Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1902

13

vei, erszényével, életével s mindenít áldozatba hozá az ügynek, eléggé megjutalmazva, ha ő vesz is, csak ez gyarapodjék. Korábban hala meg, mint várni lehete, elölve éjjeli s nappali dolgozásai által, s ez vala végsóhajtása :

Véglehellésem is hazámnak szolgáljon(Pályám emlékezete, 102. lap.)

Ez a minden ízében a magyarság szent ügyéért lángoló férfiú sem kerülhette ki a gáncsolást. Kazinczy följegyzi róla, hogy »egy nagy fényű úr“ vétkéül rótta fel, hogy Voltairenek Henriását és színdarabjait magyar nyelvre fordította; e panaszát az egyházi gyűlésben elő is hozta.

A „mindenre kész“ Horváth Ádám, midőn a nemzet nagyjai 1790-ben azt tudakolták, vájjon lesz-e elegendő magyar darabunk, hogy a színészek folyvást játszhassanak, azt felelte, hogy ö kész minden héten egy eredeti magyar tárgyú vígjátékot, vagy tragédiát írni. ígéretét azonban nem váltotta be, az egész műsoron csak az „Elszegényedett nemes ember“ czimű színművével szerepelt.

A lelkes irók sorában megemlíti Kazinczy Dugonics Andrást, ki nagy szerencsével hatott a közönségre. Munkássága e tekintetben különösen azért nevezetes, mert ő műveiben heves szószólója mindannak, a mi magyar, a mi nemzeti. Mig Péczeli csak az extensiót tűzte ki czélul, addig Dugonics az intentiora is nagy súlyt fektetett.

íróink tehát karöltve buzgólkodtak a kitűzött czél sikeres elérése érdekében. De a nagy lelkesedés mellett sem tudtak íróink eredeti magyar műsort teremteni. Az előző években még azt tartotta a közvélemény, hogy a szinműirás hiábavalóság, a vele foglalkozót kinevette. (L. Bessenyeinél, Tudományos Gyűjt. 1827.) így tehát, midőn 1790-ben a magyar színészet megalakult, nem volt még eredeti játékrend, szükségképpen az idegenből fordított, átdolgozott darabokat kellett előadni. Bámulatos munkásságot fejtenek ki Dugonics, Kazinczy, Verseghy, Szentjóbi Szabó László, Simái Kristóf, Bárány Péter, Sághi Ferencz, Szomor Máté, Bartsai László, Boér Sándor, Endrődy János, kik különféle fordított és átdolgozott darabjaikkal lépnek a közönség elé. A színészek közül Kelemen Lászlót említjük első helyen, mellette Ernyei Mihály, Láng, Rehák Anna, Sehi, Varsányi tevékenykednek. Legtöbbet fordítanak németből és ennek alapján a cseh és spanyol szinműirók egyes termékeit is átültetik.