Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1929
17 lelkének egy darabja szólal meg a Vallomásokban: hiszen bűnökből emelkedés, vezérlő isteni ujjak, a kegyelem láthatatlan szálainak világa tárul föl előttünk. Valóban: amíg pálfordulások, vergődő, Istent kereső lelkek lesznek, addig szent Ágoston mindig a leg- közelebben átértett és megélt zsenije mindnyájuknak. Az Egyház a doctor gratiae: kegyelem doktora címmel tüntette ki; ő ennek az isteni erőnek lényegét nemcsak tanítja és kifejti, de életével leg- megtestesültebben képviseli. Az emberi lélek legmélyebb titkai örökkévalók, szent Ágoston jól ismeri őket. Pinturicchio ábrázolása a nagy egyházatyáról mindennél igazabb: a püspök élő emberi szivet tart a kezében: a Vallomások pszichológus művészének lélekanalizáló munkájára utal. Nála szólal meg először mélyéről a sajgó emberi szív, hogy többé el ne némulhasson. S ez már nem is művészet, nemcsak emberi írásmű, hanem reveláció. S szent Ágoston zsenijében ez a legnagyobb isteni adomány: aki annyira ismeri — mert hiszen önmagán tapasztalta— az emberi lét legmélyebb nyomorát: az eltévelyedést, ugyanaz tud a legelvontabb istenszenilélés átélésére elvezetni. A modern emberhez az első közel áll: Istentől távoljárásból és a mindennapi életben. Bár végig tudná járni a nagy Istentkereső igazságkutató útját is. Ez mindnyájunknak stílszerü szent Ágoston ünneplése is. Kezünkben a Vallomások könyve; szemünk a nagy egyházatya alakján, ajkunkon az ő imádságos szavai: „Vágyam megismerni az Istent s a lelket. Semmi mást? Semmit! . . . . . . Ismerjem meg magamat, ismerjelek meg Téged!“ W. F.
