Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
37 két oldalán később megnyitott phrygium-nak kell tekintenünk — keleti eredetű. A IX. Ordo Rom. szavai szerint ez a phrygium süveghez volt hasonló, fehér kelméből készült és regnum nevet viselt. A tiara elnevezés a Liber Pontificalis-ban először II. Paschalisnál (1099.) fordul elő. A XI. században a phrygium-nak ékített szegélye koronává alakult. Ennek az alakulásnak célja valószínűleg az volt, hogy a világnak az erőszakos császársággal szemben megmutassa azt, hogy a német király mellett a pápa is független fejedelemként áll. A phrygium-ot VIII. Bonifác (1294—1303.) egy második, V. Kelemen (1305—1314.) alatt pedig egy harmadik arany szegélykorona övezte. Ettől az időtől hezdve triregnum a három koronával ékített phrygium neve. A tiara háromszoros koronájának jelentőségét különbözőképen értelmezik. Magyarázták úgy, hogy az a pápának küzdő, szenvedő és győzedelmes egyház felett levő hatalmát fejezi ki; majd pedig, hogy az a pápa — magisterii, ministerii et regiminis officium-ának a jele, mert a pápa Krisztus küldetését vette át, aki az emberiség prófétája-, főpapja- és pásztoraként jelenik meg az evangéliumban. Ezek s a még felmerülő magyarázatok azonban Wurm szavai szerint mind keresettek. A tiara ugyanis L. Lector szavai szerint a Sz. Péter apostol primátusában egyesített egyházi joghatóság teljességének jele; ezen kívül semmi mást sem jelent. Amint a pápát a tiarával megkoronázták, rendelkezéseit ezen kelettel adja ki: Datum . . . pontificatus nostri anno primo ; míg megkoronázása előtt: Datum ... a nostri suscepti apostolatus officio anno primo — kezdettel teszj közzé intézkedéseit. A pápa csakis koronázása után ad ki bullát, mert koronázása előtt kiadott iratai csak breve-k, vagy pedig az úgynevezett bullae dimidiatae (defectivae), amelyeknél a pecsét egyik oldala üresen marad, mert onnan a pápa neve hiányzik. A pápa trónfoglalásának utolsó ténye a laterani Patriarchium birtokbavétele volt, amelyet il possesso néven már többször említettünk. A Lateran-palota ugyanis N. Constantin ideje óta a XIII. századig a pápák rendes tartózkodási helye, az ott levő oazilika pedig, mint a pápák kathedrálisa — omnium ecclesiarum Urbis et orbis et mater et caput — a város és a földkerekség összes templomának anyja és feje volt. Amíg a laterani Patriarchium a pápák rezidenciája volt, ez a birtokbavétel — possesso — természetesen közvetlenül a választásra következett, amennyiben az Rómában ment végbe. S ha a választás magában a Lateran-ban folyt le, amint ez a XI. századig rendszerint történt, úgy ennek a birtokbavétele egész egyszerűen történt. A XII. században azonban annyiban esett ezen a szokáson változás, hogy aSz. Péter-templomban megválasztott pápa megkoronázásáig az ottani Episcopium-ban maradt, de az után tüstént a Lateran-ba ment. Ez a menet nagy pompával történt, amint azt az ezen korra vonatkozó Ordo Romanus leírja. A pápa a laterani Patriarchium-hoz parádés lován ment. A me-
