Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1905
27 azután is többször gyűjtöttünk kőkorszakú eszközöket a Kis- ronyva medrében, e kirándulásunk leírásának befejezése gyanánt összefoglalólag meg fogunk emlékezni a kirándulásaink alatt gyűjtött kőkorszakú tárgyakról. Szádeczky Gyula dr. már többszőr említett müvére támaszkodva felkerestük — amint azt említettük is — a kistoronyai és a csarnahói lelőhelyeket, és elég sok pattintgatott obszidián eszközt sikerült összegyűjtenünk. De ezeknél sokkal értékesebbek azok az őskoru maradványok, amelyeket a Csörgő melletti Feketehegy lábánál, s különösen amelyeket a Kis-Ronyva medrében gyűjtöttünk. Ez utóbbi helyen gyűjtött maradványokra támaszkodva vagyunk képesek meghatározni azt az időpontot, amikor városunk környékén kőkorszakot élő emberek laktak, s bemutatni — habár csak főbb vonásaiban — az ő életviszonyaikat. A Kisronyva medrének, mint lelőhelynek fontosságát növeli az a körülmény, hogy nemcsak pattintgatott obszidián és tűzkő eszközöket találtunk, hanem nagy mennyiségben cserépdarabokat, és a mi a legfontosabb, állati csontokat is. Különösen az utóbbiak segítségével állapíthatjuk meg azt az időpontot, amikor városunk környékén kőkorszakot élő emberek laktak. A talált csontok közül legfontosabb három állkapocs, amelyekről Stei- mann-Döderlein: „Elemente der Paläontologie“ c. müve alapján sikerült kimutatni azt, hogy ezek az ősökörnek (Bos primigenius), tehát azon kérődző szarvas állatnak maradványai, amely később megszelídítve háziállattá lett. Ebben megerősített egy rendtársamnak a budapesti Geológiai Intézetben tett összehasonlító megfigyelése is. Igaz ugyan, hogy az ősökör az egész Diluvimot átélte, de a lelő hely alatt levő rétegek alapos megvizsgálásából azt kell konstatálnunk, hogy e csontok a dilúvium végéről valók, de nemcsak ezek, hanem a velük együtt előforduló obszidián és tűzkő eszközök, valamint az agyag edények is, s igy azok az emberek is, akiknek az utóbbiak készítését tulajdoníthatjuk. Tehát kőkorszakú ember városunk környékén a diluvium végén élt. Az időpont kérdésének megvilágítása után a szóban forgó lelőhely keletkezésének kérdését kell felvetnünk. A lelőhely, illetőleg az a réteg, amely az ősemberkoru maradványokat tartalmazza, s amelyet épen e tulajdonságánál fogva kultur rétegnek tekinthetünk, a Kisronyva medrének oldalában van a
