 adták, Aradi Arankával. Jövő számunkban szó­lunk róla. HÍREK. Barátság a XX. században. — Ez nem mese. — Egy előkelő,, vidéki város elöljá­rója, gondolatokba mélyedten járkál hivatalos helyiségében. A hivatallal járó gondok sok kellemetlen órát szereznek, nem csoda tehát, ha oly hangulatban van, amely rózsásnak semmiképen sem mondható. A természet rendje az, hogy a bo­rúra derű következzék. A változa­tosság jótékony hatással van a hi­vatalnoki száraz kedélyre és öröm­mel kap oly gondolatokon, amelyek elűzik a borús jelent és derűs jövőt ígérnek. — Az elöljáró úr arczárói eltűnik a ború. Odalép a villanyos csengőhöz és megnyomja. Belép Já­nos a hivatalszolga. Az elöljáró úr nem hivatalos hangon szól: „János, legyen olyan jó, menjen a sarok üzletbe. — Hozzon nehány üveg Törleyt. Ne felejts« el a szám­lát is elhozni. — Holnap egy régi jó barátomhoz, a szomszédban lakó kath. paphoz megyek. Beiktatása lesz. — Nagy ebédet ad. — Azt hiszem, nem fog megharagudni, ha megle­pem. * Az ebéd leírásával, az elmondott szívből eredő felköszöntőkkel nem foglalkozom. — Annyit azonban tu­dok, hogy a pezsgő felbontásakor öröm dagasztotta a boldog házigaz­da kebelét, mert ime az ő kedves jó barátja, mily figyelmes volt irányá­ban. Valóban szeretetreméltó ember aki megérdemli szivének legőszintébb rokonszenvét. — A pezsgő jó volt, elfogyott . . . * * Az ebédnek vége volt. — Kitűnő hangulat. — Remek érzetek. — Ven­dégek és házigazda úsznak a bol­dogságban . . . (Nagy baj azonban, hogy semmi sem tarthat örökké.) A kocsik előállanak. Az rlőljáró úr, tekintettel a holnap sürgős elfoglalt­ságára, haza indul . . . Búcsúzik a páratlan szívességü házigazdától. — Mielőtt azonban kocsira ülne, zse­bébe nyúl, kivesz onnan egy papír­darabot, átadja a főtisztelendő úr­nak és így szól: Kedves atyuskám, nesze a pezsgő számla. Fizesd ki . . .'S a kocsi elro­bogott . . . Veridicus. — Kitüntetés. A király Dauscher Mik­lós kir. kulturfőmérnök részére, a vízügyi műszaki szolgálat terén szer­zett érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — Halálozás. Constantin Ottó nyug. királyi udvari tiszttartó, törvényha­tósági bizotts. tag. 67 éves korában i elhalt Tolcsván márczius 23-án. Ha­lála mindenütt, ahol ismerték, igaz részvétet kelt. Jobblétre költözése egy derék hazafias psaládra borított gyászt, melynek egyik tagja, Con- statin Géza, pártunknak jeles és buz­gó hive, ki iránt nagy veszteségé ben általános részvét nyilvánul. A család a köv. gyászjelentést adta ki: Özv. Constantin Ottóné szül. Ad­riányi Irma, gyermekei: Géza, neje szül. Constantin Mathilde, gyermekei Felicitas, Iris, Gabriella, Cornélia és férje Bodenlosz Victor cs. és kir. fő­hadnagy, Kamilla és férje Roller Fe­renci cs. és kir. főhadnagy megtört szívvel jelentik a felejthetetlen leg­jobb férjnek, apának, nagyapának és apósnak fogarassi Constantin Ottó ny. cs. és kir. udvari tisztartónak, Zem- plénvármegye törv. biz. tagjának élete 67,, boldog házasságának 38. évében 1903. évi márcz. hó 23-án reggel 8 órakor a haldoklók szent­ségének ájtatos felvétele után történt halálát. A megboldogult hült tetemei 