Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1942

1642 1942.

A magyar piaristák letelepedésének háromszázéves jubileumi ünnepségére.

Az 1943. május 16-iki jubileumi ünnepségen elmondotta Szentgyörgyi József egri apátkanonok, papneveldéi rektor, piarista öregdiák.

Magyarság-tudatunk ébredésével kapcsolatban figyelmet érdemlő kedves mozgalom indult el: a nemzetség-találkozók rendezése. Őseiket több nemzedéken át nyilvántartó magyar famíliák leszármazottai jönnek zzzzc ilyenkor találkozó.«ká. az élet napon oldalán terült szét családjuk fája, akár elmohosodva, szegény sorsban küzd valamelyik hajtásuk az életért. Ezek a nemzetség-találkozók magyar fajtánk megbecsülésének s egyúttal az egy vérből-húsból származók egymásratalálá- sának és összefogásának örvendetes jelenségei.

Mintha ilyen nemzetség-találkozóra jöttünk volna mi is össze, mélyen tisztelt Közönség! Ott, azokon a macskafejű kövekkel kirakott régi utcákon, az örök változatlanság hirdetőivé szegődött öreg házak között ezer szentjánosbogárka, ezer apró diákcsiny mosolya villózik felénk. S az öreg templom tövében álló intézetben, ebben az ősi családi fészekben boldog ifjúságunk ezer édes emléke vár. Lelkünk ma körülöleli ezt az ősi fészket, ahonnan ha nem is közös vérségi kötelékkel, de közös lelki kapcsolatokkal, közös hagyományokkal és világnézettel szóródtunk széjjel hosszú évek során a magyar ugar különböző munkaterületein.

Ünneplő lélekkel jöttünk erre a nemzetség-találkozóra, ünneplő meleg érzéseket hoztunk, mert közös nevelőnknek, a Piarista Rend háromszázéves magyarországi múltjának, a magyar kultúrtörténetemben három évszázad alatt gyűjtött páratlan értékű magyar kincseknek s egy felemelő nemzetszolgálatnak büszke megünneplésére jöttünk.

Ki vállalkozhatnál! arra, hogy a Piarista Rend által gyűjtött drága magyar kultúrkincseket méltassa vagy csak fel is sorolja? A mai ma