Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1942
11 II. Az iskola 1942—43. évben. Az iskolaév lefolyása. Alakuló értekezletünket 1942. évi szeptember 3-án tartottuk, ugyanaznap voltak a javítóvizsgálatok. A pótbe- iratásokat szeptember 7-én végeztük, szeptember 8-án Veni Sanete-val és ünnepi szentmisével nyitottuk meg az évet, a megnyitó szentbeszédet az igazgató mondta. A rendes tanítást 9-én kezdtük meg. Ettől kezdve az iskolai munka általában zavartalanul folyt karácsonyig, amikor a december 19-től január 24-ig tartó hosszú szénszünet zavarta meg az iskolai tanítás megszokott rendjét. A félévi értesítőt február 27-én osztottuk ki, a II. félévet március 1-én kezdtük. Az utolsó előadási nap a VIII. osztályban május 7-én volt, az összefoglaló vizsgálatokat május 10— 14-én tartottuk; a többi osztályok utolsó előadási napja június 2., összefoglalásaik június 4., 5., 7. és 8. napjain voltak. A tanévet június 11- én ünnepélyes Te Deummal és bizonyítványkiosztással zártuk. Az 1943/44. iskolai évre szóló beiratásokat június 12-én, az érettségi vizsgálatokat június 15—17. napjain tartottuk. Magánvizsgálatok az év folyamán négy ízben tartottunk: szeptember 3-- 5., december 11—14., május 11—13. és június 15—17. napjain. Visszapillantva az elmúlt iskolai évre nem mondhatjuk, hogy annak lefolyása zavartalan lett volna. Bár az iskolának igénybevétele nem történt meg, és végig saját épületünkben taníthattunk, a hosszú szénszünet és a korai évzárás kizökkentett bennünket a rendes menetünkből, a tanulókat elszoktatta a kötelességteljesítéstől úgyannyira, hogy a hosszú szénszünet után olyan tanulókat kaptunk vissza, amilyenekkel a nyári vakáció után szeptemberben szoktunk találkozni. Egyébként sem mondhatjuk, hogy ma, amikor mindenkitől kétszeres kötelességteljesítést kíván a háborús helyzet, ugyanezt a kötelességtudatot diákjaink nagyrészében megtaláltuk volna. Sőt talán inkább azt a gondolkozást, amely épen a háborús időkre számítva, hanyagságának és kötelességmulasztásának enyhébb elbírálását és elnézését várja. A jövő feladata épen az lesz, hogy ráébresszük tanítványainkat és neveltjeinket, hogy amikor fokozottabb kötelességteljesítést hangoztatnak és kívánnak meg mindenkitől, úgy ez feléjük is szól, és csak úgy állhatnak meg emelt fővel, szégyenkezés nélkül a mai időben külső vagy belső arcvonalon küzdő és dolgozó szüleik, testvéreik, de az egyszerű munkás ember előtt is, ha ők is maradék nélkül teljesítették kötelességüket.
