Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1938

12

kormányzásának fő szerve volt, lassanként az egyetemes egyház kormányzásának kollégiumává válik a pápa mellett, amelynek legfőbb kiváltsága az egyház mindenkori fejének megválasztása.

A kardinálisok száma időnként változott. A XII., XIII. században hét kardinálispüspök, huszonnyolc presbyter és tizennyolc kardinális- diákonusból állott a kardinális-kollégium. A következő századokban a kardinálisoknak nem volt meghatározott számuk. VIII. Bonifác alatt húsz, a pápák avignoni tartózkodása alatt harminc kardinális volt. A kon- stanzi zsinat huszonnégyben állapította meg a kardinálisok létszámát s azt határozta, hogy minden nemzet képviselve legyen (de egy nemzetből sohase legyen több, mint egyharmada) a kardinálisok testületében. (De omnibus partibus Christianitatis proportionabiliter assumantur Sess. XXIII. с. 4.) V. Pius alatt hetvenhat volt a kardinálisok száma. V. Sixtus

— Postquam verus — 1586. évi dec. 3. constitutio-ja óta hetven a maximális számuk, akik közül négy a szerzetes rendekből való. A hetvenes szám arra a hetven férfiúra emlékeztet, a kik Mózest Isten parancsára a nép vezetésében segítették. (És mondá az Ur Mózesnek : Gyüjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a népnek vénei és elöljárói. Num. 11, 16.) Néhány kardinális cim (titulus) rendszerint betöltetlen. Az 1903. évi conclave-ban hatvankét kardinális vett részt. A kardinális kollégiumot hat kardinálispüspök — Ostiensis (cum Veliterno coniunctus), Portuensis (cum episcopatu s. Rufinae coniunctus), Albanus, Praenestinus, Tusculanus (Frascati), Sabinus, — ötven kardinálispresbyter és tizennégy kardinálisdiákonus alkotja.

A kardinálisok kreálása bizonyos szertartások között megy végbe. Ezeknek eredete régi idők távolába vezethető vissza. — A kardinálisok kreálása titkos consistoriumban történik, ahol a kreált bíborosok neveit felolvassák. A nevek közzététele (publicatio nominum) a kardinális méltóság jogainak és kiváltságainak elnyeréséhez feltétlenül szükséges. Némely kardinális nevét a pápa nem nevezi meg, hanem, amint mondani szokás, „in pectore reservat“ (cardinalis in petto). A kardinálisok kreálásának szertartásai a következők: 1. traditio birreti, a biborosi föveg átadása, amelyet nálunk a király adott át az új bíborosnak, 2. traditio galeri rubri, biborosi kalap átadása, 3. clausula et aperitio oris, az első, hogy szavuk nincs a kardinálisok között a testületileg végzett ügyekben,

— a másik, hogy teljes jogot nyernek az ügyek intézésében, 4. traditio annuli, a szaffirköves gyűrű átadása, 5. designatio tituli, a kardinális cim megjelölése. — A római kúriától távollevő kardinálisok a biborosi birétum átvétele alkalmával esküvel kötelezik magukat arra, hogy egy éven belül „ad limina apostolorum“ Rómába mennek a bibornoki kalap átvételére. S. Aichner, Comp, iuris ecci. 374 s köv. old. A, Tauber. Manuale iuris can. 211 s köv.

A bibornok-nevet a kardinálisokra nézve a Xlll. század óta használhatjuk. IV. Ince (1243—1254) ebben a korban adományozta a kardinálisoknak a bibor-kalapot és megbántásukat felségsértésnek minősítette. A bibor színű biretumot és selyeindamaszt mitrát és hihetőleg a bibor ruhát is II. Pál pápa (1464—1471) adta meg. Ezt az utóbbit mások szerint VIII. Bonifác (1294—1303) adta volna a kardinálisoknak. A biborszinű kalap azt jelzi, hogy. a kardinálisoknak készeknek kell lenniök életüket is feláldozni a pápáért. A bibor szin egyébként a leg-