Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)

1903-03-07 / 19. szám

19. (5.) szám

FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP

Szombat, márcz, 7

— Nyilvános köszönet. A helybeli izr. népkonyha egyesület rlszére f. évi február hóban adakoztak: 10 K. egy ebéd megváltása czinién Reichard Anniimé, 15 K. Czakó Ignácz és Klein Pál 5—5 K., Roth Vilmosnó Landesmann Miksáné, és Blumenfeld Adolfné. 4—4 K. Grosz Ignáczné, Grünbaurn Simonné, 2—2 K. Wóhly Kornél, Schon Morné, élelmi czik- keket adtak: Grün Bernátnó N,-Káz- mér 50 klg. liszt, Felberbaum Bér nátné liszt, rizs, Glück Samuné gerstli rizs, lekvár. — Fogadják a nemes szivü emberbarátok kegyes adományaikért az egyesület nevében leg- hálásabb köszönetünket. Sátoraljaújhely 1903. márcz. 5. Dr. Grosz Dezső titkár, Reichard Annin gazda al- elnök.

— Nyi Ivános nyugtázás. A gyártelepi „dal- zene és önképzőkör“ febr. 24-ón tartott zártkörű tánczmulatsá- gán felülfizettek: Deutsch Adolf 6 korona, Bokor József; Behyna Kálmán, Cserniczky István 4—4 korona Alexander Vilmos 3 korona, Frisch Vilmos 2 kor. 40 fill. Z>alicskó István, Petneházi Sándor,"Perlstein József 2—2 kor. Szatmáhry István, Palásty Adolf és Szegedy István urak 1—1 koronát, Fogadják a t. felűlfizetők ezúton is az egylet hálás köszönetét. Az önképzőkör elnökség.

— Révész Imre tánezmester, aki Ujhelyben évek hosszú sora óta a legnagyobb eredménynyel tanítja a táncz-müvószet nem könnyű mesterségét, ismét városunkba érkezett. A zárdái növendékek tanítására kapott meghívást. Értesülésünk szerint azonban, ha a növendékek és a táncz iránt érdeklődők kellő számmal fog nak jelentkezni, rendes tánctanfolyamot is fog tartani. Révész most is a legelőkelőbb kassai családoknál tanított és mindig kiváló eredménynyel. Közelebbi tájékozással az általa kibocsátott falragaszok fognak *zol- gálni. A főgymnásium igazgatósága megengedte, hogy az intézeti ifjúság a tánciskolái tanfolyamot látogathassa. Kéri tehát a t. közönséget, hogy mielőbb jelentkezni szíveskedjenek.

— Gyújtogató villany. Folyó hó 4-én délelőtt fél 11 órakor tűz ütött ki Schwarcz Lajos Széchényi téri bőrkereskedésében. A villany világitó vezeték és a villany óra-vezeték feletti menyezet gerendája meggyuladt a villany-áramtól. A gerenda csakhamar tüzet fogott és a bolti állványon elhelyezett papír- és bőrnemüekben is mintegy 120 korona kárt okozott A veszedelmet a boltban lévők ideje korán észrevették és a tüzet még csirájában beoltották. Ha tűz éjszakának idejében történik, nagy szerencsétlenségnek lehetett volna okozója.

— Katonai lószemle lesz folyó hó 17-én Sátoraljaújhelyben.

— Öngyilkosság. Gönczi Mihály de regnyői lakos február hó 28 án ösz- szeveszett szeretőjével és e feletti elkeseredésében borotvájával nyakát elvágta. Életveszélyes sebeivel a nagymiaálvi közkórházba szállították.

— Sótrafik. Eddig csak dohánytrafikok voltak, május 1-től kezdve azonban már sótrafikok is lesznek. Az ország összes sóhivatalaiban beszüntetik a sóárulást s azt ügynökségek fogják ezközölni, Az állam árlejtést hirdet a sóárulásra s a legtöbbet ígérők elnyerik az árulás jogát.