1903. évi márcz. hó 25-én d. e. 10 órakor fognak a gör. keth. egyház szertatása, szerint az örök feltáma­dás reményében nyugalomra helyez­tetni. Tolcsva, 1903. ruárczis 23-án. Áldás és béke drága porai felett. — A r. kath. egyházmegyéből, a Sá- rospataky Károly halálával megürese­dett jankóczi plébániai javadalmat Matuscsák János, varannói segéd lel­kész nyerte el, mig az ő helyére /nbik Józsf küldetett. — Szerkesztő-változás. A Sárospa­takon megjelenő Zemplénmegye (eze lőtt „Sárospatak“) cimü heti-lap szer­kesztését Kun Dániel vette át. — Korai halál. Rotsinszky Miklós, homonnai kir. aljárásbiró, ki tehet­ségével és szorgalmával övéit, biró társait s feljebbvalóit a legszebb re­ményekre jogosította, f. évi márcz. hó 17-én reggeli 6 órakor, élete 27- ik évében rövid 3 napi szenvedés után meghalt Hornonnán. — Népgyülés lesz a katonai ja­vaslatok ellen Szerencsen, Mádon és Tokajban április hó 5-én, vasárnap, még pedig délelőtt az istenitisztelet után. A gyorsvonaton Szerencsre érkező független és negyvennyolcas képviselők elé kimegy a nép a két dalárda vezetése alatt; bevárja az érkező küldöttséget. Azután a „Ma­gyar Király“ vendéglő erkélyéről a képviselők beszélnek. Üdvözli őket az asztaltársaság elnöke. Határozattá emelik a nép kivánatát. Azután rö­vid társasebédet fogyasztanak el a Magyar Királyban. Háromnegyed 3- kor a Bodrog-Keresztur-felé menő vonaton Tokajba mennek az orszá­gos képviselők. Ott is népgyűlést tartanak. Végeztével rövid tarsasva- csora. Azután az országos képviselők a fővárosba visszatérnek. — Azért felhívjuk a választókerület önálló választó polgárait és a szomszédos választókerületek választóit, jelenje­nek meg, szivök és eszük sugallata szerint ezen ünnepélyes népgyűlé­sen. Mentsenek belőle bátorságot az élet nehéz küzdelmeinek legyőzésére; bátorságot az igazi házafiui érzel­mek megőrzésére; bátorságot a nem­zet és haza tántotithatatlan szerete téré. Mert a magyar nép megérdemli hogy ügyét az egész ország szivén viselje. Nem a rendzavarás, nem az igazságtalanság terjesztése miatt gyű­lünk mi össze, hanem azon terhek elviselhetetlen volta miatt feljajdulva hangot akarunk adni polgári jogaink és megélhetésünk biztosítása érde­kében. Nem politika hoz össze min­ket, hanem azon természeti jng, me­lyet az állat is megkövetel, midőn a tavasz előhozza élelmét, megélhe­tését, a levegőt, füvet, < izet, szabad eget és a föld áldását és örömét. Hisz a vándor madarak nem kérdik, szabad-e nekik szülőföldükön boldo­gul élniök, — eljönnek, élnek. Mi| kik e földön hazát és nemzetet bí­runk, kalitkába zárt madarakként lézengeni, senyvedni volnánk kény­telenek? Ezt nem kivánja tőlünk az Isten. Az ő nevében gyűlünk össze április óikén. Jelenjék meg minden értelmes polgár. — A helybeli főgymnásium ifjúsága a rósz időjárás miatt márcz. 15-éről elhalasztott ünnepélyt ma délelőtt tartotta meg Borsiban, Rákóczi Fe- rencz szülőháza előtt. — A „sátoraljaújhelyi kerosk. tár­sulat“ évi közgyűlését folyó hó 29. (vasárnap) d. u. 3 órakor a város­háza nagytermében fogja megtartani mely gyűlésre a társulat összes tag­jai raeghivatnak. