Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1899
8 réséről, vagy esetleges megjutalmazásáról volt szó, ő volt az első, ki szavát mellette felemelte. Derék vezetőnk majdnem emberfeletti munkát végzett. Kora reggeltől késő estig a gymnasium és a kegyesrendi ház ügyeivel foglalkozott. A jó gazdáról szóló közmondásos jellemzés teljesen reáillett; mert ő legkorábban kelt, legkésőbben feküdt. Belső baja, mely őt sírba vitte, a múlt év őszén jelentkezett ; de aggasztó mérveket csak ez év január havában öltött. Iparkodott ő mindenképen megküzdeni a bajjal, de végre is az utóbbi győzött. Egy titkos belső hang ösztönzésére február elején szülőföldjére, Kőszegre távozott. A tanuló ifjúságtól február hó 2-án búcsúzott el. Ekkor tartotta meg utólagosan a névnapját. A tanulók szép ünnepélylyel lepték meg a megboldogultat, ki védő szentjének emléknapján — január 25. — nem volt képes az ágyból kikelni. Az ifjúsági szónok felköszöntőjére meghatottan válaszolt. A válasz alatt többször könnybe lábadtak szemei. Mintha érezte volna, hogy utóljára szól az ifjúsághoz! Kőszegen állapota eleinte, legalább látszólag, jobbra fordult. Agg szülei és szerető testvérei mindent elkövettek, hogy a családi körben jól érezze magát. A haláltól azonban nem tudták megmenteni. Márczius közepe táján ágyba dőlt és többé nem is kelt fel. Nemes lelkét ugyanezen hó 31-én adta vissza Teremtőjének. Halála ép oly szép volt, mint élete. Utolsó pillanatáig eszméleténél volt. Szüleitől és testvéreitől elbúcsúzott, felvette a haldoklók szentségeit és imádkozva húnyta le szemeit. A megboldogúlt földi maradványait április hó 1-én helyezték örök nyugalomra. Gymnasiumunkat és a kegyesrendi házat Somogyi István és Saláta Károly kegyesrendi tanárok képviselték a szomorú végtisztességen. Koszorút is helyeztek a megboldogúlt ravatalára a következő felirattal: „A sátoralj а-új helyi piarista társház és a főgymnasium tanári kara szeretett vezérének.“
