Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1913

40 tanuló május 19-én kelt útra Szalay József, Poór Sándor és Sauermann József vezetése alatt.

Borult időben indult útnak a kisded diákcsapat tudományszomjtól vezéreltetve. Vájjon kiderül-e ? Ez a gondolat nyugtalanította egyelőre a kedélyeket. De csakhamar elmúlt a reménytelenség, midőn előállott a nagy Pullman kocsi, kirándulásunk hű kísérője, Alig helyezkedett el a csapat, még egy búcsúszó a szülők és ismerősökhöz és a vonat elindult. A vonat megszokott kattogása mellett a sík földön, amerre haladtunk, messze elhallatszott a „Ballag már a vén diák“ bús melódiája.

Vonatunk nevezetes történelmi helyek mellett robog el. A vasúttól jobbra fekszik Borsi, a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc születésének helye. Nemsokára kétivü vashídon kelünk át a Bodrogon és a Bodrog ' közbe jutunk. Itt a nagykövesdi várrom tűnik fel, mely a Tarbuczkának egy teljes különálló keleti nyúlványán épúlt. Tovább haladva Bélytől nem messze a leleszi prépostság temploma és kolostora integet felénk. A leleszi prépostság keletkezése óta hites hely volt, mint ilyen fontos országos és magánérdek őre. Gazdag országos levéltára, mely mintegy 30,000 nemesi oklevelet tartalmaz ma is, sok viszontagságon ment át. Csapnál a Máv. egyik legforgalmasabb s egészen uj állomásához érünk. Itt keresztezik egymást a Budapest—Sátoraljaújhely — Lawoczne és Debreczen—Nyíregyháza—Ungvár—Sianki vasútvonalak

Hasonló diákcsapattal találkoztunk már Ujhelyben, de csak Csapná kötünk ismeretséget s vidám beszélgetéssel telik az idő Bátyúig, hol utunk szétválik: ők mennek Munkácsra, mi pedig Királyháza felé. Utunk Bátyútól Királyházáig Bereg és Ugocsa vármegyéken visz keresztül. Ezen megyékben és különösen Máramarosban a lakosság legnagyobb része rutén, mely erdőírtással és állattenyésztéssel foglalkozik. Sokat nélkülöz, épazértcokbetegség pusztítja sorait. Házukat faragatlan gerendákból róják össze, a közöket mohával töltik ki, belül az egészet sárral tapasztják. Ebben lakik az egész család, gyakran a háziállatok is. A házakon nincs kémény, a füst csak lassan szivárog át a padlás résein. Beregszásznál hosszabb ideig időzik vonatunk, mialatt átfutjuk történetét. Beregszász a Vérke patak mellett épült. Jelentékeny bortermelést és szőlőkereskedést űz Szász gyarmatosok alapították, kik aranybányákat és szőlőket műveltek, de a tatárok 1241-ben végkép elpusztították. IV. Béla az újonnan felépült várost különféle szabadalmakkal ruházta fel, melyeket későbbi királyaink is megerősítettek. 1359—1484-ig a Koriatovich-család birtokában találjuk. 1657-ig több család birtokában volt, mikor egy lengyel csapat bosszúból felgyújtotta. Azóta ismét virágzásnak indult. A következő helységnél, Tiszaujlaknál, mely bajuszpedrőjéről híres, vonatunk Ugocsa vármegye területére ér. Nemsokára Nagyszőlló's, a vármegye székhelye, vonja magára figyelmünket. A Nagyszó'llős felett emelkedő hegyen Ugocsavár romjai láthatók, melyről a vármegye nevét vette. Nagyszőllős után vonatunk 420 m -es 7 ivű vashídon halad át a Tiszán, hogy azon túl mindig a Tisza mellett folytassa útját. Szép napsütéses időben érünk Királyházára, Étkezés után a társaság az állomás mellett emelkedő hegyen romokban heverő Nyalábvárat tekintette meg, hol Komjáthy Benedek lefordította Sz. Pál leveleit.

Rekkenő meleg lett. Óriási gomolyfellegek jelentek meg a látóhatáron s pár pillanat alatt oly óriási zápor keletkezett, hogy csak meg21