Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1936
II. tehetsége páratlan volt. Amit látott, amit hallott, amit olvasott újabban vagy régen, mindenről bőven tudott számot adni, társalogni. Szerették is a társaságban! A történelemnek kiváló képzettségű, lelkes tanára volt. Tankönyvei országszerte ismertek. Lépést tartott a történettudomány haladásával. Nem volt szakkönyv, melyet ne olvasott volna, melynek adatait föl ne használta volna könyveiben. A szépművészet, a színház, a mozi iránt is meleg érdeklődést tanúsított. Nem volt az a darab, amelyet ne ismert volna. Szinte szakszerűen szólt hozzá. Szerette a klasszikus zenét. Ismerte az operákat. Ügyes kritikát gyakorolt a művészek és művésznők teljesítménye felett. Nagy művelője volt a gyorsírásnak. Értékes munkásságáért a Magyar Gyorsíró Egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. Tanítványai rajongásig szerették, mert jó tanár, jó nevelő volt. Nemcsak tanított, hanem az életnek is nevelt. Szerették benne a jólelkű embert, a tudós tanárt, a gondos atyát, a lelkes magyar hazafit. Előadásain lelkesedtek, szeretetüket, hálájukat kedves tanáruk iránt magukkal vitték az iskola falain kívül az életbe is. Nemcsak tanította a történelmet, hanem az ő tanításában igazán érvényesült a „Historia est magistra vitae”. Jellemeket nevelt, magyar jellemeket. De ki tudná mindazt — most a fájdalom pillanatában — elmondani, leírni, amit tudott, ami kiválósága volt, azt a sokféle jótulajdonságot, amivel a megboldogult bírt. Nagy ember volt, jó ember volt, tudós tanár volt, buzgó nevelő volt. Vallásossága, pia- ristasága, hazafisága mindenki előtt ismeretes volt. Élete nyitott könyv volt. Belőle mindenki olvashatott, belőle mindenki meríthetett : tudást, vallásosságot, hazaszeretetet. Emlékét megőrizzük tanárok és tanítványok, szülők és jóbarátok egyaránt. Mindig szeretettel és hálával gondolunk nemes alakjára. Szalay József.
