Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1905
14 helyeken, ahol a talaj szerkezejét jól megakarjuk ismerni, meg kell figyelnünk. Ezek pedig a réteg hajlása és csapásiránya. A rétegek ugyanis legtöbbnyire nem vízszintesek, hanem a vízszinteshez bizonyos szög alatt hajlanak. A hajlásnál mérjük azt a szöget, amelyet a vízszintessel a réteg alkot és a hajlás irányát a világtájakhoz viszonyítva. Nem lévén megfelelő eszközünk, úgy a hajlásszöget, mint pedig annak irányát, csak megközelítőleg határozhattuk meg. A csapás, a hajlás irányára mérőleges irány, amely tehát a réteg terjedésének másik főiránya. A csapásnál csupán a világtájat mérjük. A bányát elhagyva Nagybári illet, a Kátéhegy felé tartottunk. Utunk eléggé unalmas volt, mert szántóföldek között haladtunk, de ez nem tartott sokáig. Nagybári mellett egy viz- vájásban csillámos homokkövet vettünk észre, amelynek egyes darabjai nemcsak érdekesek, hanem dús csillámtartalmuknál fogva elég szépek is, s így kétszeres ok is sarkalt a bővebb megtekintésre. A Káté oldalán fölfelé haladva kisebb kvarcszemeket s mogyoró nagyságú obszidián darabokat szemlélhettünk, a melyeken azonban az emberi kéz nyomai, — amint azt Sza- deczky Gyula dr. helyesen megjegyzi,1 — nem vehetők észre. Közben találtunk már piroxenandesit darabokat is, amelyek a hegy tetejéről gurultak ide. A hegy tetejére felérve, szép kilátás tárult elénk, de részben az, amelyet a Középhegyről is szemlélhettünk. Mégis jobban szemügyre vehettük innen a Kisbári-csarnahói völgy fölső részét és annak környezetét. Továbbá azt a mélyedést, amely a hegy északi lábánál, a Bárii- patak völgyét a Ronyva völgyével összeköti. E. Ny. felé igen szemünkbe ötlött egy kör alapú, szabályos' s lankásan kiemelkedő kúpalaku hegy, a Csörgő község melletti Feketehegy.2 1 Sz. Gy. A Z. sz. h. g. 61. old. 2 Nem mulaszthatjuk el rövidesen fölemlíteni azt az érdekes természeti jelenséget, amelynek ugyan nem e kirándulásunkkor, hanem még a múlt év nov. 4-én voltunk részesei. Akkor is a déli oldalról mentünk a hegyre, mint jelenleg. Felmenetelünkkor a köd nem igen akadályozott, sőt amikor a tetőre fölértünk, a hegytől Ny. felé, a Ronyva szabályos völgysíkját, sőt városunkat is eléggé jól szemlélhettük. De amint a hegyről K. felé a Bárii patak völgyébe tekintettünk, illet, ide leakartunk tekinteni, érdekes jelenség ötlött szemünkbe. A völgyet a leszálló köd szinültig betöltötte, melynek felső része a hatalmas vihartól fölkorbácsolt tengerszin felület hullámzásához hasonlított. De ezen érdekes jelenség szemlélete nem tartott sokáig, mert a ködtenger mind jobban és jobban kicsapott medréből s végre is egy hatalmas hullám, mesebeli szörnyetegként rohant fel a Káté keleti oldalán, egyesen a hegy legmagasabb részének, tehát szemlélési helyünknek tartva. Pár pillanat múlva sűrű küddel kapcsolatban, erős szél érte arcunkat, s beborított bennünket, sőt csakhamar az egész hegyet, úgy hogy jó ideig kellett várni, amikor aztán némileg tájékozódni tudtunk, s folytathattuk utunkat.
