Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1941
4 ténységgel együtt kultúrát, tudományt és művészetet is adott az emberiségnek. A pápaság nélkül Európa valószínűleg a tyrannusok rablótanyája lett volna, vagy pedig mongol pusztasággá változott volna. A népvándorlás idején ők mentették meg Európát a barbár hunnoktól és vandáloktól és a minden keresztény kultúrát pusztító töröknek ők állták útját. Hajthatatlanul mint gránitszikla küzdött az Egyház élén a pápával a nő méltóságának a lealacsonyitása ellen. Folyton harcolt a házasság szentsége és felbonthatatlansága érdekében. A rabszolgaság járma már nem szégyenit meg egy európai nemzetet sem. Hála az égnek és a pápának. A mi korunkban XIII. Leó és XI. Pius voltak azok, akik a munkások érdekében mélyenjáró encyklikákat szerkesztettek. A pápák ezekben a munkások nevében tiltakoznak a fehér rabszolgaság és a pénzemberek szívtelen kiszipolyozása ellen. Amilyen mértékben sikerül az Egyház befolyását a népekre csökkenteni, ugyanolyan mértékben gyarapszik az emberiségnek újra való rabszolgásítása. Menedékházak, szegényházak, kórházak, aggokotthona, iskolák és a keresztény karitasz minden intézménye ennek a pápaegyháznak az alapításai. Hát még a mostani háborús pápák mennyit tettek mint irgalmas szamaritánusai a népeknek a nyomor enyhítésében faj, osztály és népekre való tekintet nélkül. Egyedül a jó Isten a megmondhatója, hogy mennyit fáradtak és fáradnak a béke megteremtésében. Éppen azért szeressétek a pápát, a kereszténységnek a fejét. Szeretetünk meg hűségünk száll feléd XII. Pius, akinek a fejét a tiara övezi. Ez a korona ma az ő számára töviskora. A világegyház minden gondja az ő vállát nyomja. Ő az egész világ papja. Papja ő az öreg Európa tékozló fiainak is és mint ilyen nagy harcokat vív, hogy Krisztus jogait biztosítsa. Ezt a nagy gondot és aggodalmat miérettünk hordozza és éppen azért megérdemli a szeretetünket. Tegyünk úgy mint az első keresztények, amikor szent Péter a börtönben volt. Az egész hitközség szünet nélkül imádkozott érte. Mi is imádkozzunk Szentséges Atyánkért, hogy az Isten tartsa meg életben, tegye boldoggá itt a földön és ne adja őt ellenségeinek a kezébe. Mi magyarok láttuk őt a Hősök terén, amikor szózatot intézett a nagy eucharisztikus Világkongresszus népeihez. Mi láttuk szeméből kiragyogni az apostoli tűzet, férfias elszántságát és egész egyéniségén elomló jóságát. A pápa sohasem lehet katolikus hívő számára idegen, nekünk kétszeresen nem az. Az egész magyar nemzet már akkor szívébe zárta és mi közel állunk az ő atyai szívéhez. Talán szabad ma úgy köszöntenünk mint gyermek köszönti az atyját: Tartsd meg Isten Szentatyánkat . . . Kolla János.
