Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1942
8 emelheti fel a nemzeti műveltséget az európai műveltség fokára, úgy ma is a piarista iskolák nevelése fogja megóvni nemzetünket attól, hogy lekésett utánzója legyen más nemzetek más körülmények között íogamzott életelveinek, életberendezésének. Hisszük, hogy a piarista iskolák megtanítják nemcsak az ifjúságot, hanem a magyar társadalmat is, hogy miként kell sajátos nemzeti tulajdonságainkat, népi sajátságainkat megőrizve, nem hangzatos jelszavakon, hanem szervesen megalkotott pilléreken kiépíteni az új idők új követelményeihez igazodó életberendezésünket. 4. Mindezek mellett várjuk iskoláiktól a pietas, a „mélyebb, egyre mélyebb kegyeletes lelkidet“ szellemének diadalmas kiáradását az életre, hogy nevelői munkájuk kiegyensúlyozza a felszabadult ösztö- pök durva, minden szellemi és erkölcsi érték elpusztítására kész erőit. Olyan fiatal magyarságot várunk a piaristák kezei közül, akiknek van Tízparancsolatuk, akik tudják, hogy a nemzet legdrágább kincse fiainak egészséges tiszta vére, mely ha megromlik, behozatallal pótolni nem lehet. Akiknek családi fészkük nem a nemzet vesztőhelye, hanem véráldozatainkat gyorsan kiépítő sejtjei lesznek. Olyan új magyar nemzedéket várunk, amely kegyeletes és áhítatos lélekkel hódol Isten előtt, és önzetlen és becsületes szolgálatkészséggel gondol hazájára és magyar véreire. Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Végiglapoztam a magyar Piarista Rend legújabb névtárát, s bizony alig találtam egy-kettőt az élők sorában azok közül, akik még engem is neveltek. Hálás kegyelettel ajánlottam fel szentmisémet elhunyt drága emlékű tanáraimért az öreg templom oltára előtt. Az ősi rendházban azonban ma is megtaláltam azt az ősi piarista lelket, amely engem valamikor árvaságomban felkarolt, otthont és életirányt adott. Ma mások az arcok, de az egyszerű szerzetesi ruha alatt ugyanaz a kalazanciusi szív dobog most is, amelynek a melege felnevelt. És én ezen a jubileumi ünnepségen, erről a díszes helyről hajlok le, és csókolom meg a Ft. Házfőnök úr kezét, mindazok nevében, akiket ennek a másfélszázados újhelyi rendháznak mindenkori házfőnökei ugyanolyan sorsból, ugyanolyan szeretettel emeltek fel, mint engem. Bocsássanak meg, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy egyéni érzelmeim nyilvánításának nem tudtam ellentállni. De hiszem és tudom, hogy velem együtt Mindnyájuknak van mit megköszönniök ennek a Rendnek. Méltóztassanak azért felhatalmazni arra, hogy az Önök nevében is és minden öreg és fiatal piarista-diák nevében is mélységes hódolatunkat fejezzük ki a magyar Piarista Rend köztünk megjelent nagy- tekintélyű Fejének, a Rendfőnök Űr Öméltóságának, azzal az őszinte, magyar lélekből fakadó és örökre lekötelező ígéretünkkel, hogy hozhat
