Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902
27 csülhetetlen kincset — te is vetted el én tőllem! — Légyen áldott a magyarok Istenének szent neve!“ Miképpen járt el Dugonics a német eredetinek átdolgozásában ? Éppen úgy, mint többi darabjában. Magyar földre teszi a színhelyt, a szereplőket magyarokká teszi, de a cselekvényt és a dialógust jobbára megtartja. Így lesz Korfuból Szeged, Grimaldiból Sziliér, Lorendano grófból Toldi Miklós, Mariából Magda, Kordeliából Trézsi, Hortensióból Vendrődi stb. Mintájának ideje a XVIII. század, Toldi Miklós cselekvényének ideje : Mátyás király kora Szabács viadala után. A többiben nagyobbrészt követi mintáját. Az eltéréseket a két darab közt Heinrich Gusztáv állította össze. Mindössze csekély változtatást tett Dugonics. E változtatások sem sikerültek. Ha az eredeti német darab értéktelen munka, úgy Dugonics átdolgozása még kevesebb becsű. Mennyire tévedt a jó öreg Toldi Miklós rajzában! Ha olyan alakot ad, a minőnek llosvai verseiből, Rádai Pál és Bél Mátyás följegyzéseiből ismerte s bele helyézi egy a jellemének megfelelő cselekménybe, úgy sikerültebb munkát alkotott volna. Toldi Miklós nem drámai hős. A Dugonics darabjában passzív szerepet játszik, hiszen nem cselekszik. A darab főmozgatója a gonoszlelkü Sziliér, éppen úgy, mint a német drámában Grimaldi, korfu szigetének aljas lelkű helytartója, a ki szövetkezik titkárával, hogy a derék Lorendano grófot (Toldi Miklós), ki terveinek útjában áll, tönkre tegye. Milyen tehetetlen, gyámoltalan alak a Dugonics Toldija. Imádkozik, belenyugszik az Isten rendeléseibe, hangoztatja ártatlanságát. Elfogóinak nem szegül ellen, mert az igazság kiderül. Ki is derül, de egész családi boldogságának pusztulása árán. Vagy szólhatunk-e költői igazságszolgáltatásról? Miért bűnhődik ennyire az ártatlan, becsületes Toldi? Miért kell feleségének és leányának elpusztulnia? Vagy mit vétett a talpig becsületes Vendrődi, ki jegyesét s vele boldogságát veszti ? Mindezekre a kérdésekre Dugonics nem tudja megadni a választ. Mit szóljunk a korrajzról ? Dugonics darabjából senki sem ismer rá Mátyás király dicső korára, Hiába emlegeti a fekete sereget, hiába Mátyás igazságszeretetét. E tekintetben teljesen eihibázott alkotás. Szerkezetről, jellemrajzról nem is szólhatunk. Hiszen mindez — csekély eltérésekkel — nem Dugonics munkája, A dialógus nem drámai. Dugonics túlságosan bőbeszédű, e mellett köznapi. „Csombókos magyarság“-át nem tudja megtagadni. A nem szépirodalmi műbe való kifejezések bizony itt
