Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1937
12 tős aristokracia hatalmi vágya miatt. S mert a Karolingok Itáliától távoléltek, a pártoskodás és vetélkedés a nagyratörő családok között mindig mélyebb gyökeret vert. Hogy IV. (III.) István (768—772.) a közelmúlt pápaválasztásainak fájó eseményeit a jövőben megakadályozza, a Lateránban zsinatot tart s itt újonan szabályozzák, kik a választásra és a választhatóságra jogosultak. Laikus nem választható meg pápának. A zsinat határozata szerint világiak a választáson jelen nem lehetnek, mert az csupán a papság joga, amely a római egyházhoz tartozó áldozópapok és diákonusok sorából választja a pápát. A zsinat egyúttal átkot mond mindazokra, akik a választó papságot a választásban megakadályoznák. Hamis föltevésen alapul az az állítás, hogy I. Adorján pápa a 774. évi római zsinaton hálából N. Károlynak a pápaiszék betöltésére jogot adott volna, mert az egyházat a longsbardok ellen megvédelmezte Mind ez a nézet, mind pedig a 800. évben alapított római császárság hatalmi körének — amelynek az egyház a forrása — olyas értelmezése, mintha az újonnan létesült császárság képviselőire szállott volna a bizánci császároknak a pápaválasztásokra vonatkozó megerősítési joga — az egyház szándékával ellenkező, helytelen és hamis. A császári hatalom tartalma és jogköre ugyanis nem lehet más, mint amellyel az egyház azt felruházta. Az egyház szabadságának megótalmazása érdekében létesült ez a császárság s nem szabadságának korlátozására, elnyomására. Ezek okán a pápaválasztásnál sem lehetett annak más jogköre, mint az, amely hivatásával és rendeltetésével összeegyeztethető. I. Paschalis pápa és Jámbor Lajos között létesült szövetség történeti emlékében — Lajos privilégiuma — a pápaság és a császárság között levő eddigi viszony a pápaválasztásra vonatkozólag megerősítést nyer. E kiváltságlevél szerint, ha a rómaik az elhalt pápának tisztelettel megadott temetése után valakit egyetértésben pápának megválasztottak, azt tüstént fel is szentelhették. Az új pápa azután a baráti szövetség megerősítése végett a császárhoz követeket küldött, amint ez Pipin és N. Károly korában szokás volt. Paschalis halála után a pártoskodás a pápaiszék betöltésénél ismét kitört. Ez a pártoskodó pápaválasztás, a nép és a nemesség csoportosul itt más-más jelölt körül, ismét szükségessé tette a pápaválasztás törvényeinek szabályozását. A pápaválasztás törvényei ugyanis alkalomszerűek s rendesen az előző választásnak valamely körülménye hozta azokat létre, mint a választások jogtörténete igazolja. Lothár Constitutio- ja, 824. novemberében kelt, a rómaiak választói jogát meghagyja. De meg kellett esküdniök, hogy addig a megválasztott pápát felszentelni nem engedik, amig az a császárnak közvetlenül, vagy követeinek jelenlétében a hűségesküt le nem teszi. Ez a hűségeskű nem a pápa egyházi hatalmára vonatkozott, hanem a császárral szemben lerovandó világi kötelességekre. A Constitutio-nak azonban a választásra döntő befolyása jogilag nem volt, mert a pápai hatalom telje az érvényes választás következtében a megválasztottra rászállott. így értelmezik ezt csaknem mindannvian az egyházjogászok. A pápaválasztásoknál különben Lothár Canstitutio-ját hamarosan figyelmen kívül hagyták, s ezért Lothár Rómába sereget küldött, hogy rendeletének érvényt szerezzen. I. Miklós a 862. évi zsinaton mindenkit átokkal sújt, aki a római