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés a 1902. évről. 2. A tisztikar és választmány lemondása. 3. Elnök, alelnök és 12 választmányi tag választása. 4. Az 1902. évi szá­madások megvizsgálása. 5. 1903. évi költségvetés tárgyalása. 6. Előra be­jelentett indítványok tárgyalása. 7. A jegyzőkönyv hitelesítésre 2 tag. választása. — Elégett bútorszállitó kocsi. Hé­ricz Márton szolgabirónak bútorát, mivel a főispán őt innen Sztropkóra helyezte át, Stark Mihály butorszál- litó fuvarozta el Sztropkóra. Útköz­ben Stark és emberei megháltak a Kincses-pusztán, de nem tértek be valamely alkalmas állásba, hanem — talán takarékosságból — a sza­badban maradtak a butorkocsival és égő fáklya mellett őrizték, jobban mondva — aludtak. D« a fáklyák lángjától a kocsi meggyűlt és mert az ébredés késő volt — elégett min­den benne lévő bútorral egyetem­ben. Stark Mihály üzletvezetője a Sole Adolf-féle bútorszállitó czégnek és igy Héricz Mártont veszteség nem érheti. — Helynevek a levólboritékon. A belügyminiszter körrendeletben hívta fel a törvényhatósági hivatalokat, hogy az egymással való levelezé­seknél a levélboritékon a városok és községek nevét minden ragozás nélkül írják ki. így például nem Budapesten-t, csak egyszerűen Bu­dapestet kel írni s nem azt kell Írni Kolozsvárit, hanem egyszerűen Ko­lozsvár. Jó lesz figyelembe venni ezt a nagy közönségnek is miután ha ismert nagyobb városoknál a ra­gozott helységnév nem is ad félre értésre okot, de kévésbbé ismert köz­ségeknél már könnyen megtéveszt­heti a póstát. — Ügyvédi irodában jelenleg is mű­ködő ügyvéd-segéd, kinek szép Írása van és irodai teendőkben jártas, VI gymnasiumot végzett, jövő hó ló­tól hasonló állást keres. Dr. Székely Albert ügyvéd úi felvilágosítást ad­hat. — Mindenki tudja, hogy a Maut- ner-féle impregnál takarmányrépa- mag a legnagyobb termést adja, hogy konyhakerti magvaiból a leg­jobb főzelék és zöldség terem, és hogy virágmagvaiból fakad a leg- siebb virág. Szóval a Mauthner-féle magvak a legjobbak, készletei a leg­nagyobbak és árai igen olcsók, — A magyar társadalmat mindig a nehéz idők szokták összetömöriteni. Ha máskor ezerféle van is szétfor­gácsolva, mikor szükség van a nem­zeti védekezésre lehullanak a válasz­falak a pártok és felekez«tek közt és siet minden hazafias magyar lé­lek a nemzeti ügy védelmére. Most s az anyagi pusztulás és nemzeti jo­gaink ellen intézett kíméletlen táma­dások tömörítik össze a nemzet so­rait. Egy érzés hajtja át ma már új­ra a magyar társadalmat. Az a tudat hogy a tespedósnek, közönynek vé­get kell vetni, hogy védekeznünk sell, és minden alkotmányos eszközt meg kell ragadnunk arra a célra, hogy a nemzeti pusztulásból kisza- duljunk. Az egész országra kiható ezen nagy nemzeti harcban a sajtó- orgamunok közt ma az első zászló­vivő a „Magyarország“. Ez az újság ébreszti és rázza fel napról-napra közönyéből a nemzetet és munkájá­nak hatása már is meglátszik : re­ménység, öntudat száll a lelkekbe és az a bizalom, hogy egy 19 mil­liónyi nemzet igazságos ügyének el­végre győzni kell! De szükséges, hogy a magyar társadalom tömörül«

Next

/
Thumbnails
Contents