Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
86 otthagyva mindent, ami féltenivaló és drága volt előttük, mentek oda, ahol nem volt többé megállás, ahonnan az ő részükre nem volt többé visszatérés. Mikor egy-egy hősi emléktábla előtt állunk, mindnyájunk leikéből felzokog a kérdés: miért kellett oly nagy áldozatot hoznunk, miért kellett annyi ifjú vérének kiömleni? Régi hite a magyarnak, hogy a föld ott, ahol vér folyik rá, dúsabb kalászt terem, édesebb lesz a gyümölcs arra, a bor aranylóbb, a mező zöldebb; a föld és a vér összeolvadásának titkos varázsán bátrabb, erősebb hatalmasabb lesz a faj. Ezért kellett 600.000 magyar vérének hullani, hogy a vér és a harc megbecsülése életrehívja a hitet, hogy ennek az országnak a Kárpátokig magyarnak kell lennie. Ezt hirdetem innen a határszélről és azt szeretném, ha egy hatalmas megafon segítségével az éter hullámain át tudnám harsogni a néhány km-nyire eső határon túl a még mindig szolgaságban sínylődő testvéreinknek, de egyben a rabtartóknak is, hogy vegyék tudomásul, miszerint az újhelyi gimnázium egykori diákjának, Kossuth Lajosnak szelleme itt él ma is a város falai között és a Damjanich által vezetett váci honvédek utódai eljöttek ide, hogy kezet fogjanak Kossuth lánglelkű szelleme által vezérelt újhelyi bajtársaikkal, hogy őket testvéri szeretettel öleljék magukhoz, és egyben hitet tegyenek arra, hogy a mi hősi diáktársaink meg tudtak halni a hazáért, mi élők tudjunk egyetértésben élni a hazáért és ne legyen közöttünk széthúzás, hanem egy akarattal haladjunk azon cél felé, amelyről elesett hősi diákjaink álmodoznak, hogy Sátoraljaújhely ne legyen határváros, hanem messze északra tőle magyar szántóvető daloljon csendes álmuk felett. Ha elnézem hosszan ezt az emléktáblát, ahol 45 hősi diák dicsősége van megörökítve, mintha megelevenednének egyes betűk és helyükből kilépne 45 lángoló szemű, gyermekarcú ifjú, akik mellett ott őrködik még aggódva az anyai szeretet, de a következő percben a Zrínyi Ilona lelkű anyák intésére a fiúk eldobják az iskolakönyveket, hogy gyenge kezükbe fegyvert fogjanak, s mire kikerülnek a halált osztogató tűzbe, szívük lángol, karjuk megedződik és vasöklük lesújt az orosz gőzhengerre. Innen azután nincs megállás és ti hős fiúk mentek és verejtékező orcátok átszellemül, mikor ziháló melletekből felszakad, hogy előre. S míg ti fiatalságtokat meghazudtoló bátorsággal, s erőtöket meghaladó szívós kitartással üldözitek az ellenséget, nem veszitek észre, hogy bomlasztó demagógiával, orozva belétek döfték a halálos tőrt, hogy rátokszakadjon a csillagtalan sötét éjszaka és mireánk Trianon gyásza. De bármily hosszú ideig is tart a mi nyomorúságunk, gúzsbakötésünk, él bennünk a hit, hogy amint 2000 esztendővel ezelőtt az emberiség megváltásáért meghozatott a fenséges nagy áldozat, hogy utána