Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1941

Í7

hiszen tudjuk, hogy a nép ma is mondja nőre az öccs szót, az idősebb nő a fiatalabbat öcsémasszony-nak szólítja az eredeti magyarban), szintén „öcsikét“ jelentenek az ( csény és Öcsöd, továbbá az Ecser, Ecseg (ezek mind férfinevek). A Hősed sem az a dicsőítő név, aminek látszik. Régi jelentése egyszerűen: „ifjacska.“ Álmos-ról azt bisszük, hogy az álom szóból ered, hisz a monda szerint Emese anyánk megálmodta a születését. Valójában az Almys török-kabar név, magyarul „ajándék“ a jelentése. Őseinknek tehát a gyermek Isten ajándéka, akinek nem egyszer Ajándok, Ajándék nevet is adtak. Lehet, hogy Csaba is ezt jelenti; változatai: Csabony,-Csabád külön névként élhetnének. Valami állami v. vallási foglalkozás emléke a Bulcsú „bocsátó“. Talán közelebbről fényt vet értelmére egy változata: Vérbulcsú. — Csobán (török szóval) „pásztor“, női mása Csobánka. — Foglalkozási nevek: Fonyód, Metö, Munkács, Sállá és Sallód „sarló“.

III. A latin névadásra emlékeztet a számnevek alkalmazása: Sextus, Quintus (5—6) féle latin nevekre gondolhatunk ilyen ősmagyarokat hallván : Ötény, Hete (ezt nőinek vesszük), Hetény, Ele (amely a „hét“-nek régibb ét-et alakjából való; tudjuk, hogy a hét szavunk szókezdő Λ-ját a hat „6“ hatására kapta). Ilyenek is voltak: Negye, Negyvend, Ötvend, Reted, Harmos, Tize, Előd v. i. „elsőke“, Éles.

IV. A gyermek nagy érték a honfoglaló magyar szemében: Ajtony, v. i. eredeti török formájában altyn-,,arany“. Leánygyermek az Aranka, a Gyöngy, a Sarolta, v. i. „fehér menyét“, a Neste, v. i. „nyest“, a Karaldi, v. i. „fekete menyét“ nevet kapja. Tudjuk, mily értékes szőrme, csereeszköz volt a hölgymenyét v. i. a hermelin; akár szemléleti hasonlóság alapján: karcsú kecsességéért, akár művelődés- történeti okból: a menyasszony prémekben fizetett vételdíjáért, — de tény az, hogy megvolt a névbeli kapcsolat: hölgymenyét és hölgy, menyét-menyecske. (Ma is sok helyt népünknél: menyétasszony a menyét). A Bárson, Bíborka szintén mint értékjelzők maradtak fönn női névül. Van egy egy fiú-név is a ,,menyét“-re: Bárót (omagyar Bor-aldu) „szürke menyét“. Íme, e magasztaló nevek.is mily egyszerűek, tárgyia- sak! Valami különös gyakorlati valószerűség (realizmus) van bennük; bizony, nem nagyon ismerünk rá arra a íellengős magyarra, amilyennek mi képzeltük népünket!

V. A földműves magyarság szemlélete szól az Árpád névből. Bármily furcsa, talán némelyeknek egy kicsit szégyenletes is: e nagy történelmi nevünk csöndesen és szerényen csak annyit jelent: „árpács- ka, kis árpaszem“. Természetes, nagyzolás nélküli név, tanulhatnának tőle akár a mai névmagyarosítók is, az Ilyen-, Amolyan-szent- és hős- váryak! Egyszerű és hétköznapi név, ahogy egyszerű és hétköznapi a mi magyar parasztunk, kinek gondolkodása akkor legmagasabb államvezetésben is érvényesülve adta ezt a nevet. Harcos eleinket hasonló békés szántás-vetésben mutatja a Búzád is: “buzácska“: a tatárjárás vértanú hőse, a pesti domonkos barát: Bánfi Búzád viselte, kit oltár előtt gyilkoltak le Pesten a betörő tatárok. Vájjon „pogány“ név-e hát ?

— Eperjes női névül újítható föl. Ma csak helynévben él, a. m. „epres“.

— Somogy szintén személynév volt, a vármegye első ispánjától származott át Somogy megyére. Jelentése: „somocska“. Ezek is idetartoznak : Árboz (a kun armuz- „dinnye“), Bakony „bozótos“, Bars vagy Bors, Borsa, Borsod, a női Csiperke, Eköcs-„vetés, Erdőd, Fenyér