Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1911

II.

Halmi László t

1842-1911.

A kérlelhetetlen halál nem kegyelmezett a múlt évben nyugalmazott társunknak sem, kidöntötte az élők sorából őt, aki egy emberöltőt meghaladó férfias munkásság után néhány évvel ezelőtt a jól megérdemelt nyugalomba pihenni tért közénk. Lelke ide vágyott, ahol 30 évvel előbb mint életerős férfiú állott élén ez intézetnek.

1881-ben helyezte ide őt a rendkormány házfőnöknek, majd később 6 évig 1882—8-ig volt az intézet igazgatója.

Akik még emlékeznek rá, szigorú, pontos, rendszerető embernek ismerték ; tekintete minden helytelenségét észrevett s példásan büntette a gonoszságból eredő ballépéseket, mig a gyerekes csintalanságok fölött elsiklott tekintete.

Azonban a szív embere is volt. Tudta azt, hogy a gyámoltalanok támogatásra szorulnak s ha kellett, leereszkedett a gyöngéhez, hóna alá nyúlt a segélyreszorulónak, hogy istápolja, hogy lelkét erősítse, további kitartó munkára serkentse.

Vallásos hit, rendíthetetlen meggyőződés, erős fajszeretet és érző szív voltak jellemvonásának fő alkotó elemei. Ezekre emlékeznek vissza volt tanítványai és kortársai, ilyen tulajdonságokkal távozott 1888-ban, hogy a váczi főgimnázium és kegyesrendi ujoncznevelő intézet vezetését átvegye.

Az a 19 év, melyet távol töltött, lelki vonásainak emlékét nem törölte ki a szívekből. Jó és nemes vonások maradandó nyomot hagynak mindenkor a lelkek mélyén.

1907-ben kifáradt a munkában és nyugalomra vágyott. A rendkormány Sátoraljaújhelybe küldte, régi működési terére.