Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937

Drága jó Atyánk, sok emberi értékkel ajándékozott meg Téged a jóságos Isten, de szerintem — és azt hiszem, hogy valamennyiünk szerint — az volt a Te legnagyobb értéked, hogy teljes szívvel és lélekkel a mienk voltál, hogy mindig és mindenütt közöttünk tartózkodtál úgy, hogy a mi diákéletünknek szinte nem is lehetett olyan mozzanata, amely elkerülte volna a Te éber figyelmedet.

Valamennyiünket nemcsak személy-, de név szerint is ismertél és bizony nem követhettünk el olyan kisebb vagy nagyobb diákcsínyt, amely a legrövidebb idő alatt, a leghitelesebb formában — ma sem tudom elképzelni, hogy hogyan és mi módon — a füleidhez ne került volna.

Nagy voltál, mint ember és nagy voltál, mint pedagógus egyaránt.

Emberi nagyságodat mesterien össze tudtad párosítani szerzetesi életed puritán egyszerűségével. Ott bent, a rendház falain belül rendtársaid és diákjaid között élted a magad kiegyensúlyozott, példásan szép, munkás életét, azok között a falak között volt a Te kis külön világod, ami pedig az utcára nyíló kapun kívül esett, az nem érdekelt; nem is mentél oda, csak akkor, ha már semmikép se kerülhetted el.

És Te, akinek lényét az emberi erények glóriás fénye övezte körül, a pedagógusok között is igen előkelő helyet küzdöttél ki magadnak.

Egyéniségednek lenyűgöző ereje a tekintélynek szinte szédítő magasságába emelt íölénk és mi mégis nagyon, de nagyon szerettünk, mert éreztük, hogy közel állasz hozzánk, mert éreztük, hogy teljesen a mienk vagy és mert tudtuk, hogy amikor vészt jósló arccal és villámokat lövelő szemekkel leckéztetsz bennünket, a lelked mélyén akkor is szeretettel mosolyogsz felénk!

Tanítási óráid meg valóságos élményt jelentettek azok számára, akik részt vehettek azokon. Mély tudásod, kiapadhatatlan humorod és utánozhatatlan közvetlenséged felejthetetlen emlékeket hagytak diákjaid lelkében.

Nem tudom, hogy mint ember, vagy pedig mint pedagógus voltál-e nagyobb? Nehéz volna eldönteni. De hogy nagy voltál, az kétségtelen!

__

Itt Sátoraljaújhelyen láttalak utoljára. Eredményekben gazdag közel húsz esztendős váci működésed után ide helyezett a Rend magas kormánya, hogy ugyanabban a rendházban tölísed a nyugalom csendes éveit, amelyben váci állomásod előtt nyolc esztendőn át voltál ugyancsak házfőnök és igazgató.

Itt, a pihenés napjaiban kerestelek fel egyszer.

Sose felejtem el azokat a boldog perceket, melyeket a szobádban eltöltöttem. Hosszasan elbeszélgettünk a régi, kedves, felejthetetlen, soha többé vissza nem térő kedves emlékekről és végezetül könnyek között váltunk el egymástól.

Még most is ott ég homlokomon az a csók, amelyet búcsúzásunk