Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
75 szeretik a madarakat, megértik, milyen áldás számukra a madarak munkája. Végül felszólította az ifjúságot, hogy ne bántsák a madarakat, ne bántsák a fákat, mert szebb az életet kímélni, mint gyilkolni, szebb a szeretet, mint a kegyetlenség. Miután a másodikosok énekkara a Ránk borítja fátyolát című dalt elénekelte, az ünnepség véget ért. Az ünnepélyt football játék követte. Az ozsonna elfogyasztása után pedig nz ifjúság katonai rendben a városba érkezett, hol szétoszolva, kiki a szülői házba tért vissza. 5z. 3. 20. Kirándulások. Intézetünk tanári kara, átérezve a tanulmányi kirándulások pedagógiai jelentőségét, bőven kivette részét azok rendezéséből. Igyekeztünk tanulóinknak az iskolán kívül is alkalmat adni hasznos ismeretek gyűjtésére. A városunk közvetlen környékére vezetett pár órás vagy félnapos kirándulások a szülőföldismertetés és bo- tanizálás céljait szolgálták. Itt csak azokról a kirándulásokról számolunk be, melyek nagyobb előkészületet kívántak. Ezek pontosan az előre kidolgozott tervek szerint zajlottak le. Az egyszerűbb és kényelmesebb kivitel miatt három kirándulásunkat teherautóval tettük meg. Miskolc—Diósgyőr—Lillafüred—Eger. Kétnapos kirándulás május 24 és 25-én. Vezette Dobosy Ferenc és Kovács László. Résztvett 30 tanuló. Miskolcon első utunk a görögkeleti templomba, a város egyik legszebb műemlékéhez vezetett. A borsod—miskolci múzeumnak különösen az európai hírű őskori leletei és néprajzi értékei keltették fel érdeklődésünket. Sokáig hallgattuk volna a hozzájuk fűzött értékes magyarázatokat, de sietnünk kellett, s máris robogott velünk a teherautó a diósgyőri vasgyárba. A gyár Felsőmagyarország egyik legnagyobb gyártelepe. Szemünk előtt játszódott le a vas útja a vasérctől az acélig, illetve az acéltól a különféle gépalkatrészig. Láttuk az óriási vasolvasztókat, a vas finomítását, a hengerlést és megcsodáltuk a technika fejlettségét. A diósgyőri vár romjai alatt ebédeltünk, majd folytattuk utunkat Lillafüred felé. Megnéztük a Palota-szálló környékét, a Hámori-tavat, a vízesést és a Szent István cseppkőbarlang csodálatos alakulatait. Késő délután indultunk tovább a Bükk-hegységen át Eger felé. A nagyszerű műúton rohanva, szebbnél szebb képek tárultak elénk; kár, hogy nemsokára beborult az ég és az út hátralévő részéből a zuhogó eső miatt nem láttunk semmit. Az éjtszakát Egerben töltöttük a kényelmesen berendezett diák-szállóban. Másnap reggel már várt az idegenvezető, aki szakszerű kalauzolás mellett megmutatta Eger nevezetességeit. Először a várat, Eger legnagyszerűbb történelmi nevezetességét néztük meg. Megcsodáltuk földalatti termeit, folyosóit és a kiásott templom romjait. Megilletődve álltunk az „Egri csillagok” szerzőjének sírjánál. Láttuk a törökvilág legérdekesebb műemlékét, a minaretet. Megnéztük a székesegyházat, a líceumot és hazánk legrégibb barokk stílusú templomát.
