Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
II. Marcellus koráig (1555.) a Sz. Péter:templom lépcsőjén épült emelvényen történt a pápa megkoronázása. Ő azonban ezt a ténykedést a templom loggia-jára helyezte át. Miután itt a pápa a trónján helyet foglalt, a bíborosdékán imát mond, amelyben Isten kegyelmét kéri az új pápára, hogy az anyaszentegyházat jól kormányozza s a királyoknak atyja, a híveknek pedig vezére legyen. Az ima alatt az énekkar Corona aurea super caput eius régi éneket adja elő. A dékán imája után a második bíborosdiákonus a pápa fejéről a mitrát leveszi, az első diákonusbíboros pedig a mitra helyet a tiarát teszi fel. A pápa — fején a tiarával — az ünnepi benedictio nagy formula-ját mondja el. Míg Róma a pápák birtoka volt, ez az áldás nagy ünnepélyesség közt ment végbe. A szuverén pápa ugyanis a loggia magasán karját az ég felé emelte, miközben háromszor a levegőbe a kereszt jelét vetve — Urbi et orbi adta áldását A loggia alatt, a téren pedig nagy sokaság térdepelt, míg Róma összes harangjai zúgtak és az Angyalvár ormán ágyúk dörögtek. A menet a Sala Regia és Sala Ducale-n keresztül tér vissza a Sala dei páráménti-be, ahol a pápa ornatus-át leteszi, a tiarát pedig a sekrestyés őrizetére bízza. A szertartás záradékául a bíborosdékán a pápához itt még a körülményeknek megfelelően rövid beszédet intéz a bíboros testület nevében s a hagyományos jókívánságnak ad kifejezést — ad multos annos! A tiara vagy triregnum a pápai méltóság különös jelvénye. Ezt a pápa szertartásokon kívül használja, míg a rendes ünnepi istentiszteleteknél mitrát visel. A pápa a tiarát csak bizonyos napokon viseli a Sz. Péter-templomba vivő s onnan jövő meneteknél és különös ünnepi ténykedéseknél, amilyen a szenttéavatás. A tiara-nak épenúgy, mint az egyházi ruháknak, a mindennapi és szertartáson kívüli viseletben találjuk meg eredetét. Eredetileg a phrygiaiaknak magas, csúcsbafutó és nemezből készült kalapja a — Phrygium — amelyet a régi Rómában a szabadság jeléül tekintettek, s — pileus-nak neveztek. Sz Jeromos szerint a zsidó főpapnak is ilyen alakú volt megkülönböztető fővege a — mitznephet, amelyet a Hasmo- naeusok korában háromsoros arany korona övezett. De tiarának hívták a keletrómai császárok diadémját is, amely sisakszerü volt s amelynek alsó szegélyét két sor gyöngy ékesítette. Ehhez hasonló volt a — camelaucum, — amelyet a Liber Pontificalis adatai szerint Constantin pápa (708—715.), sőt valószínűleg több pápa is, az ünnepi meneteknél használt. Az úgynevezett Constantin-íéle adományozási okirat jelentése szerint, amely körülbelül a IX. század közepe táján keletkezett, Constantin császár Szilveszter pápának és utódjainak diadémot, azaz koronát és phrygiumot adományozott. Szilveszter pápa azonban az arany koronát papi hajkoronája, tonsura-ja fölött — amelyet Sz. Péter iránt érzett tiszteletből viselt — hordani vonakodott; de a fehér színű pury- gium-ot a császár Krisztus feltámadásának emlékére mégis feltette neki s a mellett azt is meghagyta, hogy Szilveszter pápa és utódjai az ünnepi meneteknél (in processionibus) azt mindig viselni tartoznak. Ezen épen nem authentikus jelentés szerint tehát a phrygium a pápáknak már régiidő óta használt s megkülönböztető fővegük volt. De tény az, hogy a tiara is, meg a mitra-turbinata is — melyet