— Mindenki tudja, hogy a Maut- ner-féle impregnál takarmányrépamag a legnagyobb termést adja, hogy konyhakerti magvaiból a legjobb főzelék és zöldség terem, és hogy virágmagvaiból fakad a legszebb virág. Szóval a Mauthner-féle magvak a legjobbak, készletei a legnagyobbak és árai igen olcsók,

— Megnémult két ütéstől. Rácz József és Fremd Jenő, a szerencsi vasúti állomásnál napszámosi minőségben alkalmazott suhanezok e hó 2-án felvették a munaájokért járó bórösz- szeget és egy varga betűt tettek az ottani Fried-féle korcsmába. Szesz.el- getés közben eszébe jutott Rácznak,

hogy Szentiványi Mihály, ugyancsak vasúti napszámos, valamikor régen megbántotta őt. Nosza szövetséget kötöttek, hogy a kölcsönt Szentivá- nyinak visszaadják. A maradék pálinkát fölhajtották, aztán két darab husángot kerítettek és este 8 órakor a Heimlich ház kapuja alatt lesben álltak. Nehány perez múlva a megtévesztett Szentiványi csakugyan a leselkedők felé tartott. A jómadarak mikor fölismérték alakját, elhagyták rejtekhelyüket és két jólirányzott ütéssel oly mély sebet ejtettek a Szentiványi koponyáján, hogy az áldozat beszélőképességét rögtön elvesztette. A járókelők közül egy pár a csendőrségért sietett, de mire a csendőrség a tett színhelyére érkezett, a két útonálló elszelelt.

— Halálos baleset. Weinberger Hermann kis-czigándi (Nagy-Homok tanyai) nagybirtokos február hó 26-án sajnálatosan szerencsétlen módon halt meg. Egy nagy nyárfát vágatott ki béreseivel az út mellett és oly vigyázatlanul s könnyelműen állt a fa mellett, hogy midőn az lezuhant, maga alá temette őt. A helyszínén megjelent Braun Márkusz körorvos s Galambos Ödön körjegyző már csak a halált konsta tálhatták ; s miután bűntény, avagy vétkes gondatlanság esete fen nem forgott, — az eltemetésre az engedélyt megadták.

— Étvágytalanság, hányinger, fejfájás, gyomorbajok ellen csodahatásu a Raditz-féle gyomor elixir. Ara 1 koron*. Postán 6 üveg bérmentve. Ingven és bérmentve küldi a »Hölgyek Titkára* füzetet kívánatra mindenkinek. Raditz J. Fehér kereszt gyógytára. Budapest Fővámtér 6 szám.

— Rein István ezukrászdájában egy tanuló felvétetik.

— Mozgó tűz. Egv helmeczkei atyafi, szalmát szállított haza szekerén, Éppen a falu közepére ért, midőn az kigyuladt s belőle - hatalmas füstoszlopok emelkedtek az égnek. A gazda idejekorán leugrott a tüzhegy- ről s lovait kifogta. Az oda gyűlt nép aztán közre fogta tüzet s elfojtották,

TANÜGY.

Tanítók sérelme.

Azt hittük mi, felekezeti tanítók, hogy a nemzeti közmivelődósnek épen olyan harezosai vagyunk, mint az elenyészően csekély számú állami tanítók. Jogosan hittük ezt és ebben az irányban serényen munkálkodtunk is. Hittük pedig azért, mert az állam kimondotta, hogy a népoktatás állami föladat és csupán azért mert nem akarta a felekeze- tek százados jogait ok nélkül elko-j bozni és főleg, mert anyagi eszközei elégtelenek voltak és elégtelenek még mais, bízta a népoktatást továbbra is a felekezetek, községek és magánosokra. Az állam anyagi eszközeinek elégtelensége folytán tehát csak mint segítő lépett közbe s ezen hivatását teljesiti még ma is, de a kimondott elvnél fogva biztosította magának az ellenőrzési jogot minden jellegű iskola felett.

