Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1939
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó. 1920-1940. A Nagyalföld kalásztengere ringatta gyermekálmait. Az Adria ringó hullámain hőssé magasztosult. Tengernyi magyarság vállán a királyi trónig tornyosult. Tangerben megmenti a monarchia becsületét; Kattaróban katonai fegyelmét; Ottrantónál a lóháton Velencét támadó, kalandozó magyarok unokájaként felragyog az örökkévalóságig. A történelem apálya elvonja alóla a tengert; messzelátó szeme meglátja az ország hányódó hajóját. Arad, Temesvár, Bécs, Belgrád, Szeged tiszavirágai az ország árán keresik önmagukat: ö a maga árán az ország érdekeit. A szegedi regattán kártyacsaták alatt néz keleti fajtánk keleten kelő napjába. Átlendül a korláton, fejest ugrik a Tiszába, fejest a politikába: lefegyverezi a 46-os laktanya vörösőrségét, megteremti a nemzeti hadsereg fegyveres alapját', élére áll. Vezérkara ellenzi. Elröppen közülük; ledobott parancsa egy szó: utánam! A múltból a jövőnek él. Tudja, hogy a Pragmatica Sanctio Budát, Bécset átívelő alkotmányos bázis, kétpilléren Szentkorona alatt nyugvó Habsburg-fő. Ha az egyik pillér nem akarja, a másik hiába akarja; nem bírja. Ez az első király visszatérés története. Belátja, hogyha a kisantant nem tűri, Csonkamagyar ország nem bírja el a Károly-királyságot. Ez a második királyvisszatérés története; a tények logikája. A királyvisszatérés hullámverése meggyőzi arról, hogy a 400 év után felpislogó magyar életnek nincs levegője; azt keres neki Mohácsnál 1926-ban Jugoszlávia felé, meid a csehszlovák és román még a magyar könyveket is elégette, röntgennel ölte meg a magyar anyákban a magyar eljövendöt és idegenlégióba erőltette az életerős magyar embererdőt. Szavára nem jött visszhang a trianoni éjszakából. Viharfelhőket fű ide az ustasa-per. Tények és féligazságok, bizonyítékok és gazságok kaleidoszkópjában az olasz-belga-lengyel-angol szimpátia szivárványa jelzi az új idők helyzeti energiáját. Él vele. Feleleveníti a hagyományos magyar külpolitika irányát, Könyves
