Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
91 a váci és újhelyi öregdiákok és a gimnázium növendékei között elszakíthatatlan marad. A gyönyörűen sikerült ünnepség emlékének megörökítése után az intézet igazgatója dr. László Géza miniszteri osztályfőnök úrnak, a kereskedelmi minisztérium elnöki osztály vezetőjének, mint piarista diáktestvérnek, köszönetét mond azon kegyes jóindulatáért, hogy előmozdította a Váci Piarista Diákszövetség több tagjának a Magyar Kálváriához való zarándoklás lehetőségét. A váci öregdiákok zarándok útja leírásának a végén hadd álljon a váci öregdiákok egyik neves tagjának, Andor Károly úrnak, Vác városi vízművek igazgatójának a zarándokút hatása alatt megírt szép költeménye. (5z. B) Magyar kálvária. Kárpátok alján, négy folyó vizénél Állt őrt e nemzet sokszáz éven át S ha a dúló tenger vésze szállt Nyugatnak, Hullámtörőnek adta önmagát. Ott: békeharmat s napfény szállt a földre, Itt: véreső vert életet a rögbe! A sorsunk mégis mért oly bús, setétV Átéljük mink is Krisztus Nagy hetét... Az ezredévben hősként ünnepeltek: Ez volt nékünk Virágvasárnapunk. De jött a Nagyhét s hálából fejünkre Babér helyett mi is tövist kapunk! Ünneplőkből lett aljas, durva, hordák Bírák elé most láncraverve hordják S ki térdre hullt a hősi nép előtt, Most azt kiáltja mind: Feszítsd meg őt! Nem önmagunkért, másért szállva síkra Négy évig tartó véres harc után A hős halottak s élők csúf jutalma Üdénkért helyett lett a Getsemán! Ki ellent s foglyot testvérként becsült meg, Pribékek annak most arcába köpnek S korbácsolt testtel sziklás úton át Járatnak véle bús Kálváriát!