Segélyezte és segélyezi ma is min- j den felekezet számára a tanítókat, j Nem adott ki soha külön oklevelet I az állami iskolákhoz és külön a felekezetiekhez. Egyenlő képesítést [ kívánt úgy az egyiktől, mint a másiktól, s igy kívánja ma is. Egyenlő munkát kíván egyiktől is, másiktól is A külömbség csak az, hogy az állami tanítóknak megadatott a mód hogy a rájuk rótt feladatot köny nyebben végezhessék el, megadván nekik a kellő iskolai felszerelést, tágas és kényelmes helyiséget és korlátolt szánni növendéket, addig a felekezeti tanítóknak mindezeket nélkülözniük kellett és a legtöbb helyen nélkülözniük kell manapság is s mindezeken felül főleg nemzetiségi vidékeken a saját felettes hatáságukkal úgyszólván hadilábon kell államok, hogy az állami követelményeknek eleget tehessenek. A nemzet napszámosai, a magyarság apostolai ők is, mint az államiak.

Apostolkodásuk jutalma az iskola- fenntartó részéről nyomorúságos fizetés, a társadalom részéről lenézés. Mindazt batetézte az államkormány az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslattal, a mikor kimondja, hogy a felekezetnél eltöltött idő az elemi népiskolai tanítóknál az államhoz történt kine- veztetésők alkalmával be nem 'számítható.

»Hm, igy eresztik el a vén kiszol gált katonát, a hosszú szolgálat jutalma egy érdempénz és rongyos öltözet.«

Eltöltöttünk sok hosszú évet nélkülözések között ama reményben, hogy végre reánk is virad majd egy jobb kor, hogy működésünket méltányolják »oda fönn.“ íme most arról kell meggyőződnünk, hogy reményünk hiú ábránd volt, — Kegyetlen mostohánk az, kiben mi, atyánkat tiszteltük.

Ezt az arculcsapást nem érdemeltük meg, s erős a hitem, hogy a szégyen nem azé lesz aki kapta, de azé aki adta, Az utókor kérlelhetetlen szigorral fog majd Ítéletet mondani fölötte.

Nagyon jól tudom, mert a kormány lapjai világgá kürtölték hogy a kormány nagy kultúrpolitikát akar kezdeni, mely ez egy szóban foglalható össze: — államosítás. — Es ezért az egy szóért tagadja meg azokat, kik nemasoldért, mert hisz nem fizette őket, de szivük vonzalma szerint éveken át hívei voltak, és türelmes munkás apostolai annak az eszmének, melyet a magyar tanügyi kormány képvisel, t. i. a magyar nemzetiállamnak. Arcul üt, eltaszit magától sok hű és kipróbált erőt ama reményben, hogjr rövid időn belül keblére öleli őket; mint állami tanítókat, mint segéd- ta itőkat és látni engedi nekik a 2000 koronás fizetéseket, miként látni engedtetett Mózesnek az Ígéret földje.

Nagy kérdés azonban, hogy ezen terve sikerűbe?

Ki tudja mit hoz a jövő? Kormányaink nem szoktak hosszú életűek lenni, az utód pedig nem köteles az előd végrendeletét végrehajtani. Az arculcsapás tehát nem lesz múló jellegű, nem lesz lehelletszerü legyin tés, de hosszú, esetleg örökös -szégyenfoltja lesz a magyar tanítóságnak, mely főibontja a mostani egyetértést, mely uj irányt fog jelölni a törvény erejével szétválasztott tanítóságnak. Ezek után nem várhatjuk a tanítóságnak egy közös eszmében való tömörülését, csupán érdekcsoportokba való verődését. A felekezetek máris megmozdultak s egyre- másra gyártják az alapszabályokat i tanítóegyesületek megalakítására. Ahány felekezet, ahá iy nemzetiség van Magyarországon, annyi érdek- csoport lesz majd, melyek mindany- nyian a maguk sajátos, de semmiesetre sem a magyar nemzeti állam érdekeit fogják szolgálni.

Horváthy Gyula.

A közönség köréből*;

Válaaz a «Zemplénmegyenek «

A „Zemplénmegye“ 8. és 9. számában Molnár János, a sárospataki ipartestület volt biztosa, azon alkalomból, hogy az én két társam fel- szóllalására ezen állásától a járási szolgabiró úr által felmentetett: nyílt levelet intéz Sárospatak város iparosaihoz, dicshimnuszokat zengvén maga-magának nagy tetteihez, kifejtvén meg nem valósíthatott vi- lágboldogitó eszméit, e közben azonban ide is oda is ogy-egy vágást akar alkalmazni.

