Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1932

19

előadás iránt. Stílusa is kissé nehézkés. Szorgalmáért jutalomra érdemes. Jutalma 5 P. Szerzője: Szombathy A. VIII. o. t.

3. A ,,L’ art pour 1’ art“ jeligéjű dolgozat szerzője kimerítően foglalkozott a pályatétel tárgyával. Azonban több tárgyi tévedése is van. Külön beszél költészetről és művészetről és nem tudja, hogy ezek nem egymás mellé, hanem egymás alá rendelt fogalmak. Az összegyűjtött anyagot nem tudja kellő rendszerbe foglalni. A szerző szorgalmáért jutalmat érdemel. Jutalma: 5 P. Szerzője : Gál F. VIII. oszt. tan.

b) Cserkészet. Az intézet cserkészcsapatának száma: 238, neve: Sátoraljaújhelyi Kegyesrendi Gimnáziumi cserkészcsapat (S К G). A Szervezőtestület elnöke: Neuhauser Frigyes dr. igazgató. Csapatparancsnok: Molnár Sándor kegyesrendi tanár, csapattiszt: Czé- kus Tamás, pr. i. segédtisztek: Zemlényi Zoltán, Szentandrássi Elek, Mészáros József és Mezőssi József. A csapat teljes létszáma 56.

A csapat életének fontosabb eseményei: Parancsnok változás. Rendfőnök Úr Weiner Ferenc kegyesr. tanárt a váci gimnáziumba helyezte át. Több éven keresztül nagy szeretettel és hozzáértéssel vezette a csapatot. Neve úgy a csapattörténetbe, mint a fiúk szívébe eltörölhetetlenül bele vésődött. A parancsnokságot Molnár Sándor piarista tanár vette át.

Táborozások és kirándulások: A nyári szünidőben rendeztünk vizitábort, júl. 1—23 között Zemplénagárdtól a Tiszán és Szamoson Csengerig és vissza a Tiszán Tokajig, onnan a Bodrogon haza. A táborozást Weiner Ferenc kegyesr. tanár, csapatparancsnok vezette. 21 résztvevője volt a tábornak, amely 350 km-es viziútjával nagy erőpróbája volt a cserkészfiúknak. Táborunk nemcsak festői tájakban bővelkedett, hanem sok érdekessége mellett sokat nyújtott azzal, hogy megismertük hazánknak egy részét, amely egyik oldalról cseh, másik oldalról a román megszállás alatt áll. Bodrogkereszturban Mt. gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné kegyes vendégbarátságát élveztük, amivel ismételt jóindulatát mutatta irántunk. Szívességéért e helyen is hálás köszönetét mondunk.

Az őszi munkánk nagyrésze evezés és kirándulás volt. Télen pedig, amennyiben a hóviszonyok engedték, síkirándulásokat rendeztünk. Nagyobb túránk a hercegkuti Mogyorós-tetőre volt febr, 1. és 2. napjain. Bár egész télen nem volt elsőrangú havunk, mégis minden alkalmat kihasználtunk, hogy a csapatnak ezt a hagyományos télisportját minél tökéletesebben elsajátítsuk. Szíves kötelességünk Sztrisovszky Mihály hercegkuti plébános úr atyai szerete- téről e helyen megemlékeznünk. Minden alkalommal oly szívesen látott bennünket, hogy eléggé megköszönni nem is tudjuk. A Vá-