Miután a nevezett lapban — melynek Molnár Jánor csak nem rég

*) Alak ós tartalomért a beküldő felelős.

még szerkesztője volt s még most is talán tényleges kiadója — válaszomat el nem fogadták: a nyílt levélre itt mondom el válaszomat.

Azzal kell kezdenem, hogy amit tettem, teljes meggyőződésből tettem, senkinek eszköze nem voltam, vezetett az ügy érdeke. Szinte nevetséges, hogy Molnár János ur úgy akarja feltüntetni, mintha bennünket s engem is kicsinyes személyi indok, bosszuállás vezetett volna. De persze mindenki magából indul ki; aki mindent csak személyi indokból tesz, az másról is ugyanazt gondolja.

Kértük a felmentését, mert károsnak tartottuk Molnár János működését az ipartestületre nézve, részletesen kifejtettük indokainkat szóval is és írásbeli beadványunkban is, s ennek alapján történt meg a felmentés, ami félig okaink elfogadását je-, lenti, s ez nekünk elégtétel.

Teljes igazunkat az esetleges vizsgálat fogja kideríteni; hiába vágott az elé a nyílt levél Írója ; azzal hogy másokat gyanúsít és vádol, még magát nem tisztázta.

Magának a nyílt levélnek személyemet érintő vonatkozásaira a következőket felelhetem:

Hogy miért nem veszek részt a közügyekben ? Azért, mert nincs kedvem hiába való harezot folytatni; azért mert a városi főbíró működését nem tartom helyesnek, és azért mert nem akarok oly emberrel egy- gyütt munkálkodni, akit oly számosán kerülnek bizonyos tulajdonságai miatt.

Arra, hogy korlátolt észjárásúnak nevez, talán szinte felesleges is válaszolnom ; sokkal nagyobb emberek elismerték ipari tudásomat, üzleti érzékemet s ez alapon úgy a magam, mint a köz érdekében kifejtett eredményes munkálkodásomat, mint a tisztelt biró ur, akit éppen nem tarthatok illetékesnek más észb#li tehetségének megbirálására, mert hiszen az övét már mások megbírálták akkor, midőn ezelőtti hivatalából bizonyos paralisis féle bajok miatt nyugdíjazták.

Milyen kegyes a főbíró ur, hogy mint egy árva madár, akinek van hová szállania, megszán bennünket, mint árva madarakat.

Ha azonban ezzel azt akarja mondani. hogy mozgalmunkban magunkban vagyunk, ismét a mi állításainkat igazolja; azt t. i. hogy az iparosok legnagyobb része nyíltan nem mert vagy nem akart ellene tenni, bár meg volt győződve működése káros voltáról; szavaztatná meg csak valaki őket teljesen titkosan, majd meglátszana, hogy hányán és kik maradnának mellette!

Nagy elbizakodottságra vall a t. főbíró ur azon állítása, hogy a jövő ködbe borult, a fejlődés megállóit, mert „ő, a nagy szervező“ nincs az ügyek élén. Ne fájjon azért az*ő feje; mi bizton tekintünk a jövőbe, a természetes fejlődés akadálya nincs utunkban. Igen, köd után derű következik, de az a köd a sárospataki ipartestületnél Molnár János működése alatt jött létre, s az ő elpárolgásával ki fog derülni.

A czikk vége felé megint önérdek lovagoknak nevez benünket, hihetőleg ismét magából indulva ki, O persze eléggé (többszörösen) is lovag s van benne nem kis fokú önérdek.

Derűs tánezot járat velünk, de ebbe nem mi fogunk bele szédülni.

A nyílt levél befejezésére pedig, műit a nóta mondja: „Várhatsz babám elvárhatsz“ . . .

Nem lehajtott bűnbánó fővel, hanem fölemelt homlokkal hirdetjük és valjuk, hogy saját legjobb meggyőződésünk szerint épen a testület érdekében tettük, amit tettünk, s ezután is munkálkodni fogunk városunk iparügyeinek felvirágzása érdekében, de majd csak — Molnár János nélkül.

Sárospatak, 1903. márc. 7.

Nieszner Ferencz.